Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Józsa Gábor: A számítógépes programok mint szellemi termékek védelmének lehetőségei és korlátai
28 Józsa Gábor — az 1970. évi Washingtoni Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT), amely egy bejelentéssel nemzeti szabadalmak egész sorának elindítását teszi lehetővé, egy nemzetközi újdonságvizsgálat és, kérésre, egy érdemi elővizsgálat után, elegendő időt biztosítva a bejelentőnek a nemzeti szabadalmak elindításához. A számos regionális iparjogvédelmi együttműködés közül hazánk számára a legfontosabb az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE), amely 1973-ban, Münchenben jött létre a tagállamok között. Az aláíró államok megfelelő számának hiánya miatt nem lépett hatályba a Luxemburgi Egyezmény, amely a közösségi szabadalomnak teremtette meg a jogi lehetőségét. Ide tartozik még az 1975. évi Lipcsei Egyezmény a bejelentési alakiságok egységesítéséről és az 1976. évi Havannai Megállapodás az oltalmi okiratok kölcsönös elismeréséről. Bár az ESZE nem közösségi jogszabály, az Európai Közösség és Magyarország társulási megállapodása, az ún. Európa Megállapodás előírja, hogy Magyarország iparjogvédelmi vonatkozású jogalkotása az ESZE-vel való jogharmonizáció szellemében történjék. Az ESZE-hez való zavartalan csatlakozás érdekében számos harmonizációs jogszabály megalkotása mellett dr. Vékás Gusztáv vezetésével a Magyar Szabadalmi Hivatalban elkészült az 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról. Magyarországot jogharmonizációra kötelezi a szellemi tulajdonról az USA kormányával kötött 1993-as megállapodás is. A számítógépi programok szabadalmazhatóságának kérdése közel harminc éve foglalkoztatja az egész iparjogvédelmi szakmát. A 60-as évek közepe táján az Amerikai Egyesült Államok elnöke rendeletben javaslatot tett a szabadalmi rendszer átalakítására abból a célból, hogy a számítógépi programok ne részesülhessenek szabadalmi oltalomban. A javaslatot ugyan nem követte a szenátus jóváhagyása, de ettől kezdve az Amerikai Szabadalmi Hivatal elutasította a számítógépi programmal kapcsolatos legtöbb bejelentést. Bírósági döntések sora vezetett arra az eredményre, hogy az Amerikai Szabadalmi Hivatal a szoftverrel kapcsolatos találmányok számára lehetővé tette a szabadalom megszerzését. Az 1980-as évek elejétől a szoftvervonatkozású bejelentések száma erőteljesen növekedni kezdett az Egyesült Államokban. Az igénypontokban ugyan nem lehetett matematikai algoritmusokat megfogalmazni, de ha a szoftvervonatkozású találmány kielégítette a szabadalmazhatóság újdonságra, hasznosságra és nem nyilvánvalóságra vonatkozó feltételeit, akkor szabadalmat kaphatott. 1996-ban az Amerikai Szabadalmi Hivatal megalkotott egy útmutatót a számítógép-vonatkozású találmányok elbírálásához, amely megkönnyítette a szoftvervonatkozású találmányok számára a szabadalomszerzést. Az útmutató hatására folyamatosan növekedett a szoftvervonatkozású szabadalmak száma az USA-ban. Egyes felmérések szerint az Amerikai Szabadalmi Hivatalban megadott szabadalmak száma megközelítőleg háromszorosa volt az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) által szoftvervonatkozású találmányokra adott szabadalmak számának. 1999-ben az Európai Szabadalmi Hivatalnál addig bejelentett szoftveres szabadalmak száma már meghaladta a 13 000-et, igaz ezeknek nagy részét, több mint 70%-át Európán kívüli-elsősorban piacvezető amerikai és japán - cégek jelentették be. Az Egyesült Államokban jelenleg több mint 40 000 olyan szabadalom van, amelyet szoftvervonatkozású találmányra adtak, és ez a szám évről évre növekszik. A szoftvervonatkozású találmányok szabadalmazhatósági feltételei országonként változnak. Az Európai Szabadalmi Egyezményhez csatlakozott országok bírósági gyakorlata sem egységes. Ennek a dilemmának a feloldására keresi a választ az Európai Unió. Az irányelvtervezet (az Európai Szabadalmi Egyezményhez tartozó országok szabadalmazhatósági feltételeinek harmonizálására) előzményei COM (2002) 92 final jelzéssel 2002. február 20-án az Európai Közösség Bizottsága egy irányelvtervezettel állt elő az Európa Parlament és az Európa Tanács részére a számítógéppel végrehajtott találmányok szabadalmazhatóságának tárgyában. Az Európai Szabadalmi Egyezmény 52. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében egyebek mellett a számítógépes programok „mint olyanok” nem szabadalmazhatok. Az Európai Bizottság 1997-ben a számítógéppel végrehajtott találmányok szabadalmazása mellett foglalt állást. 1999-ben az Európai Bizottság célul tűzte ki a tagországok törvényeinek harmonizálását egy irányelv formájában az eltérő bírósági gyakorlat és az annak nyomán keletkezett jogi bizonytalanság megszüntetése végett. Kezdeményez^ ték azt is a szerződő államok, hogy az Európai Szabadalmi Egyezmény 52. cikkének a (2) c) bekezdéséből töröljék a számítógépes programokat a nem szabadalmazható találmányok listájáról. 1999-re a vita a harmonizáció jellegéről egyre nagyobb méreteket öltött. Növekedett a szoftverszabadalom iránti igény a kis- és közepes méretű vállalkozások körében. Ezzel egy időben egyes ipari körök kérték a szoftverszabadalmazhatóság körüli ellentmondások felszámolását. 2000. október 19-én az Európa Tanács egy vitaindító iratot tett közzé „Számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatósága” címmel, amely a világhálón az alábbi címen érhető el: http.V/europa. eu. int/comm/internal_market/en/indprop/ softpaten.htm A vitairat felvetette, hogy szükséges-e a közösségi szintű harmonizáció, s ha igen, akkor milyen szinten és milyen feltételekkel. Adalékul az ESZH jogesetei szolgáltak, amelyek tükrözték a jelenlegi helyzetet, és amelyek segítséget nyújtottak a harmonizáció módjának megtalálásában. A felhívásra 1450 reagálás érkezett, amelyekből kiderült, hogy egyesek betiltanák, mások szigorúan korlátoznák a számítógéppel végrehajtott találmányok szabadalmaztatását. Akadtak olyan reakciók is, amelyek a jelenlegi jogi helyzetre és az ESZH ítélkezési gyakorlatára alapozva sürgették a harmonizációt. Különböző európai szervezetek is kifejtették álláspontjukat, és egyebek közt hangsúlyozták, hogy a bizonytalanjogi helyzet nem használ a befektetéseknek, a versenynek, a kereskedelemnek és a munkaerőpiacnak. A válaszokból az is kiderült, hogy a kis és közepes vállalkozások a szoftverek védelmét elsősorban a szerzői jogban látják, a szabadalmaztatás lehetőségeit pedig csak kevéssé ismerik. A reagálások és a következtetések helye az interneten:
