Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)

2003 / 1. szám - Farkas Szabolcs: A biotechnológiai ipar fejlődését befolyásoló körülmények áttekintése

20 Farkas Szabolcs közrend fogalma a közbiztonságot, valamint a társadalom részét jelentő egyén fizikai védelmét jelenti. A közerkölcs fogalmát ugyanebben a döntésben úgy határozták meg, hogy az egy adott kultúrán alapuló, ahhoz kapcsolódó társa­dalom és civilizáció által elfogadott helyes és helytelen vi­selkedési normák összességét jelenti. 5.2. Amerikai Egyesült Államok Mint annyi más modern iparágban, a biotechnológiában is az Amerikai Egyesült Államok foglalja el a vezető helyet a világon mind a kutatásban, mind a tényleges gyártásban. Ennek megfelelően a biotechnológiát érintő szabadalmazá­­si kérdésekkel kapcsolatban az Egyesült Államok állás­pontja feltétlenül hatással van más országok szabadalmazá­­si gyakorlatára, ezért különös figyelmet érdemel. Amerikában 1793-ban alkották meg az első szabadalmi törvény (1790) Jefferson nevével fémjelzett első módosítá­sát. Jefferson szerint szabadalmazható „bármi a nap alatt, amit ember alkotott”. A több mint 200 éves alapelvet ma is magáénak érzi az Amerikai Egyesült Államok, erre hivat­kozik a törvény minden értelmezésénél, módosításánál és új technológiákra történő adaptálásánál. Jefferson megfogalmazásában nem található utalás élő vagy élettelen tárgyakra. Az évszázados gyakorlat azonban az volt, hogy szabadalom csak élettelen tárgyakra adható. Ezek közé szinte észrevétlenül lépett be Pasteur szabadal­ma (1873) egy tisztított élesztőre - talán fel sem vetődött, hogy itt nem csak ipari termékről, hanem élőlényről is szó van. 1930-ban alkották meg az Egyesült Államokban a nö­vényszabadalmi törvényt, amely ivartalanul szaporodó nö­vényekre szabadalom jellegű oltalmat ad. 1952-ben, amikor újból kodifikálták a szabadalmi tör­vényt, alapelvként a Jefferson-féle indoklásokat fogadták el. A Kongresszus azonban a 101. paragrafussal kapcsolat­ban az indokoláshoz hozzáfűzte, hogy azért vannak korlátozások a szabadalmazással kapcsolatban. Nem sza­badalmazhatok a természet törvényei, a fizikai tünetek és elvont ötletek. Ezek közé a kivételek közé igyekeztek be­szorítani a biotechnológia termékeit a modem biotechnoló­gia ellenzői. 1972-ben jelentette be AnandaN. Chakrabarty szabadal­mi igényét egy genetikailag módosított, olajfaló baktérium­ra. Nyolc éven át tartott az ügy végső elbírálása, amíg a Legfelsőbb Bíróság 1980-ban kimondta, hogy a baktérium szabadalmazható, elutasítva azt a két érvet, amely alapján ennek szabadalmazhatóságát kétségbe vonták. Az egyik érv az volt, hogy minden élőlény a „természet terméke”, és mint ilyen nem szabadalmazható. Elég egyértelmű azonban az, hogy ezek az új termékek a természetben nem fordulnak elő, így nem a „természet termékei”, hanem emberek által végzett munka következményei. A másik érv az volt, hogy ezek a termékek élőlények, és mint ilyenek nem szabadal­mazhatok. Az élőlények azonban tételesen nincsenek ki­zárva a szabadalmazható tárgyak köréből, ez tehát csak mo­rális kérdés, amelyen a Legfelsőbb Bíróság, majd később a Kongresszus is túllépett. Ennek a döntésnek óriási jelentősége volt mind az Ame­rikai Egyesült Államokban, mind az egész világon, hiszen a világ biotechnológiában vezető nagyhatalmának állásfog­lalását nem lehet figyelmen kívül hagyni. Kisebb-nagyobb