Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 2. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Könyv- és folyóiratszemle 95 hoz, az innovációs teljesítmények megbecsüléséhez, annak ezek akkor is csodálatra méltóak, ha tudjuk, hogy baljós célzattal készülnek, hiszen ezek a gépek mindenképpen a termékfejlesztés magasiskoláját képviselik. És szemlélhetjük ezeket a gépeket azzal a reménnyel, hogy ennek a rengeteg technikai csodának a java, vagy azok leszármazottai előbb-utóbb bennünket szolgálnak majd a polgári élet valamely területén. Hiszen tudjuk, hogy kezdetben voltak a „lökhajtásos” vadászgépek, s nélkülük sohasem születtek volna meg a sugárhajtású utasszállítók, amint a szuperszonikus utasszállítók is „kommercializált” utódai a korszerű stratégiai bombázóknak. Az innovációs fejlesztési eredmények kiaknázásának mindig is alapkérdése, hogy a nyilvánvaló felhasználási területek mellett milyen további hasznosítási lehetőségeket lehet még találni vagy létrehozni. Könnyen belátható, milyen előnyökkel járna például a polgári repülésben is a függőleges fel- és leszállásra képes repülőgépek alkalmazása. Az enciklopédia felvonultatja valamennyi repülőgéptípust, amely jelenleg szolgálatot teljesít a világ valamelyik katonai alakulatánál. Több mint 700 szócikke a katonai repülőgépek több mint 2000 változatát mutatja be, fényképekkel, vázlatokkal, felépítésük, a műszaki jellemzőik és teljesítményadataik, valamint szolgálatba állításuk körülményeinek ismertetésével. Láthatjuk, hogyan haladt egymással versengve előre a különböző géptípusok fejlesztése. Nagyon érdekesek az alkalmazástechnikai leírások, valamint az egyes típusok tökéletesítését, továbbfejlesztését bemutató részek. Egyetlen apró részlet ennek szemléltetésére: a Lockheed F-16 C/D kabintetejét a radarkeresztmetszet csökkentése céljából arannyal vonták be. Dr. Osman Péter * * * AlfrédRappaport: A tulajdonosi érték- Útmutató vállalatvezetőknek és befektetőknek. Alinea Kiadó, 2002; ISBN 963 863 060 4 A piacon működő vállalatok számára az innovációs fejlesztés eszköz arra, hogy javítsák, de legalább megőrizzék az eredményességüket. Nekik az innováció részben stratégiai, részben taktikai eszköz a céljaik eléréséhez, és alapvetően csak ennek megfelelően hajlandóak innovációs munkára fordítani az erőforrásaikat. Ez tény, amelyet lehet utálni, de nem lehet megváltoztatni, tehát alkalmazkodni kell hozzá. A jelentősebb vállalatok túlnyomó része közvetlenül vagy közvetve befektetők tulajdonában van. Befektető kétféle van: pénzügyi vagy szakmai befektető. Az előbbiek legfőbb—általában egyetlen - elvárása, hogy a cégbe tett tőkéjük elegendően sok pénzt hozzon nekik, elsősorban azáltal, hogy a befektetésük révén megfelelően nagy tőkenyereségre tesznek szert (olykor az osztalék is fontos lehet, de nem helyettesíti a tőkenyereséget). Számukra tehát a cég értékgyár, létének és tevékenységének legfőbb célja, hogy növelje a saját értékét és ezzel a tulajdonosai vagyonát. A szakmai befektetők maguk is vállalatok, illetve vállalatok tulajdonosai. Ők azért tesznek pénzt más vállalatba, hogy annak tevékenységével, erőforrásaival erősítsék a saját cégüket. A szakmai befektetők túlnyomó része viszont maga is pénzügyi befektetők kezén van. A kisebb, egyéni vagy családi tulajdonban lévő vállalatoktól eltekintve így minden cégnek meg kell felelnie az értékgyárral kapcsolatos elvárásoknak. Korunk jelensége, hogy a nagy intézményi befektetők, amelyek hatalmas tőkék vagyonkezelését végzik, mind aktívabban, sőt kifejezetten mind agresszívebben beavatkoznak a befektetésükkel működő cégek irányításába, hogy ott kikényszerítsék az érdekeik érvényre juttatását. Nyilvánvaló, hogy ebben számukra is a tulajdonosi érték tartós növekedése a legfőbb cél és mérték. A cégek stratégiai irányításában a tulajdonosok érdekei szükségképpen elöl állanak. Ezért a cégkormányzásban alkalmazott korszerű ösztönzési eszközök is a tulajdonosi érték tartós növelését helyezik a követelmények középpontjába. Minden alkalmazottat, akinek a tevékenysége hatással lehet a cég teljesítményére, az értéknövekedésben tesznek érdekeltté. A legjellegzetesebb és leghatékonyabb megnyilvánulása ennek az alkalmazottaknak adott részvényvásárlási opció. Mindez a korszerű cégkormányzást és -vezetést értékközpontú vállalatirányítássá teszi. A nagyobb cégek, amelyek képesek jó jövedelemtermelő képességűnek mutatkozni, gyakran a pénzpiacon igyekeznek tőkét bevonni a fejlesztési terveik megvalósításának finanszírozásához. Ha ezt ún. adósságkibocsátás útján — jellegzetesen kötvénykibocsátás segítségével — teszik, akkor azok, akiktől pénzt kaphatnak, mindenekfelett azt vizsgálják, hogy milyen lesz a szóban forgó cég fizetőképessége, midőn kamatot kell fizetnie és/vagy törlesztenie kell az adósságot. Ehhez elsősorban annak várható pénzügyi erejét vizsgálják, s szükség szerint a cég várható pénzforgalmát - cash flow -, hiszen az utóbbiban kell létrejönnie annak a szabadon felhasználható készpénznek, amellyel a cég az adósságát megfizeti. Ha viszont a cég a tőkebevonás érdekében részvényt akar kibocsátani, akkor a lehetséges befektetők általában azt vizsgálják, vajon várható-e, hogy a cég értéke ésszerű időn belül jelentősen megnövekszik és ezzel a részvény felértékelődik, tőkenyereséget hozva nekik. A jó növekedési képességű kisebb cégek számára a fejlesztés egyik fontos útja, ha fejlesztőtőke-befektetéshez tudnak jutni más vállalatoktól. A vállalatközi fejlesztőtőke-befektetés a vállalkozásfinanszírozás sajátos fajtája, amelynek révén kisebb vállalkozások kockázati tőke típusú finanszírozást kapnak más, rendszerint tőkeerősebb cégektől. Ez a konstrukció számottevő szerepet játszik a külföldi üzleti gyakorlatban. Azok az indítékok, amelyek az ügyletben részt vevő egyik felet arra ösztönzik, hogy vállalatközi fejlesztőtőke-befektetést adjon, a másikat pedig arra, hogy azt befogadja és vállalja az ezzel járó feltételeket, mindig abban gyökereznek, hogy a felek a saját érdekeik alapján valamilyen módon és mértékben igyekeznek egyesíteni az erőforrásaikat és ennek segítségével a maguk javára kihasználni a másik erejét, kapacitásait és képességeit. Teszik ezt annak érdekében, hogy kipótolják, vagy növeljék a sajátjukat ott, ahol azt a gazdasági céljaik eléréséhez elégtelennek, de legalábbis kiegészítendőnek ítélik. Jellegzetes példa
