Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Dr. Szilágyi Emese: Az InfoSoc irányelv magyar jogharmonizációs kérdései a német példa tükrében
Az InfoSoc irányelv magyar jogharmonizációs kérdései a német példa tükrében 35 ra biztosított szabad felhasználási lehetőségek fakultatív mivolta, ' melyek adott körülmények esetén hátrányosan befolyásolhatják a belső piacon érvényesülő szabadságjogokat és korlátozhatják a tagállamok közötti kereskedelmet.13 Másrészről azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a szabad felhasználások területe éppen a legproblematikusabb a jogharmonizáció szempontjából, mivel itt érvényesülnek leginkább a tagállamok nemzeti szerzői joga és szomszédos joga közötti különbségek, illetve az eltérő jogi megoldások. Gondoljunk csak például a különböző üreskazetta-jogdíj rendszerekre, vagy arra a tényre, hogy tizenegy EU tagállamban nem létezik kizárólagos többszörözési jog a magáncélú másolásra vonatkozóan, e jogintézmény ellenőrzési nehézségeire való tekintettel.14 Végül de nem utolsósorban megemlítendők azok az intenzív és szerteágazó lobbik a különböző érdekelt iparágak részéről, amelyek egyrészről bizonyos kompromisszumok megkötésére kényszeríttették az Európai Parlamentet, másrészről — mint ahogy a fentiekben már utaltunk rá - nem hagytak elegendő időt a szerkesztési hibák kiküszöbölésére azáltal, hogy folyamatosan sürgették a jogalkotást. Természetesen ez a sürgetés is relatív, hiszen a javaslat elfogadása így is igen hosszú ideig tartott. A másik legtöbbet támadott rendelkezés a 6. cikk (4) bekezdése, amely kimondja, hogy a tagállamok abban az esetben, ha a jogosultak önkéntesen, oly módon alkalmazzák az ún. hatásos műszaki védelmi intézkedéseket, hogy nem biztosítják az ott felsorolt, számszerűen hét szabad felhasználási esetkör kedvezményezettjei számára az irányelv által biztosított előnyöket, akkor a tagállamok kötelesek megfelelő intézkedéseket alkalmazni ezen előnyök biztosítása végett. Azon túl, hogy az olyan fogalmak használata, mint az „önkéntes intézkedések” vagy a „megfelelő intézkedések” anélkül, hogy a közösségi jogalkotó pontosan körülírná, hogy mit ért ezen kifejezések alatt, bizonytalansághoz vezet a jogértelmezés terén.15 Az is kétséges, hogy az érintett felek egyáltalán szándékoznak ilyen önkéntes lépéseket tenni anélkül, hogy a jog kényszerítő ereje kötelezné őket. A gyakorlat természetesen vagy igazolja vagy eloszlatja ezeket a kétségeket, bár sokan szkeptikusak e téren. Az sem véletlen, hogy a Bizottság és a tagállamok közötti egyeztetéseken folyamatosan visszatérő napirendi pont ez a problémakör, és elég komoly vitákat szül nemzeti szinten. Összefoglalva tehát a fentieket, ha az InfoSoc irányelv nem is lett az információs társadalom Magna Chartája,16 és ha a jelzett területeken jogosak is az elhangzott kritikák, azért nem szabad megfeledkeznünk az érdemekről sem. Összességében - véleményünk szerint - olyan irányelv született, melynek bizonyos rendelkezéseit igenis érdemes InfoSoc irányelv 5. cikk 2. (b) Thomas C. Vinje: Should We Begin Digging Copyright's Grave? European Intellectual Property Review, 2000, 12. sz. p. 552. 14 Michael Doherty, Ivor GriJJiths.The Harmonisation of European Union Copyright Law fo the Digital Age; European Intellectual Property Review, 2000, 1. sz. p. 21. 15 Bernt Hugenholtz: Why the Copyright Directive is Unimportant, and Possibly Invalid; European Intellectual Property Review, 2000,11 sz. p. 500. 16 A kifejezést prof. dr. Thomas Hoeren használta az Urheberrecht 2000 - Thesen für eine Reform des Urheberrechts című cikkében, amely az MMR 1/2000. számában jelent meg. átültetni a tagállamok és a csatlakozni szándékozó államok jogába, nem csak amiatt, mert bizonyos paragrafusok implementálása kötelező, hanem azért is, mert vannak megfelelő, átültetésre érdemes válaszok a technika kihívásaira. Azon rendelkezések tekintetében pedig, melyek átültetése nem kötelező, hanem a nemzeti jogalkotóra bízott az átvétel vagy át nem vétel, ott a nemzeti szakértők vállán nyugszik az értékelés terhe. Annak felelős megítélése tehát, hogy valamely rendelkezés, jogintézmény átültethető-e a nemzeti jogba, szükséges-e egyáltalán azt átültetni abban az esetben, ha a lehetőség adott, a helyi szakértők és végső soron a jogalkotó feladata. Álláspontunk szerint ezen értékelés során tehát elsősorban a nemzeti jogi tradíciók szempontjaira kell tekintettel lenni, hiszen rendszeridegen elemek átvétele csak megbontja a meglévő koherenciát, és felesleges értelmezési nehézségeket támaszt a jogalkalmazó szervek számára. Fentiekre tekintettel az alábbiakban nézzük meg, hogy a német jogalkotás mit tartott az alternatív rendelkezésekből átvételre érdemesnek, illetve melyek azok a megoldások, amelyek a magyar jogharmonizációs folyamat során is hasznosíthatók. 3. A német példa 3.1. Miért pont Németország? Egyrészről mindenképp egy olyan EU-tagállam jogátültetését kívántuk behatóbban tanulmányozni, amely kontinentális jogrendszerű. Másrészről pedig, az érintett országok közül azért esett Németországra a választás, mert azon felül, hogy mind a német, mind a magyar jog gyökerei a római jogból erednek, a német jogtudomány mindig is nagy hatással volt a magyar jogtudósok gondolkodására. Példaként hozható fel e kijelentés igazolásaként például Kohler Immaterialgut-elmélete vagy Gierke doktrínái, illetve más olyan tiszteletre méltó és említést érdemlő nevek, mint Elster, Ulmer, Goldbaum, és a sor természetesen még nagyon sokáig lehetne folytatható. A magyar polgári jogi kodifikáció mindig is szem előtt tartotta a német jogfejlődést, így a két ország polgári jogi intézményeiben igen sok a hasonlóság, és ez igaz a szerzői és szomszédos jogokra is, mint a polgári jog egyfajta sajátos, önálló jogterületére. 3.2. A jogátültetés jelenlegi fázisa A fenti kérdés megválaszolását követően, de a német példa behatóbb elemzését megelőzően, nézzük meg röviden, hogy hol is tart jelen cikk megírásának pillanatában a német szerzői jogi törvény InfoSoc irányelvnek megfelelő módosítása. Az irányelv 2002. december 22. napjáig adott határidőt a tagállamoknak arra, hogy a kötelező rendelkezéseket nemzeti jogukba átültessék. Ezt a határidőt kizárólag Görögországnak sikerült betartania. Németországban a Max Planck Szellemi Tulajdon, Verseny- és Adójogi Intézet kiemelkedő professzorai készítettek a Szövetségi Igazságügyi Minisztérium megbízásából egy olyan anyagot, amely a szövetségi kormány által készített törvényjavaslat alapját képezte. A kormányjavaslatot a második kamara 2002. szeptember 27. napján tartott ülésén tűzte napirendre, an-
