Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)

2003 / 1. szám - Farkas Szabolcs: A biotechnológiai ipar fejlődését befolyásoló körülmények áttekintése

22 Farkas Szabolcs 6. Pénzügyi erőforrások a biotechnológia fejlesztésére A biotechnológia támogatását szolgáló állami pénzügyi erőforrások volumene nem ad módot pontos nemzetközi összehasonlításra, hiszen az egyes országok statisztikai rendszere és kutatási költségei eltérőek. A biotechnológia fejlesztésére fordított állami támogatások egyébként sem alkalmasak arra, hogy nagyságrendjük alapján következte­téseket vonjunk le a biotechnológia várható fejlődéséről. A biotechnológiai innováció sikere ugyanis nagymértékben függ a költségvetés által központosított és a vállalatok bir­tokában maradó erőforrások arányától is. Az adórendszer révén a kormány közvetetten is képes kedvező feltételeket teremteni a vállalatok számára a biotechnológiai kutatási eredmények jövedelmező gyakorlati alkalmazásához. Az Egyesült Államok kormányának biotechnológiai tő­kebefektetései messze túlszárnyalják az összes fejlett ipari országét, a biotechnológia támogatására állami forrásból körülbelül tízszer annyit költöttek mint Japánban. Japánban azonban a vállalatok nagyobb mértékben járulnak hozzá a kutatások finanszírozásához, mint az Egyesült Államok­ban. Nagy eltérések tapasztalhatók a biotechnológiai alapkuta­tásokra, az alkalmazott kutatásokra, a fejlesztési tevékeny­ségre és a vállalatok támogatására fordított állami pénzesz­közök megoszlásában is. Az Egyesült Államokban a költ­ségvetésből a biotechnológiai alapkutatások finanszírozásá­ra költenek a legtöbbet, míg Japánban az alkalmazott kutatá­sok élveznek prioritást az állami támogatások elosztásánál. Az Egyesült Királyságban a biotechnológiai alapkutatások szintén előnyöket élveznek az állami támogatások terén. A biotechnológiai innováció különböző fázisainak ki­egyensúlyozott állami támogatása csak Hollandiában való­sult meg. Az egyetemi kutatások költségvetési finanszíro­zása mellett a kormány a biotechnológiai kutatási és fej­lesztési infrastruktúra fejlesztése céljából életbe léptette az innovációorientált fejlesztési programot (IOP-b), a bio­technológia termelői bázisának fejlődését a termelési tech­nológia fejlesztését ösztönző program (PBTS) keretében ösztönözte. A biotechnológiai kutatási és fejlesztési irányok támoga­tásának megközelítésében is alapvető különbségek tapasz­talhatók: Japánban kutatási irányokat támogatnak, a bio­technológia fejlesztését célzó központi erőforrások döntő többségét konkrét kutatási projektekre fordítják. Németor­szágban a tudományos és termelői szféra képviselőinek be­vonásával a kormány prioritást élvező kutatási területeket határozott meg. 7. Együttműködés és verseny a biotechnológiában Azokban az országokban, ahol az intézményi és a gazdasá­gi struktúra konzervatív — azaz érvényesülhet a különböző ágazatokkal és egyéb intézményekkel kapcsolatban álló politikai csoportok befolyása a politikai-gazdasági struktú­rában elfoglalt helyük megőrzése érdekében -, a biotechno­lógia fejlődése nehezen tör utat magának. A biotechnológia egyik sajátos vonása ugyanis éppen az, hogy túllép a tudo­mányágak és intézmények kialakult határain, fejlődésének ösztönzésére ezért egyrészt a régi intézményeket igyekez­tek felhasználni, másrészt új intézményeket hoztak létre. Az Egyesült Államok biotechnológiai kisvállalatai például új intézmények, amelyek a biotechnológia fejlődésében di­namizáló erőt jelentenek, és a katalizátor szerepét töltik be a kutatási szféra és a nagyvállalatok között. A biotechnológi­ai üzlet mozgásának iránya tehát a következő: kutatóintéze­tek—kisvállalatok-nagyvállalatok. Amint a kutatási eredmények, termékek kikerülnek a la­boratóriumokból, a potenciális felhasználók közötti viták elkerülhetetlenek. Japánban a biotechnológiai vállalatok versenyképességük megalapozása érdekében összefognak, megosztják egymás­sal biotechnológiai kutatási eredményeiket, közös kutatási és fejlesztési tevékenységet folytatnak. A kormány az ilyen tí­pusú együttműködéshez kedvező feltételeket teremt, a válla­latok, vállalatcsoportok bizonyos időszakra mentesülnek a trösztellenes törvény előírásainak hatálya alól. Hollandiában a biotechnológia fejlesztésében elért látvá­nyos sikerek egyik fő oka abban rejlik, hogy a kis méretek­ből adódóan sikerült összehangolni a kutatói közösség, a termelői és pénzügyi szféra érdekeit. Az Egyesült Államokban a hazai biotechnológiai válla­latok között inkább a verseny, mint az együttműködés do­minál, még abban az esetben is, ha az érdekelt felek emiatt jelentős veszteségeket kénytelenek elkönyvelni. Bizonyos jelek azonban már arra utalnak, hogy a biotechnológia üzle­ti hasznosításának előtérbe kerülésével párhuzamosan a vállalatok megegyezésre irányuló hajlama erősödik. A vál­lalatok kezdik felismerni, hogy míg a biotechnológiai eljá­rások termékek előállítására történő felhasználásának lehe­tőségei széles körűek — igen sok vállalat foglalkozik ter­mékfejlesztéssel, a fejlesztés különböző szintjein -, a ver­senypálya ugyanakkor korlátozott. Ezért a vállalatok szá­mára a kompromisszumok sokkal előnyösebbek, mint a pe­reskedés, a konstruktív megállapodások révén a felhaszná­lók ugyancsak hasznot élveznek. 8. A biotechnológiai vállalatok jövője A biotechnológiában érdekelt vállalatok fejlődési tendenci­ái nem sok jót ígérnek a kisvállalatok számára. A biotechnológia fejlődésének kezdeti szakaszában a tu­domány területéről az új ismeretek először a biotechnológi­ai kisvállalatokhoz áramlottak. A biotechnológiai kisválla­latok napjainkban azonban jelentős pénzügyi problémák­kal küszködnek. A biotechnológiai kutatási eredmények szabadalmi ol­talma, a biotechnológiai tevékenységek és a biotechnológi­ai termékek biztonságát szabályozó jogi előírások terén számos probléma vár megoldásra, illetve jelenleg ezek nö­velik a biotechnológiai kutatással-fejlesztéssel és termelés­sel foglalkozó szervezetek idő- és költségráfordításait. A kisvállalatok pénzügyi erőforrásai ugyanakkor korlátozot­tak, tapasztalataik a kormányzati szervekkel való együtt­működésben hiányosak. A biotechnológiai kisvállalatok a jövedelemszerzés kényszere miatt kénytelenek know­­how-t árusítani, egyik legfontosabb jövedelemforrásuk a nagyvállalatokkal történő együttműködés. A nagyvállalatok ugyanakkor a korábbiaknál erőtelje­sebben aknázzák ki a biotechnológia fejlődésében rejlő le­

Next

/
Oldalképek
Tartalom