Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Tanulmányok. Dr. Tosics Nóra: A szerzői jog nemzeti, nemzetközi és regionális kimerülésének kérdései
6 Dr. Tosics Nóra Uniónak, sem az Európai Gazdasági Közösségnek nem tagja- a helvét tradíció az európai integráció eszméjével a globalitást, a kereskedelempolitikai univerzalizmus elvét állítja szembe. A svájci Szövetségi Bíróság a jogkimerülés kérdését az alkotmány által szabályozott kereskedelmi és ipari szabadság elvével összefüggésben értelmezi, és közvetlenül ebből vezeti le a párhuzamos import jogát. Arra a kérdésre ugyanis, hogy Svájcban nemzeti vagy nemzetközi jogkimerülés érvényesüljön-e, a hatályos szerzői jogi szabályozás - éppúgy, mint a védjegyekre vagy a szabadalmakra vonatkozó előírás - nem ad kifejezett választ. A szerzői jogi törvény (Urheberrechtsgesetzbuch) 12. § első bekezdése, amely a terjesztési jog kimerülését szabályozza, ömnagában nem nyújt elegendő támpontot a jogkimerülés szintjének eldöntéséhez. Mindössze azt mondja ki, hogy „a szerző által vagy a szerző beleegyezésével elidegenített műpéldányoka továbbiakban elidegeníthetők, vagy más módon tovább terjeszthetők” - az elv megformálása, a pontosítás így az igazságszolgáltatásra maradt. A Nintendo: Donkey Kong Land ügyben hozott döntés volt az, amellyel a Szövetségi Bíróság a nemzetközi jogkimerülés elvét a szerzői jogra kiterjesztette. A bíróság az eset eldöntése során döntőnek a külgazdasági szabadság érvényre jutattását ítélte. Érvrendszerének középpontjában az áll, hogy a szövetségi alkotmány által biztosított kereskedelmi és ipari szabadság, amely a külgazdaság szabadságát is magába foglalja, a szellemi tulajdonjogok által védett termékek ki- és behozatalára is vonatkozik. Ennek az alkotmányos szabadságnak a korlátozása pedig csak akkor egyeztethető össze a szövetségi alkotmánnyal, ha megfelelő törvényi szabályozás írja elő, és ha jelentős közérdek indokolja. A bíróság ennek a két követelménynek az egyikét sem találta fennállónak. Úgy ítélte meg, hogy a 12. § alkotmánnyal összhangban való értelmezése a nemzetközi jogkimerülés mellett szól: „Az eredeti termékek külföldről Svájba történő párhuzamos importálása is az árubehozatal körébe tartozik. A kereskedelmi és ipari szabadság ezért mindenki számára biztosítja a párhuzamos importhoz való alkotmányos jogot. ” Az ítélet indoklásában éppen a külgazdaság szabadságára való hivatkozás miatt központi helyet foglalnak el azok a gazdasági jogi fejtegetések, amelyek a szerzői jogi jogosult és a műpéldányok dologi jogi tulajdonosa érdekeinek megfelelő kiegyenlítését tárgyalják. A Szövetségi Bíróság úgy véli, a jogosultnak lehetősége van arra, hogy a külföldön való forgalomba hozatal gazdasági következményeit mérlegelje, és az őt megillető hasznot realizálja. „Ha az áru terjesztését ezt követően továbbra is megtilthatná vagy feltételhez köthetné, ezáltal túlzott mértékben akadályozná a gazdasági forgalmat. ” Amennyiben a szerzői jog eltérései folytán a nyereségi esélyek különbözőek, a jogosultnak előbb meg kell vizsgálnia, mely országokban érhet el megfelelő nyereséget, és ennek fényében kell döntenie arról, hol hozza termékét forgalomba. A svájci szerzői jogi jogosultaknak tehát a piaci esélyek mérlegelése és az értékesítési stratégia kidolgozása során az esetleges párhuzamos importtal is számolniuk kell. 2.4. Az európai fejlődés iránya Míg a svájci Szövetségi Bíróság egyértelműen a nemzetközi jogkimerülést ismerte el - a szerzői jogban és a védjegyjogban egyaránt -, Európa többi részén más tendencia van kibontakozóban. Bár korábban az Európai Unió tagállamainak jelentős része (Belgium, Dánia, Finnország, Németország és Svédország) alkalmazta a nemzetközi jogkimerülés elvét — főként a védjegyjog területén -, mára minden szellemi tulajdonforma tekintetében egyértelműen a regionális jogkimerülést írja elő az acquis communautaire. Úgy tűnik, egyedül az Európai Gazdasági Térség nem tagállam országainak védjegyjogában maradt meg a nemzetközi jogkimerülés alkalmazásának lehetősége. 3. A szerzői jog regionális kimerülésének kérdései - jogfejlődés az Európai Unióban Hosszú, szerves jogfejlődés vezetett el odáig, hogy a Közösség szerzői- és iparjogvédelmi előírásai egyöntetűen a nemzeti szerzői jogok, a közösségi védjegy, a közösségi szabadalom és a nemzeti védjegyjogok közösségi jogkimerülését írják elő, lehetővé téve a Közösség és az Európai Gazdasági Térség területén kívülről származó párhuzamos import kizárását. Hogyan jutott el a közösségi jog a szerzői jog szabályozási igényének felmerülésétől a regionális jogkimerülés intézményesítéséig? - ennek a kérdésnek az elemzése elsődleges jelentőségű Magyarország mint leendő tagország szempontjából. 3.1. A szerzői jogi szabályozás igényének felmerülése A működését 1948-ban megkezdő, eredetileg Európai Gazdasági Közösségnek nevezett együttműködés tevékenységét szakszerűen és céltudatosan elsősorban a gazdaságra, a kereskedelemre és a vámokra, továbbá a gazdasággal legszervesebben összefüggő területekre korlátozta, a Római Szerződés 1957-ben a szellemi alkotásokra vonatkozó jogokra ki sem tért. A „Közös Piac” (1992. december 31. óta „Belső Piac”) megteremtéséhez, az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke tagországok közötti szabad forgalmának biztosításához a szellemi alkotások jogvédelmének közösségi szabályozása hosszú évekig nem látszott szükségesnek. A szellemi alkotásokra vonatkozó szabályok a közösségi jog homlokterébe azáltal kerültek, hogy felismerték: a szellemi alkotásokjogának nemzeti jellege képes a piacot nemzeti határok mentén felosztani. Érthető módon elsőként nem a gazdaság területeitől távolinak tűnő szerzői jogi kérdések kerültek előtérbe, hanem az áruforgalommal szervesen összefüggő egyes iparjogvédelmi alkotások, így a szabadalmak, védjegyek és az ipari minták közösségi harmonizációjának a lehetőségét kezdték tanulmányozni. A szerzői jogi kérdések bevonása a közösségi szabályozás körébe azért sem volt a kezdetektől egyértelmű, mivel maga a szerződés a „szellemi tulajdon” kifejezést az amszterdami felülvizsgálatig nem használta, ehelyett „ipari és kereskedelmi tulajdoniról szólt, amely egyértelműen felöleli a szabadalmakat, védjegyeket, és kiterjed az ipari minták speciális területére is, a szerzői jogra azonban közvetlenül nem utal. A szerzői jogi kérdések közösségi szintű megválaszolását, a szerzői jog és a szabad áruforgalomra vonatkozó szabályok kollíziójának megoldását mindenekelőtt az tette szükségessé, hogy - nem utolsósorban a rohamos technikai fejlődés hatására - felismerték a szerzői jogi alkotások jelentős ver
