Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)

2003 / 1. szám - Farkas Szabolcs: A biotechnológiai ipar fejlődését befolyásoló körülmények áttekintése

A biotechnológiai ipar fejlődését befolyásoló körülmények áttekintése 19 nevezhető gyakorlat miatt, valamint a szabadalmazott bio­technológiai termékek közös európai belső piacához, a ter­mékek szabad mozgásához, valamint a kutatás és fejlesztés ösztönzéséhez harmonizált közösségi irányelvek váltak szükségessé. A felsorolt problémák megoldása céljából az 1988. no­vemberi, az Európai Közösségi Bizottság által a Tanácshoz a biotechnológiai találmányok jogi oltalmára vonatkozó tervezet benyújtását követő tízéves vita eredményeképpen született meg az 1998. július 31-én kihirdetett és ezzel ha­tályba lépett „Az Európai Parlament és Tanács 1998. július 6-ai, 98/44/EK számú irányelve a biotechnológiai találmá­nyok jogi oltalmáról”. Az irányelvet az 1973-ban aláírt Eu­rópai Szabadalmi Egyezmény (ESZE), az 1994-ben aláírt TRIPS-egyezmény (Megállapodás a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól), az 1992-ben Rio de Janei­­róban aláírt Biológiai sokféleség egyezmény és az UPOV- egyezmény előírásaival összhangban született 2100/94 (EK) sz. Közösségi tanácsi rendelet a közösségi növényfaj­ta oltalomról előírásaival összhangban fogalmazták meg. Mint ismeretes, a szabadalmi törvények általában legké­sőbb a találmányok szabadalmi oltalmára vonatkozó és az Európai Szabadalmi Egyezmény „elődjének” tekinthető 1963. évi Strassbourgi Egyezmény hatálybalépése óta tar­talmazzák a találmányoknak a szabadalmazhatóságból a közrendbe és a közerkölcsbe való ütközés alapján történő kizárását. A közrend és a közerkölcs meghatározása azon­ban egyetlen jogszabályban sem található meg. Ezért az irányelv előkészítő munkája során az Európai Parlament a találmányok etikai és morális vonatkozásaira fektetette a fő hangsúlyt. Az irányelv előkészítő munkálatai során az alap­elv azonban továbbra is a nemzeti törvények harmonizálá­sa, és nem európai etikai normák sorozatának a megfogal­mazása maradt. Az már a munka első fázisában is egyértel­művé vált, hogy az emberi szervezetet és annak részeit per se, az ember genetikai identitását módosító eljárásokat és egynémely, az állatok genetikai identitását módosító eljá­rást a szabadalmazható találmányok köréből ki kell zárni. Az irányelvben meghatározták a biológiai anyag, a mik­robiológiai eljárás és a lényegében biológiai eljárás fogal­mát, a biológiai anyag szabadalmazhatóságát per se, a fel­fedezés és találmány közti különbséget, különös tekintettel az emberi szervezet részeire, valamint a szabadalmazható­ságból való kizárásokat és a biotechnológiai találmányok oltalmának a terjedelmét.- A „biológiai anyag” bármely olyan anyagot jelent, amely genetikai információt tartalmaz, és amely önmaga sza­porodásra képes vagy biológiai rendszerben szaporítható [2. cikk (1) bekezdés a) pont].- A „mikrobiológiai eljárás” bármely olyan eljárást jelent, amelyet mikrobiológiai anyag felhasználásával vagy mik­robiológiai anyagon hajtanak végre vagy mikrobiológiai anyagot eredményez [2. cikk (1) bekezdés b) pont].- A növények vagy állatok előállítására szolgáló eljárás akkor lényegében biológiai, ha az teljes egészében a ter­mészetben önmagukban is előforduló folyamatokból áll, mint például a keresztezés vagy a szelekció [2. cikk (2) bekezdés].- Az emberi test, kialakulásának és fejlődésének különbö­ző szakaszaiban, valamint bármely részének egyszerű felfedezése, beleértve a génszekvenciákat vagy rész­szekvenciákat, nem lehet szabadalmazható találmány tárgya [5. cikk (1) bekezdés].- Az emberi testből izolált vagy valamely műszaki eljárás révén más módon előállított rész, beleértve a génszek­venciákat vagy részszekvenciákat is, szabadalmazható találmány tárgya lehet abban az esetben is, ha az ilyen rész szerkezete azonos valamely természetben előfordu­ló szerkezettel [5. cikk (2) bekezdés].- A génszekvenciák vagy részszekvenciák ipari alkalmaz­hatóságát fel kell tárni a szabadalmi bejelentésben [5. cikk (3) bekezdés]. Az „emberi szervezet részei per se” kifejezésen ezen ré­szeket a maguk természetes állapotában kell érteni. Az 5. cikk (1) bekezdése szerinti kizárásnak etikai vonatkozása is van annak érdekében, hogy az emberi szervezet ne lehessen kereskedelmi forgalom tárgya. A korábban már szabadal­mazható, az emberi szervezetből gyógyászati célból izolált és átalakított termékekre vonatkozó találmánytípusokat to­vábbra sem kívánták kizárni. Az 5. cikk 2. bekezdésében ta­lálható feltételes megfogalmazás természetesen arra vonat­kozik, hogy a részek eleget kell hogy tegyenek az egyéb szabadalmazhatósági követelményeknek is. Ez összhangban van az EPO Felszólalási Osztályának a Howard Florey/Relaxin (OJ EPO 1995, 388) döntésével, amelynek alapján az Európai Szabadalmi Hivatal Mód­szertani útmutatója a következőket tartalmazza: „Ameny­­nyiben az ember ismert anyag vagy eszköz új tulajdonsá­gát mutatja ki, ez csak felfedezés, és nem szabadalmazha­tó. Ha azonban az ember ezt a tulajdonságot a gyakorlat­ban alkalmazhatóvá teszi, akkor feltalált valamit, ami sza­badalmazható”. Az irányelv a közrend és közerkölcs fogalmát nem hatá­rozza meg, de az Irányelvnek az Európai Parlament 1995. évi, az etikai kérdésekben való állásfoglalás hiányára való hivatkozás alapján történt elutasítását követően a közrend­be és a közerkölcsbe való ütközés alapján történő kizáráso­kat a következőképpen fogalmazták meg: „Azok a találmá­nyok, amelyeknek kereskedelmi hasznosítása közrendbe vagy közerkölcsbe ütközne, nem szabadalmazhatóak; a hasznosítás azonban nem tekinthető közrendbe vagy közer­kölcsbe ütközőnek pusztán azért, mert azt jogszabály tiltja” [6. cikk (1) bekezdés]. Az előzőek alapján nem tekinthetők szabadalmazható­­nak különösen:- az emberi lények klónozására vonatkozó eljárások [6. cikk (2) bekezdés a) pont];- az emberi lények csíravonalai genetikai azonosságának módosítására szolgáló eljárások [6. cikk (2) bekezdés b) pont];- az emberi embriók alkalmazása ipari vagy kereskedelmi célokra [6. cikk (2) bekezdés c) pont];- az állatok genetikai azonosságának módosítására szolgá­ló eljárások, amelyek az állatoknak nyilvánvaló szenve­dést okoznak anélkül, hogy bármilyen jelentős gyógyá­szati előnyt nyújtanának az emberek vagy az állatok szá­mára, valamint az ilyen eljárásokkal előállított állatok [6. cikk (2) bekezdés d) pont]. Az EPO Fellebbviteli Tanácsa a közrend és közerkölcs kérdését érintő T 356/93 sz. döntésében kimondta, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom