Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 2. szám - Könyv- és folyóiratszemle
96 Könyv- és folyóiratszemle erre, midőn egy nagyobb árutermelő cég egy kifejezetten jó innovációs potenciállal és főként piacképes termékeket ígérő fejlesztési programokkal rendelkező vállalkozással hoz létre ilyen ügyletet. A befektető ebben többnyire azt keresi, hogy hozzájuthasson a másik által létrehozott innovációs fejlesztési eredmények hasznosítási lehetőségéhez és jogához, és/vagy valamilyen módon és mértékben a saját innovációs erőforrásaiba integrálhassa az utóbbit. Az együttműködés segítségével igy új, magas innovációtartalmú árucikkekhez juthat anélkül, hogy a saját innovációs kapacitásait kellene lekötnie azok kifejlesztésére, illetve kiegészítheti a kapacitásait, képességeit a másik fél erőforrásainak felhasználásával - végső soron tehát a másik fél erejével növelheti a saját gazdasági erejét. Nem kíván kifejtést annak belátása, hogy a befektető végső célja itt is az, hogy az ügylet segítségével növelje saját cégének értékét. Ha egy cég részvényei nyilvános forgalomban vannak, akkor a tulajdonosi érték vizsgálata további, fontos szerepet kap. A részvények pillanatnyi árfolyamával összevetve mind a tulajdonosoknak, mind pedig a piac más szereplőinek megmutatja, vajon jó vagy rossz üzletnek ígérkezik a részvényt megvenni, vagy eladni. Sajátos jelentősége van ennek az ún. keselyű befektetők esetében. Ok olyan cégeket igyekeznek felvásárolni a tőkepiacon, amelyek kisebb-nagyobb bajban vannak és ezért a részvényeik árfolyama a cég valódi értékéhez képest jelentősen alulértékelt. A kritikus kérdés számukra természetesen éppen az, hogy mi a cég valódi értéke - továbbá, hogy hogyan tudják majd azt ki is hozni belőle. Azt igyekeznek megvalósítani vagy kikényszeríteni, hogy a bajban lévő céget, vagy annak életképes részeit új életre keltsék, és ezzel pénzre, tőkenyereségre váltható értéket teremtsenek. Ez lényegében a cég — vagy bizonyos részeinek a reorganizációja, és/vagy az esetleges további működésében kellően nem hasznosítható eszközeinek kiárusítása révén valósítható meg. A keselyű tehát a vásárlási döntésének kialakításához szintén a cégben lévő tulajdonosi értéket vizsgálja. A cég tényleges és a jövőben várható értékének mérése így számos vonatkozásban is kritikus jelentőséggel bír. Az eredmény a tulajdonosoknak támpontot ad arra, mennyit ér éppen a befektetésük, hogyan dolgozik nekik a cégben a pénzük. A cég további tevékenységére vonatkozó döntéseik kialakításában is elsődleges szempont, hogy azok megvalósítása hogyan járul hozzá a cég értékének növekedéséhez. Nagyrészt ennek az értéknek az alakulása határozza meg a menedzsment viszonyát a tulajdonosokkal: mennyiben képes az megfelelni a tulajdonosok elvárásainak. Tudjuk természetesen, hogy a menedzsmentnek ugyan lehetnek a tulajdonosokétól eltérő érdekei - a vállalatirányításra vonatkozó közgazdasági szakirodalom egyik izgalmas kérdése az ügynök-megbízó viszony sajátosságai a cégek tulajdonosainak és menedzsmentjének kapcsolatában. Azonban ha a menedzsment meg akar felelni a tulajdonosok elvárásainak, akkor az értékközpontú vállalatirányítás elveinek és gyakorlatának megfelelően a tulajdonosi érték növelésére kell törekednie. A tulajdonosi érték mérése azonban komoly szakmai felkészültséget igénylő feladat, amelyben a hagyományos számviteli eszközök csak megfelelő kritikával alkalmazhatóak. Az Alinea Kiadó új könyve jól érthető, tiszta logikájú és kellően részletes módszertani útmutatással szolgál arra vonatkozóan, hogyan lehet megbízhatóan mérni, mennyi egy cég valós értéke egy adott időpontban, és hogyan lehet a vállalatirányítás stratégiai döntéseit a tulajdonosi érték növelésének szolgálatába állítani. Osman Péter * * * Douwe Draaisma: METAFORAMASINA - Az emlékezet egyik lehetséges története. TYPOTEX Kiadó, 2002; ISBN 963 9326 33 Döbbenetes, hogy - az agykutatók egy szűk körétől eltekintve - mennyire nem tudunk semmit a saját emlékezetünk működéséről. (Más kérdés, hogy ők is meddig jutottak el ebben.) A szürke masszából álló memóriaegység ott ül a fejünkben - elhelyezkedését legalább ennyiben már biztosan ismerjük -, és részben a kívánságunkra, másrészt a saját, olykor érthető, máskor nekünk teljesen érthetetlen indíttatásai szerint felidéz abból, amit korábban az akaratunkra, vagy éppen attól függetlenül, sőt nemegyszer éppenséggel az akaratunk ellenére betárolt. Gyakori ugyanakkor az is, hogy kifejezetten ellenünk szegül. Ilyen, amikor nem adja elő, amire szükségünk lenne, bárhogy akarjuk, nem tudjuk felidézni a keresett adatot, információt, emlékképet. Elfelejtettük azt, és nem tudjuk, hogy milyen mechanizmus okozza ezt, amint azt sem, vajon hogyan és miért történik, ha az elfeledett dolog váratlanul beugrik. Az internettől vett hasonlattal, tudjuk ugyan, hogy valamiféle keresőgép működik az agyunkban, de fogalmunk sincs hogyan, és főként milyen eszközökkel tudnánk hatékonyan segíteni azon, ha valami nem akar eszünkbe jutni. Memóriaegységünk működési zavara az is, amikor emlékezetünkre bízzuk, hogy valamely időponthoz, eseményhez, helyzethez vagy éppen személyhez kötve idézzen fel valamit, ám ez nem történik meg: megfeledkezünk a tennivalóról, nem jut eszünkbe, aminek kellene. És gyakorta ellenünk szegül azzal is, hogy olyan emlékek felidézésével zavar, amelyekre az adott helyzetben nem kívántunk emlékezni, vagy éppen mindörökre el kívántunk felejteni. Gazdagabb vidékeken pszichiáterek népes serege él meg abból, hogy több-kevesebb eredménnyel segítenek megszabadulni a léleknek vagy a testnek az emlékezéshez kötődő működési zavaraitól - a közönséges alvászavaroktól a bonyolult pszichoszomatikus betegségekig vagy éppen segítenek felszínre hozni és hatástalanítani az emlékezetünk mélyén rejtőző aknákat. Az európai kultúrában sok évszázada vannak másfajta, a lélekhez közelebb dolgozó szakemberek, akik a hozzájuk fordulókat a maguk sajátos eszközeivel szabaduláshoz segítik a rossz emlékeknek a lelkűkre, lelkiismeretükre nehezedő nyomása alól, segítenek abban, hogy törölni tudjuk memóriánk zavaró tartalmát. Törölni? Valójában még az is kérdés, vajon amit elfelejtünk, törlődik-e az emlékezetünkből vagy továbbra is ott van a tárolóban, csak a hozzáférés — a felidézés - nem működik többé. Az utóbbira utal, hogy olykor spontán feljönnek emlékek, információk, amelyeket
