Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 2. szám - Gyetvainé Virág Dóra: A feltalálói tevékenység mint a szabadalmazhatóság kritériuma
A feltalálói tevékenység mint a szabadalmazhatóság kritériuma 57 b) A leírásban bemutatott műszaki feladat újrafogalmazásának lehetősége Mint az előzőekből kiderült, az eljárás során előírhatják a leírásban bemutatott feladat újrafogalmazását. Erre általában az objektív műszaki feladat és a leírásban bemutatott feladat különbözősége esetén kerülhet sor. A műszaki feladat újrafogalmazását akár minden főigénypont vonatkozásában előírhatják. A találmány által szolgáltatott valamennyi előny használható a műszaki probléma újrafogalmazásához, feltéve, hogy az említett előny a beadáskori bejelentésből származtatható. Az is lehetséges, hogy az átdolgozás során a bejelentő által később benyújtott új előnyökre támaszkodnak, felhasználva azt, hogy szakember felismerhette volna ezeket az előnyöket mint magától értetődőeket, amelyek kapcsolatban vannak a kezdetben javasolt műszaki feladattal. Csak ezekben az esetekben nem számít ugyanis az újrafogalmazás az EPC 123. cikkely (2) bekezdése által tiltott bővítő értelmű módosításnak. c) Az oltalmazandó találmány valóban megoldja a feladatot? Az objektív műszaki feladatot a találmány jellemzőinek függvényében határozzák meg, mégis meg kell vizsgálni, hogy az oltalmazandó találmány valóban megoldja-e a feladatot. Előfordulhat ugyanis, hogy a főigénypontban nem szerepel valamennyi, a találmány megvalósításához elengedhetetlenül szükséges jellemző. Ekkor azonban nem a feltalálói tevékenység hiánya lesz a szabadalmazást gátló ok. 5. A találmány nyilvánvalóságának kérdése a) A szakember A feltalálói tevékenység megítélésének sarkalatos pontja a szakember meghatározása. A nyilvánvalóság eldöntésekor ugyanis az adott szakterületen jártas szakember tudása a zsinórmérték. Az adott szakterületen jártas szakemberről feltételezik, hogy birtokolja mindazokat az ismereteket, amelyek a bejelentés napja, illetve az elsőbbség napja előtt közkinccsé váltak. Ismeri tehát a kutatási jelentésben és az érdemi vizsgálat során esetlegesen felmerülő további hivatkozott dokumentumokat is. Rendelkezik továbbá a szokásos munkához és kísérletezéshez szükséges eszközökkel és képességekkel. Egy adott műszaki feladat megoldásánál előfordulhat, hogy a szakember nem egyetlen személyt, hanem egy csoportot jelent, ahol a csoport tagjai különböző szakismeretekkel rendelkeznek. Az adott szakterületen jártas szakember ugyanis, ha a feladat megoldásához más műszaki terület ismeretét is szükségesnek tartja, bevon a munkába az azon a területen jártas szakembereket is. A feltalálói tevékenység szempontjából a szakember egy képzelt személy vagy csoport, amely minden ismeretet birtokol, minden feltétel biztosítva van számára a feladat megoldásához, de csak átlagos képességekkel rendelkezik. b) A „ tudni-akarni ” kérdés A „feladat és megoldás megközelítés” legfontosabb alapelve a következő módon fogalmazható meg. Nem az a kérdés, hogy vajon a feltaláló képes volt-e a találmányt megvalósítani, hanem az, hogy vajon meg akarta-e oldani a fennálló műszaki feladatot, mégpedig a korábbiaknál előnyösebb módon. Nem azt kell eldönteni tehát, hogy szakember létrehozhatta-e a találmányt a technika állásának ismeretében, hanem azt, hogy a technika állásából kapott-e olyan sugalmazást, amely alapján meg akarta valósítani azt. A kérdés szoros összefüggésben áll a visszaható hatályú elemzés tiltásával. Sokszor ugyanis a megoldás ismeretében nyilvánvalónak tűnik az ismert elemek kombinálása. A kombinálás lehetőségének felismerése azonban alkotói tevékenységet igényelhet. Ha a technika állását a bejelentői hozzájárulás előtti szakember szemszögéből vizsgálják, kiderülhet, hogy a megoldáshoz vezető lépések nem nyilvánvalóak, a találmány megfelel a feltalálói tevékenység kritériumának. c) A releváns iratok kombinálhatósága Újdonság hiányakor az oltalmazandó találmány valamennyi jellemzője, főszabályként, egy dokumentumban lelhető fel. A feltalálói tevékenység elemzésekor megengedett két vagy több dokumentum, dokumentumrészlet, ugyanazon dokumentum különböző részeinek vagy a technika állása más területeire vonatkozó dokumentumoknak a kombinálása. Ezeknek a kombinációknak a vizsgált igénypont elsőbbségi napján azonban a szakember számára nyilvánvalónak kellett lenniük. Itt csak az iratok kombinálhatóságának nyilvánvalóságáról van szó, és nem arról, hogy a belőlük nyert információk kombinálása, ezáltal a találmány megalkotása nyilvánvaló. Hiszen nyilvánvalóan kombinálható dokumentumokból szerzett ismeretek segítségével létrehozott találmány is alapulhat feltalálói tevékenységen. Ugyanazon dokumentum különböző részleteinek kombinálása általában nyilvánvaló. Két vagy több irat kombinálhatósága nyilvánvalónak tekinthető, ha a tartalmukból valószínűsíthető, hogy szakember a kitűzött feladatot, kombinációt alkalmazva meg tudja oldani. Amennyiben a dokumentumokból nyerhető információk egymással összeférhetetlenek, a dokumentumok kombinálása nem nyilvánvaló. Ezek alapján általában nyilvánvaló lehet két olyan dokumentum kombinálása, amelyek közül az egyikben egyértelmű és félreérthetetlen hivatkozások találhatók a másikra vonatkozóan. Általában nyilvánvalónak tekinthető továbbá egy szakmai alapmű, például egyetemi tankönyv, kézikönyv és egy speciális irat, például szabadalmi leírás, szakfolyóirat kombinálása. Az iratok minél távolabbi műszaki területre vonatkoznak, annál kevésbé nyilvánvaló a kombinálhatóságuk. A dokumentumok számának növekedésével fordított arányban csökken a kombinálhatóság egyértelműsége. Dokumentum alatt itt természetesen nem csak az írásban, hanem bármilyen módon nyilvánosságra jutott, technika állásához tartozó ismeretet is értik.