kivételektől eltekintve ezen a szakmai területen, ennek a döntésnek az alapján áll Japán és Európa szabadalmi rend­szere, de a többi fejlett országé is. A Chakrabarty-döntés megnyitotta az utat az élőlények szabadalmazása felé. A Hibberd-döntésben kukoricanö­vényre és magvakra adtak szabadalmat, de adtak már sza­badalmat osztrigára, majd emlősökre is. A híres „Har­­vard-egér” döntésben kísérleti egerekre adtak szabadalmat. A nyolcvanas és kilencvenes években azonban világossá vált, hogy azokat a biológiai beavatkozásokat, amelyek em­lősöknél kivitelezhetővé váltak, lehetséges emberekre is al­kalmazni, ez viszont olyan újabb morális határ átlépését je­lenti, amelyhez a szabadalmi rendszer nem kíván segédkez­ni. 1987-ben az USPTO kinyilvánította, hogy „szabadalmaz­ható tárgynak tekint minden természetben elő nem forduló, nem humán, többsejtes, élő organizmust, beleértve az állato­kat is”. Ezt az állásfoglalást követte azonnal a Harvard-egér szabadalmi oltalmának megadása. A fenti állásfoglalás „nem ember” fogalmának jelentősége akkor derült ki igazán, ami­kor Dollyval, a klónozott birkával megjelent az emberi lé­nyek klónozásának közeli megvalósíthatósága is. Az 1987. évi döntés óta az USPTO úgy tekinti, hogy a transzgenikus ember ki van zárva a szabadalmazásból, ennek azonban sza­badalmi törvényi alátámasztottsága nincs. A törvényi alátá­­masztottságot jobb híján az Egyesült Államok alkotmányá­nak 13. módosítása jelenti, amely tiltja a rabszolgaságot és más emberi lények önkényes kizsákmányolását. Az emberi élőlények klónozásával kapcsolatban Clinton elnök is hallatta szavát, és kereste azokat a lehetőségeket, amelyekkel a humán klónozás szabadalmazása megakadá­lyozható. Az Egyesült Államok kormánya mellett működik a Nemzeti Bioetikai Tanácsadó Bizottság; talán éppen en­nek a testületnek lenne a feladata, hogy döntsön azokban a morális és etikai kérdésekben, amelyeket az USPTO nem tud és nem kíván felvállalni. Napjainkban vannak, akik a modem biotechnológiát teljes mértékben elutasítják, azonban léteznek olyanok is, akik sze­rint további liberalizálás szükséges a biotechnológiában, és tovább kell lépni, ha nem is a klónozott ember megalkotásá­ban, de emberi alkotórészt tartalmazó kimérák megalkotásá­ban. Ennek a területnek az ismertetésében a legcélszerűbb egy konkrét esetet ismertetni, amely híven tükrözi a kérdés kényes voltát, bemutatja az USPTO szokatlanul éles reagálá­sát, és feltáija a jogi helyzet tisztázatlanságát. 1997. decemberében dr. Newman szabadalmi bejelentést tett az alábbi címen: „Kiméraembriók és -állatok, amelyek emberi sejteket tartalmaznak”. A kiméraállatok vagy -embriók különböző genetikai anyagokból tevődnek össze, két vagy több különböző fajból. Ez a bejelentés hatalmas vihart váltott ki a szabadalmi hivatalban, a sajtóban és a közvéleményben. Az USPTO elnöke a hivatal történetében teljesen szokatlan módon sajtóközleményt bocsátott ki, egy olyan függő bejelentést kommentálva, amelyet a hivatal il­letékes előadója még nem is vizsgált. A hivatal elnöke azt a hivatalos álláspontját fejtette ki, hogy morális alapon a „szörnyre” vonatkozó bejelentést el fogják utasítani. A szokásos úton megtett hivatali felhívás (1999. márci­us) négy alapvető kifogást tett, amelyek között egy sem ne­vezi meg szó szerint a morális alapot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom