Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 2. szám - Dr. Financsek Zsuzsanna: A nemzetközi trendek hatása a filmekre vonatkozó magyar szerzői jogi szabályozás alakulására
A nemzetközi trendek hatása a filmekre vonatkozó magyar szerzői jogi szabályozás alakulására 61 Szjt. is felvette a filmelőállítókat a szomszédos jogi jogosultak közé. 2. Vagyoni jogok 2.1. A vagyoni jogokról általában Az 1921 -es törvénycikk a szerzői jogokat20 az egyes műfajták (írói művek, zeneművek stb.) tekintetében külön-külön, taxatíve felsorolta. A filmalkotásokkal kapcsolatos jogokról azonban nem rendelkezett. Ezek a művek tartalmuk szerint az írói, a képzőművészeti vagy a fényképészeti művekkel azonos védelemben részesültek.21 Ez azt jelentette, hogy ha a mű tartalma pl. „színműszerű cselekmény”, akkor az írói művekre vonatkozó szabályokat kellett rá alkalmazni. Ezzel szemben, ha képzőművészeti alkotásokat mutat be, akkor szerzőjét a képzőművészek jogai illetik meg.22 Ez a megoldás sok nehézséghez vezetett. Egyfelől problémát okozott annak eldöntése, hogy egy adott „mozgófényképészeti mű”-nek mi a tartalma. Másfelől így az egyes filmekre különböző szabályok érvényesültek (pl. a védelmi idők tekintetében). Az ezt követő szerzői jogi törvényünk alkotói az ellenkező megoldást választották: valamennyi műre vonatkozóan általánosan leszögezték, hogy bármilyen felhasználáshoz, ha a törvény másként nem rendelkezik, a szerző hozzájárulása szükséges.23 Felhasználásnak kell tekinteni minden folyamatot, amely a művet vagy annak részletét a nyilvánossághoz közvetíti, ideértve annak át- vagy feldolgozását, illetve fordítását is.24 E megfogalmazás előnye, hogy a technikai fejlődés során megjelenő újabb felhasználásokra is alkalmazható. A törvény emellett külön kitért egyes speciális felhasználási (pl. a megfilmesítési) szerződésekre. Az új Szjt. is ezt az utat követi. Az általános klauzula (a szerző kizárólagos joga a felhasználás és annak engedélyezése) mellett azonban összefoglalja a leggyakoribb felhasználási módokra vonatkozó előírásokat is. A következőkben a megfilmesítésre vonatkozó legfontosabb rendelkezések alakulását tekintjük át. 2.2. Megfilmesítés és remake A megfilmesítés az átdolgozás egyik formája, melynek során egy, az eredeti műtől különböző műfajú alkotás jön létre. A magyar jogban a kezdetektől a szerzők kizárólagos joga volt engedélyezni alkotásaik „mozgófényképészeti mű” céljára való felhasználását. Az így létrejött filmek (az átdolgozás általános szabályai szerint) az eredeti művekkel egyenlő védelemben részesültek. A filmmel kapcsolatos jogok gyakorlása azonban nem sérthette a felhasznált mű20 E jogszabály még nem tett különbséget személyhez fűződő és vagyoni jogok között. 21 1921: LIV. te. 73. § 22 Lásd erről Szalai Emit. A magyar szerzői jog. Az 1921: LIV. te., a vele kapcsolatos rendeletek és a kiadói ügyletről szóló törvényes rendelkezések, p. 44. 23 1 969. évi III. tv. 13. § (1) 24 9/1969. (XII. 29.) MM sz. rendelet 10. § (1) vek szerzőinek jogait.25 Ez összhangban állt a BUE akkori rendelkezéseivel. A BUE 1967-es stockholmi szövege sorolta fel először részletesen a megfilmesitéshez kapcsolódó jogokat. A 14. cikk alapján az irodalmi és művészeti művek szerzőinek engedélye szükséges alkotásaik adaptálásához, illetve a műről filmreprodukció készítéséhez, az így készült film forgalomba hozatalához, bemutatásához, nyilvános előadásához és a közönség részére vezeték útján történő közvetítéséhez. Emellett a film felhasználásához természetesen a többi szerzőnek is hozzá kellett járulnia. Már az 1921. évi törvény ideje alatt az volt az általános gyakorlat, hogy a film szerzői (a zeneszerző kivételével) jogaikat átruházták a filmgyárra, s ezért egyszeri díjban részesültek. 1969-től a vagyoni jogok átszállását a szerzői jogi törvény írta elő. A megszerezhető jogok körét a jogszabály a BUE alapján állapította meg. így megfilmesítési szerződéssel a filmgyár megszerezte a mű egyszeri filmrevitelének, területi korlátozás nélküli terjesztésének, nyilvános előadásának, feliratozásának, illetve szinkronizálásának jogát. E felsorolás nem volt kimerítő. A megfilmesítési szerződések feltételeiről és a szerzők díjazásáról szóló 12/1970. (VI. 30.) MM sz. rendelet egyéb jogokat is említett, így például engedélyezte, hogy a felhasználó a műveket meghatározott keretek között a filmmel kapcsolatos propaganda céljára is felhasználja.20 Emellett a felek a szerződésben más jogok átruházásában is megállapodhattak. Ilyen lehetett például az újramegfilmesítés (remake) joga. A magyar jog a BUE által is képviselt „kontinentális” szerzői jogi rendszerek27 felfogását követve a szerző külön engedélyéhez kötötte a remake-jog megszerzését. A megfilmesítési szerződéssel csak a mű egyszeri filmrevitelének joga szállt át a filmgyárra. Az újramegfilmesítés jogának átruházását a szerződésben külön ki kellett kötni. Új szerzői jogi törvényünk a fenti koncepcióból indult ki, bizonyos kérdésekben azonban alapvető változásokat hozott. Ezek közül a legjelentősebb, hogy a szerzők jogai csak akkor szállnak át az előállítóra, ha a szerződésben másként nem állapodnak meg.28 A jogátruházás továbbra sem vonatkozik a zeneszerzőkre. Emellett a jogok átszállása nem érinti a kötelezően közös jogkezelésre tartozó díjigényeket („üreskazetta-”, egyidejű vezetékes továbbközvetítés és bérbeadás után járó jogdíj). Az új Szjt. nem sorolja fel a megfilmesítési szerződéssel megszerezhető jogokat, hanem általában a felhasználás, illetve a felhasználás engedélyezése jogának átruházásáról rendelkezik. Ez a remake-et továbbra sem foglalja magában. 25 1 921: LIV. te. 6. § 10., 8. §, 26 12/1970. (VI. 30.) MM. sz. rendelet 4. § (3) 7 A „kontinentális” szerzői jogi rendszerek egyik legfontosabb vonása, hogy elismerik és a vagyoni jogokkal azonos súlyúnak tartják a szerzők személyhez fűződő jogait. „Ellentéte” a „copyright’’-rendszer, mely a vagyoni jogokat helyezi előtérbe. Az utóbbi legjelentősebb képviselője az Amerikai Egyesült Államok. Nem valószínű, hogy a film előállítója hajlandó ilyen feltételek mellett is szerződést kötni, hiszen ez jelentősen megnehezítheti számára a felhasználást. Mégis előrelépés, hogy a törvény lehetőséget ad olyan megállapodásra, amely alapján csak bizonyos jogok szállnak át az előállítóra. Lásd Kiss Zoltán-Kolozsváry Kiss István-Kricsfalvi Anita-Rozgonyi Krisztina: Kommentár a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez, 66. § (1)—(2)
