Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Tanulmányok. Dr. Tosics Nóra: A szerzői jog nemzeti, nemzetközi és regionális kimerülésének kérdései
A szerzői jog nemzeti, nemzetközi cs regionális kimerülésének kérdései 7 senyeszköz jellegét. Ennek hatására alakult ki az a felfogás az Európai Bíróság gyakorlatában, amely a szerzői jogot az „ipari és kereskedelmi tulajdon” körébe vonja, azzal az érveléssel, hogy „ez a kifejezés felöleli a szerzői jog által nyújtott védelmet is, különösen akkor, ha azt felhasználási szerződések révén kereskedelmi célokra használják fel, és ezáltal befolyásolják a védett irodalmi vagy művészeti alkotások forgalmát a különböző tagállamokban. ” 3.2. A jogkimerülés intézményesítése A szellemi alkotások jogának nemzeti szabályozása és az áruforgalom szabadságára vonatkozó közösségi előírások közötti konfliktus feloldásában, a jogkimerülés doktrínájának kialakításában a döntő szerepet kezdettől az Európai Bíróság játszotta. Jogfejlesztő értelmezéséhez a kiindulópontot a Római Szerződés szabad árumozgást biztosító, a mennyiségi korlátozások és az azzal azonos hatású intézkedések általános tilalmát kimondó előírásai (28. és 29. cikk, korábban 30. és 34. cikk) alól kivételeket engedő 30. cikk (korábban 36. cikk) jelentette, amely egyfelől lehetővé teszi az olyan, áruforgalomra vonatkozó tilalmat vagy korlátozást, amelyet „az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme” indokol, ugyanakkor előírj a, hogy „az ilyen korlátozások.. .nem lehetnek sem önkényes hátrányos megkülönböztetés, sem álcázott korlátozás eszközei a tagállamok közötti kereskedelemben”. Az integráció kezdeti fázisában ez a bíróság által „levezényelt” közösségi beavatkozás azonban előbb burkoltan, a szellemi tulajdonjog fennállása és gyakorlása közötti elvi különbségtételt hangsúlyozva, a párhuzamos import tilalmának kizárásában jelentkezett, és csak fokozatosan jutott el a közösségi jogkimerülés kimondásáig. Mindez korántsem meglepő, ha a szellemi tulajdon szabályozásának nemzetközi egyezmények által is szentesített, alapvetően nemzeti jellegét vesszük tekintetbe. Nyilvánvaló, hogy a bíróság már igen korán felismerte, milyen veszélyeket rejt a szellemi tulajdonjogok territoriális jellege a nemzeti határokat nem ismerő, az egységes piaci feltételek megteremtésére nézve. Időbe telt azonban, amíg - zseniális újítással, egy új jogintézmény megteremtésével - „rájött”, hogyan teremthet elvi tisztaságot a párhuzamos importot következetesen kizáró kazuisztika helyett. 3.3 A párhuzamos import kizárásának tilalma A párhuzamos import kizárásának tilalmát a bíróság 1970-ben, a Deutsche Grammophon GmbH v. Metro-SBGrossmarkte GmbH ügyben mondta ki először. Különbséget tett a szellemi tulajdon fennállásának elismerése, és gyakorlásának jogszerűsége között. Magát a kizárólagos jogot a szerződés nem érinti, fennállását tiszteletben tartja, gyakorlása azonban a közösségi jog érvényre juttatása érdekében korlátozható. A határvonalat a jogok tiszteletben tartása és gyakorlásuknak a jog fennállását nem sértő szabályozása között a szellemi tulajdonjog sajátos tartalmának („specific subject matter”) segítségével vonta meg, egyedül ennek érvényre juttatását ismerve el a kereskedelmi korlátozás indokaként. Ha azonban a jogosult szellemi tulajdonjogát a párhuzamos import kizárására kívánja felhasználni, „ úgy ez a piacok elszigeteléséhez vezet, és mint ilyen ellentétes a szerződés alapvető célkitűzéseivel”. Innen származik tehát a párhuzamos import kizárásának közösségi jogi tilalma, amelyet fokozatosan a szellemi tulajdon más területeire is kiterjesztettek. 3.4. A közösségi jogkimerülés elve A párhuzamos import terén kialakult gyakorlat alapján a közösségijogkimerülés tanát a bíróság először 1974-ben juttatta egyértelműen kifejezésre a szabadalmi és védjegyjog területén. így amikor a bíróság 1980-ban a Musik- Vertrieb Membran GmbH v. GEMA ügyben első ízben szembesült a kizárólagos szerzői jog és az áruforgalom szabadsága közötti konfliktussal, már „készen állt” a közösségi jogkimerülés elve, amelyet a szerzői jogra kifejezetten is kiterjesztett: általános jelleggel mondta ki, hogy az Európai Bíróság ipari tulajdonra vonatkozó elvi állásfoglalásai a szerzői jogra is érvényesek. A közösségi jogkimerülés elve ezt követően egymást követő ítéletek során kristályosodott ki, és így vált később a közösségi irányelvek részévé: a szellemi tulajdon különböző fajtáin fennálló kizárólagos jog jogosultja a szellemi terméke felhasználásával készült dologi termék példányainak valamelyik tagállam területén történt saját maga által, vagy más által az ő engedélyével eszközölt első forgalomba hozatalát követően a Közösség területén már nem korlátozhatja a forgalomba hozott/réWáwj'oke/zr/e.genúés útján való terjesztését. Ennek megfelelően a legfontosabb közösségi szerzői jogi irányelvek — Irányelv a számítógépi programok jogi védelméről (91/250/EGK), Irányelv a bérbeadás jogáról és a kölcsönzés jogáról, valamint meghatározott, a szerzői joggal rokon jogokról a szellemi tulajdon területén (92/100/EGK),rí- Európai Parlament és a Tanácsi irányelve az adatbázisok védelméről (96/9/EK) mind tartalmaznak rendelkezést a jogkimerülésre nézve. Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás pedig a regionális jogkimerülés hatókörét az Európai Unión kívül az Európai Szabadkereskedelmi Társulás területére is kiterjeszti: „Amenynyiben a jogkimerülést a Közösség rendelkezései vagy bírói gyakorlata szabályozza, a szerződőfeleka szellemi tulajdon kimerülését a közösségi jog iránymutatásánk megfelelően írják elő. Ezt a rendelkezést a bírói gyakorlat jövőbeli fejlődésétől függetlenül, a megállapodás aláírását megelőző, egybehangzó európai bírósági döntések fényében kell értelmezni. ” 3.5. A regionális jogkimerülés kizárólagossága Láthattuk, hogyan diadalmaskodott a szabad áruforgalom közösségi célkitűzése fokozatosan - az Unió mélyülésével egyidejűleg - a szellemi tulajdon kizárólagosan nemzeti szabályozása felett, hogyan intézményesült a regionális jogkimerülés elve. De vajon teljes volt-e a tagállamok konszenzusa ebben a kérdésben? Ahogy arra már utaltunk, az Európai Unió országainak joggyakorlata a közösségi harmonizációt megelőzően éppolyan színes képet mutatott, mint az Unión kívüli országoké, így - ha a nemzeti jogkimerülés szabályának felülírásához nem is férhet kétség — a nemzetközi jogkimerülésnek jelenleg is számos híve akad a tagországok között.
