Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Farkas Szabolcs: A biotechnológiai ipar fejlődését befolyásoló körülmények áttekintése
A biotechnológiai ipar fejlődését befolyásoló körülmények áttekintése 23 hetőségeket, saját kutató- és fejlesztőrészlegeket hoznak létre, illetve kutatási eredményekért, technológiáért az egyetemekkel, kutatóintézetekkel és a kisvállalatokkal működnek együtt. A biotechnológiában a nemzetközi versenyképesség fő tényezőjévé a jövőben nagy valószínűséggel a nagyvállalatok tevékenysége válik. A biotechnológia üzleti hasznosításának előtérbe kerülésével párhuzamosan várhatóan azok az országok élveznek majd előnyöket, ahol nagy a biotechnológiai vállalatok mozgástere, tőkeereje. Az általános gazdasági aktivitás fontos tényezője a biotechnológia fejlődésének, hiszen a biotechnológiai ágazat sem vonhatja ki magát az üzleti légkör hatása alól, még akkor sem, ha gazdasági szerkezetváltás közepette fejlesztése kiemelt kormányzati támogatást élvez. A modem biotechnológia azokban az országokban tudott igazán elterjedni, amelyekben a biotechnológiai eredményeket felhasználni képes iparágak maguk is fejlettek. így természetesen a modern biotechnológia elsősorban a fejlett országok kiváltsága. Elsősorban is az Egyesült Államok jár élen a biotechnológiai kutatás-fejlesztés területén, amely természetesen a nagyon fejlett egészségügy, gyógyszeripar, környezetvédelem, élelmiszeripar és számos más, biotechnológiai termékeket, eljárásokat alkalmazó ipar kimagasló fejlettségéből is adódik. Az Amerikai Egyesült Államokban a biotechnológia fejlesztését célzó nemzeti stratégiában együtt él a kormányzati beavatkozás és a „támaszkodás” a magánszektor sajátos önszerveződő képességére. Az állami kutatási-fejlesztési politikában érvényesül az a tétel, hogy az innováció nem lineáris folyamat, nem egyszerűsíthető le a technológiai nyomás vagy piaci szívás modelljére, hanem összetett, többszörös visszacsatolásos folyamat, mely a kutatók, fejlesztők és a technológiát alkalmazók részéről együttműködést követel az üzleti hasznosítást célzó fejlesztés kezdeti lépéseitől. Mivel a biotechnológia területén szűkös volt az alapkutatásokat követő fázis kapacitása, és a szakértők elégtelennek ítélték a kutatás és a technológiafejlesztés között a vertikális integrációt, a gazdasági fejlődés hazai és nemzetközi feltételeinek változásával összhangban a nyolcvanas évektől erősödött a kormány szerepe a technológiatranszfer területén. A hatékony technológiatranszfer feltételei az ösztönző mechanizmusok és infrastruktúra. A technológiatranszfer intézményeit a szövetségi és állami kormányok, önkormányzatok és egyéb regionális elv alapján szerveződött helyi közösségek, egyetemek és vállalatok alakították ki. A szövetségi kormány az alábbi eszközökkel ösztönzi a technológiatranszfert: támogatja a versenyszférát megelőző kutatást és fejlesztést, törvények útján szabályozza az állami kutatóhelyek találmányainak szabadalmazását és licencét, katalizálja a konzorciumok és kutatási társulások szervezését, adókedvezményekkel segíti az új high-tech vállalatok alapítását. Mivel a bioprocessing területén a vállalatok lassabban reagálnak a lehetséges új alkalmazásokra mint a biológiai tudományokban, ezért nagyobb a kormányzati ösztönzés és támogatások szerepe. A változó gazdasági feltételek és az aktívabb kormányzati politika következményeként a nemzeti innovációs rendszer különböző szintjein erősödött az együttműködés és az integráció. A belső és külső piacokon versengő vállalatok körében megjelentek az együttműködés elemei, így a konzorciumok keretében közösen fejlesztenek technológiákat. A szövetségi és állami kormányzati szervek katalizátorként működnek közre a vállalatok közötti együttműködés megteremtésében. 9. Kockázatok Amikor valamilyen tudományos felfedezés alapján hatásos új anyag jön létre, annak előnyös hatásai már első ránézésre nyilvánvalóak lehetnek. Azonban hosszú idő elteltével felmerülhetnek az adott anyaggal kapcsolatos káros hatások is. Az előnyöket mindig könnyebb és gyorsabb megállapítani, viszont a károk lassan kerülnek a felszínre. Ezért minél rövidebb idő áll rendelkezésünkre, annál bizonytalanabb a kockázatbecslés, minél hosszabb idő, annál biztosabb. A kár kockázatának jobb becsléséhez többféleképpen juthatunk el:- a kísérletek számának növelése, ez azonban számos problémát vett fel, így a költségek rendkívüli növekedését, vagy az in vivo kísérletek etikai nehézségeit;- az in vitro kísérletek tökéletesítése, hogy minél jobban szimulálják az in vivo kísérleteket, így az in vitro kísérletekben hatékonyan szelektált vegyületeket kell csak az in vivo kísérletekben alkalmazni;- a kísérletek időtartamának növelése, ami ugyancsak az innovációs folyamatot hosszabbítja meg. A kockázatbecslés lehetőségeinek széles spektrumát alkalmazzák. A spektrum egyik végén található a pozitivista megközelítés, amely a kockázatbecslés tudományos koncepciója. Eszerint a kockázatot úgy tekintik, mint mennyiségileg mérhetőt, amelyhez figyelembe veszik - a lehetőségek határain belül - az összes lehetséges kimenetelt és azok relatív értékeit. A tudományos megközelítés ennek alapján, valószínűségszámítással működhet a legtöbb szituációban. Egy biotechnológiai cég, amely új, közösségi kockázat lehetőségét hordozó technológiát kiván bevezetni, racionális, de profitmaximalizáló módon végzi a kockázat felmérését, bizonyára gondosan, de a közvélemény mindig kételkedik ezekben az eredményekben. Ez a pozitivista megközelítés sohasem veszi figyelembe a harmadik fél, vagyis a közösség véleményét és félelmét mint legfontosabb külső tényezőt. A spektrum másik végén áll a tisztán szubjektív megközelítés az egyéni és a közösségi tapasztalatok és vélekedések alapján, amelyek magukban foglalnak érzelmi, morális és politikai reakciókat is. Ez a megközelítés általában a laikusok kockázati interpretációját képviseli, és itt a kockázat kifejezésnek inkább szimbolikus, mint technikai jelentése van, és ez közelebb áll a közvélemény kockázati koncepciójához. Világos tehát, hogy a tudományos közösség és a közvélemény kockázattal kapcsolatos koncepciója eltér. Ebből jól látható, hogy milyen fontos szerepe van annak, hogy mikor és milyen formában nyújtják át az információkat a közvéleménynek. A tudományos oldal úgy gondolja, hogy a kockázatviselés nem más, mint a megfelelő valószínűségszámítás és az ebből tudományosan levonható következtetések, ezek alapján kell a tudósoknak és a fejlesztő cégeknek dönteni, és ezt a döntést kell megfelelő időben ismertetni a közvéleménnyel, ebből kell a közvéleménynek
