Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Farkas Szabolcs: A biotechnológiai ipar fejlődését befolyásoló körülmények áttekintése
20 Farkas Szabolcs közrend fogalma a közbiztonságot, valamint a társadalom részét jelentő egyén fizikai védelmét jelenti. A közerkölcs fogalmát ugyanebben a döntésben úgy határozták meg, hogy az egy adott kultúrán alapuló, ahhoz kapcsolódó társadalom és civilizáció által elfogadott helyes és helytelen viselkedési normák összességét jelenti. 5.2. Amerikai Egyesült Államok Mint annyi más modern iparágban, a biotechnológiában is az Amerikai Egyesült Államok foglalja el a vezető helyet a világon mind a kutatásban, mind a tényleges gyártásban. Ennek megfelelően a biotechnológiát érintő szabadalmazási kérdésekkel kapcsolatban az Egyesült Államok álláspontja feltétlenül hatással van más országok szabadalmazási gyakorlatára, ezért különös figyelmet érdemel. Amerikában 1793-ban alkották meg az első szabadalmi törvény (1790) Jefferson nevével fémjelzett első módosítását. Jefferson szerint szabadalmazható „bármi a nap alatt, amit ember alkotott”. A több mint 200 éves alapelvet ma is magáénak érzi az Amerikai Egyesült Államok, erre hivatkozik a törvény minden értelmezésénél, módosításánál és új technológiákra történő adaptálásánál. Jefferson megfogalmazásában nem található utalás élő vagy élettelen tárgyakra. Az évszázados gyakorlat azonban az volt, hogy szabadalom csak élettelen tárgyakra adható. Ezek közé szinte észrevétlenül lépett be Pasteur szabadalma (1873) egy tisztított élesztőre - talán fel sem vetődött, hogy itt nem csak ipari termékről, hanem élőlényről is szó van. 1930-ban alkották meg az Egyesült Államokban a növényszabadalmi törvényt, amely ivartalanul szaporodó növényekre szabadalom jellegű oltalmat ad. 1952-ben, amikor újból kodifikálták a szabadalmi törvényt, alapelvként a Jefferson-féle indoklásokat fogadták el. A Kongresszus azonban a 101. paragrafussal kapcsolatban az indokoláshoz hozzáfűzte, hogy azért vannak korlátozások a szabadalmazással kapcsolatban. Nem szabadalmazhatok a természet törvényei, a fizikai tünetek és elvont ötletek. Ezek közé a kivételek közé igyekeztek beszorítani a biotechnológia termékeit a modem biotechnológia ellenzői. 1972-ben jelentette be AnandaN. Chakrabarty szabadalmi igényét egy genetikailag módosított, olajfaló baktériumra. Nyolc éven át tartott az ügy végső elbírálása, amíg a Legfelsőbb Bíróság 1980-ban kimondta, hogy a baktérium szabadalmazható, elutasítva azt a két érvet, amely alapján ennek szabadalmazhatóságát kétségbe vonták. Az egyik érv az volt, hogy minden élőlény a „természet terméke”, és mint ilyen nem szabadalmazható. Elég egyértelmű azonban az, hogy ezek az új termékek a természetben nem fordulnak elő, így nem a „természet termékei”, hanem emberek által végzett munka következményei. A másik érv az volt, hogy ezek a termékek élőlények, és mint ilyenek nem szabadalmazhatok. Az élőlények azonban tételesen nincsenek kizárva a szabadalmazható tárgyak köréből, ez tehát csak morális kérdés, amelyen a Legfelsőbb Bíróság, majd később a Kongresszus is túllépett. Ennek a döntésnek óriási jelentősége volt mind az Amerikai Egyesült Államokban, mind az egész világon, hiszen a világ biotechnológiában vezető nagyhatalmának állásfoglalását nem lehet figyelmen kívül hagyni. Kisebb-nagyobb kivételektől eltekintve ezen a szakmai területen, ennek a döntésnek az alapján áll Japán és Európa szabadalmi rendszere, de a többi fejlett országé is. A Chakrabarty-döntés megnyitotta az utat az élőlények szabadalmazása felé. A Hibberd-döntésben kukoricanövényre és magvakra adtak szabadalmat, de adtak már szabadalmat osztrigára, majd emlősökre is. A híres „Harvard-egér” döntésben kísérleti egerekre adtak szabadalmat. A nyolcvanas és kilencvenes években azonban világossá vált, hogy azokat a biológiai beavatkozásokat, amelyek emlősöknél kivitelezhetővé váltak, lehetséges emberekre is alkalmazni, ez viszont olyan újabb morális határ átlépését jelenti, amelyhez a szabadalmi rendszer nem kíván segédkezni. 1987-ben az USPTO kinyilvánította, hogy „szabadalmazható tárgynak tekint minden természetben elő nem forduló, nem humán, többsejtes, élő organizmust, beleértve az állatokat is”. Ezt az állásfoglalást követte azonnal a Harvard-egér szabadalmi oltalmának megadása. A fenti állásfoglalás „nem ember” fogalmának jelentősége akkor derült ki igazán, amikor Dollyval, a klónozott birkával megjelent az emberi lények klónozásának közeli megvalósíthatósága is. Az 1987. évi döntés óta az USPTO úgy tekinti, hogy a transzgenikus ember ki van zárva a szabadalmazásból, ennek azonban szabadalmi törvényi alátámasztottsága nincs. A törvényi alátámasztottságot jobb híján az Egyesült Államok alkotmányának 13. módosítása jelenti, amely tiltja a rabszolgaságot és más emberi lények önkényes kizsákmányolását. Az emberi élőlények klónozásával kapcsolatban Clinton elnök is hallatta szavát, és kereste azokat a lehetőségeket, amelyekkel a humán klónozás szabadalmazása megakadályozható. Az Egyesült Államok kormánya mellett működik a Nemzeti Bioetikai Tanácsadó Bizottság; talán éppen ennek a testületnek lenne a feladata, hogy döntsön azokban a morális és etikai kérdésekben, amelyeket az USPTO nem tud és nem kíván felvállalni. Napjainkban vannak, akik a modem biotechnológiát teljes mértékben elutasítják, azonban léteznek olyanok is, akik szerint további liberalizálás szükséges a biotechnológiában, és tovább kell lépni, ha nem is a klónozott ember megalkotásában, de emberi alkotórészt tartalmazó kimérák megalkotásában. Ennek a területnek az ismertetésében a legcélszerűbb egy konkrét esetet ismertetni, amely híven tükrözi a kérdés kényes voltát, bemutatja az USPTO szokatlanul éles reagálását, és feltáija a jogi helyzet tisztázatlanságát. 1997. decemberében dr. Newman szabadalmi bejelentést tett az alábbi címen: „Kiméraembriók és -állatok, amelyek emberi sejteket tartalmaznak”. A kiméraállatok vagy -embriók különböző genetikai anyagokból tevődnek össze, két vagy több különböző fajból. Ez a bejelentés hatalmas vihart váltott ki a szabadalmi hivatalban, a sajtóban és a közvéleményben. Az USPTO elnöke a hivatal történetében teljesen szokatlan módon sajtóközleményt bocsátott ki, egy olyan függő bejelentést kommentálva, amelyet a hivatal illetékes előadója még nem is vizsgált. A hivatal elnöke azt a hivatalos álláspontját fejtette ki, hogy morális alapon a „szörnyre” vonatkozó bejelentést el fogják utasítani. A szokásos úton megtett hivatali felhívás (1999. március) négy alapvető kifogást tett, amelyek között egy sem nevezi meg szó szerint a morális alapot.
