Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)

2003 / 2. szám - Gyetvainé Virág Dóra: A feltalálói tevékenység mint a szabadalmazhatóság kritériuma

56 Gyetvainé Virág Dóra mérlegelni, hogy vajon az adott esetben figyelembe vet­tek-e minden rendelkezésre álló információt az oltalmazan­dó találmánnyal kapcsolatban, és a szakember jól megfon­tolta-e, hogy a technika állásának mely részét választja ki mint a továbbfejlesztett megoldás alapját. Érdekes döntés született a T 334/92 esetben és a megosztá­saként létrejött T 964/92 esetben. A T 334/92 esetben a Tanács úgy tartotta, hogy a megoldáshoz legközelebb álló dokumen­tum olyan, amit szakemberek több, mint 20 évig figyelmen kí­vül hagytak és ez alatt az idő alatt soha nem volt kiindulási pontja egy továbbfejlesztett megoldásnak, sőt a vázolt aktivi­tással kapcsolatban teljesen hallgattak róla, végül soha nem említették meg mint releváns technika állását. így szakember nem volt abban a helyzetben, hogy felismerje ezen megoldás műszaki előnyeit összefüggésben a technika állásával, ezért nem mutatta be mint a legközelebbi technika állását, és nem ezt alkalmazta a tényleges műszaki feladat meghatározásánál. A találmány szerinti megoldással hatékonyabban és kevesebb mellékhatással kezelhették az angina pectorist, mint a figyel­men kívül hagyott dokumentumban bemutatott gyógyszerrel. A T 964/92 esetben azonban a szakember nem kísérelt meg többet, mint ismert vegyületek alternatíváit kidolgozni az an­gina pectoris gyógyszereként. Ezért a Tanács azt tartotta, hogy szakember tekinthette a régi dokumentumban bemutatott ve­­gyületet vagy vegyületek csoportját a technika állásához tarto­zónak, és ismerhette a kívánt aktivitás elérését mint megfelelő kiindulási pontot. Ebben az esetben a nyilvánosságra jutástól eltelt idő hosszúsága lényegtelen. így ez nem volt ok arra, hogy a dokumentumot, amelyben világosan leírták az oltal­mazni kívánt vegyülethez nagymértékben hasonló szerkezetű vegyületet, nem tekintették a legközelebbi technika állásának. A T 1000/92 esetben a Tanács arra hivatkozott, hogy a dokumentumot szakembernek csak akkor kell a legköze­lebbi technika állásának tekinteni, ha tartalmát jó oka volt kiválasztani mint a továbbfejlesztendő megoldás alapját. A Tanács ítéletében a dokumentumnak mint a legközelebbi technika állásának kiválasztása nem találkozott ezzel a kri­tériummal, mert a dokumentumban leírt eljárás előnytelen­­ségei, amelyeket a bejelentés elsőbbségi időpontja előtt 30 évvel publikáltak, olyan nyilvánvalóak és jól ismertek vol­tak szakember számára, hogy nem próbálták jobbá tenni és hasznosítani ezt a régi eljárást. Másrészről a T 69/94 eset az 54. cikkely (2) bekezdésé­ben definiált technika állásából indult ki, amely szerint a technika állása mindent tartalmaz, ami nyilvánosságra ju­tott, minden időkorlát nélkül. Ez a régi dokumentum nem olyan elavult technológiára vonatkozott, amit régóta nem használtak az iparban, továbbá nem tartalmazott olyan kita­nítást, amely eltérítette volna a szakembert felhasználásá­tól. így nem lehetett figyelmen kívül hagyni mint a legköze­lebbi technika állását csak azért, mert a bejelentés bejelen­tési napja előtt 20 évvel publikálták. e) Különbségek a vizsgált megoldás és a legközelebbi technika állása között Az ellentartás és az oltalmazandó találmány közötti különb­ségek lehetnek szerkezeti vagy funkcionális jellemzők. Mi­nél több jellemzőben található különbség, annál valószí­nűbb, hogy a találmány feltalálói tevékenységen alapul. Nem ritka, hogy a kétségtelenül létező, különbséget jelen­tő jellemzők csak függő igénypontokban vagy a leírásban ta­lálhatók meg. Ekkor a bejelentés átdolgozásával, ezen jel­lemzők főigénypontba való beépítésével ebből a szempont­ból a találmány szabadalmazható lesz. Természetesen csak olyan jellemzőket lehet figyelembe venni, amelyek a talál­mány megvalósításához elengedhetetlenül szükségesek. 4. A műszaki feladat a) Az objektív műszaki feladat meghatározása A „feladat és megoldás megközelítés” második fő lépéseként objektív úton meg kell határozni a megoldandó műszaki fel­adatot. Ehhez tanulmányozzák a bejelentést (vagy a szabadal­mat), a legközelebbi technika állását és a műszaki jellemzők (mind szerkezeti, mind működési) tekintetében a különbséget a találmány és a legközelebbi technika állása között. Mind­ezek ismeretében fogalmazzák meg a műszaki feladatot. Ebben az összefüggésben a műszaki feladat azt jelenti, ahogyan megváltoztatják vagy alkalmazzák a legközelebbi technika állását abból a célból, hogy a találmány meghalad­ja az ismert megoldást. A kapott műszaki feladat ebben a módszerben sokszor nem az, amit a bejelentésben mint „feladatot” határoznak meg. Az utóbbitól megkövetelhetik, hogy fogalmazzák újra, míg az objektív műszaki feladat a vizsgálat során nem változik. Az objektív műszaki feladat tárgyilagosan megál­lapított, elsősorban az elővizsgálat során feltárt, korábbi megoldásokban nyilvánosságra került tényeken alapul. Ezek különbözhetnek azoktól a korábbi megoldásokban bemutatott ismeretektől, amelyekről a bejelentő a bejelen­tés időpontjában aktuálisan tudott. A megoldás kiindulási pontja sokféle lehet. — Előfordulhat, hogy egy megoldandó feladat pontos meg­fogalmazása igényli a feltalálói tevékenységet. A problé­ma tisztázása után a megoldás már nyilvánvaló. — A leggyakrabban egy ismert problémát oldanak meg tu­datos, célratörő munkával. — Néha egy jelenség okának meghatározásához szerencsés véletlen során, intuícióval jutnak el. Ennek függvényében a műszaki feladat kifejezést széle­sen kell értelmezni. A feladat felismerésében nem engedélyezett olyan isme­retek igénybevétele, amelyeket a bejelentési vagy az el­sőbbségi nap után szereztek meg. A Tanács szerint, ha a technika állásaként bemutatott berendezés vagy eljárás rossz hatékonyságának felismerése vagy bemutatása csak a bejelentési vagy elsőbbségi nap után történt meg, akkor azt nem lehet felhasználni a feladat meghatározásában. A felta­lálói tevékenység megállapításának a szakember elsőbbsé­gi vagy bejelentési nap előtti ismeretein kell alapulni. A találmánnyal megoldandó feladat objektív meghatáro­zásánál általában az adott leírásban bemutatott feladatból kell kiindulni. Csak akkor veszik fontolóra, hogy mi a tény­legesen fennálló feladat, ha a vizsgálat bebizonyítja, hogy a bejelentő által megfogalmazott feladatot nem oldották meg, vagy nem a megfelelő technika állását használták a feladat megfogalmazásakor. Fiktív és műszakilag nem reá­lis feladat meghatározása támadható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom