Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 2. szám - Gyetvainé Virág Dóra: A feltalálói tevékenység mint a szabadalmazhatóság kritériuma
A feltalálói tevékenység mint a szabadalmazhatóság kritériuma 55 3. A legközelebbi technika állása a) A technika állása A feltalálói tevékenység elemzésekor meghatározzák, hogy az adott találmány milyen mértékben járult hozzá a technika állásához. Először azt vizsgálják, amit maga a bejelentő ismertnek tekint a leírásában és az igénypontjaiban. A technika állásának ismertetését általában helyesnek tekintik. Ugyanakkor a kutatási jelentésben ismertetett további technika állása a találmányt a bejelentőtől származó meghatározástól eltérő megvilágításba helyezheti. A felhozott dokumentumok arra késztethetik a bejelentőt, hogy találmányát újra meghatározza, igénypontjait módosítsa. b) A legközelebbi technika állásának meghatározása A legközelebbi technika állása egyetlen hivatkozott dokumentumból származó jellemzők olyan kombinációja, amely a legjobb alapot nyújtja a nyilvánvalóság kérdésének mérlegeléséhez. A legközelebbi technika állása lehet például:- az adott műszaki területre vonatkozó olyan ismert kombináció, amely feltárja az oltalmazni kívánt megoldáshoz legjobban hasonlító műszaki hatásokat, célokat vagy alkalmazott lépéseket vagy- olyan kombináció, amely a legnagyobb számban tartalmazza a találmánnyal közös műszaki jellemzőket, és alkalmas a találmány feladatának végrehajtására. A legközelebbi technika állása meghatározásakor rendkívül fontos szempont, hogy a releváns dokumentumban bemutatott megoldásnak a találmánnyal azonos eredményhez vagy hatáshoz kell vezetni. A Fellebbezési Tanács jogeseteiben kimondta, hogy a legközelebbi technika állásának jellemzői általában összhangban vannak a találmánnyal, természetesen a minimálisan megkövetelt szerkezeti vagy funkcionális változtatásoktól eltekintve. Ugyanakkor egy megoldás nem minősíthető a legközelebbi technika állásának csupán azért, mert a termék elrendezése hasonló. Ideális esetben a hivatkozott dokumentum mint megvalósítandó célt tartalmazza a találmány tárgyát, illetve a találmánnyal elért eredményt. A feltalálói tevékenység megbecsléséhez olyan dokumentumot kell kiindulási pontként szolgáltatni, amely hasonló vagy azonos műszaki feladatra vonatkozik, vagy legalább hasonló vagy közeli műszaki területre esik, mint a szabadalommal oltalmazni kívánt megoldás. Ha több releváns dokumentum az oltalmazandó megoldással azonos műszaki területre esik, a legközelebbi technika állása az az egy dokumentum lesz, amely a bejelentés napján a legkönnyebben teszi lehetővé szakember számára a találmány megvalósítását. A legközelebbi technika állásának megállapításakor tiltottak a visszaható hatályú megfontolások. így ha a releváns dokumentum nem tesz említést a találmánnyal megoldott műszaki feladatról, és ez a dokumentumból nem is vezethető le, nem tekinthető a feltalálói tevékenység szempontjából a legközelebbi technika állásának, még akkor sem, ha sok műszaki jellemzője megegyezik a találmány tárgyával. A Tanács egy döntése értelmében a legközelebbi technika állása két dokumentum egymással való kombinációja volt. Leszögezték, hogy kivételesen a két dokumentum is olvasható együtt; amennyiben azonos a szabadalmasuk, túlnyomórészt a feltalálóik, és világosan kiderül, hogy tárgyuk azonos. Ekkor is érvényes azonban az az alapszabály, amely szerint a feltalálói tevékenység elbírálásakor két dokumentum nem kombinálható, ha kitanításaik egymásnak egyértelműen ellentmondanak. c) A legközelebbi technika állásának kiválasztása A Tanács számos határozata kifejti, hogy hogyan kell meghatározni a legközelebbi technika állását. A Tanács egy határozatában hangsúlyozta, hogy bár a szakember teljesen szabad a kiindulási pont megválasztásában, a későbbiekben köteles ennél a kiindulásnál maradni. Ha például a szakember eldöntötte, hogy kompresszordugattyúból indul ki, és később ezt a dugattyút fejleszti tovább, a fejlesztés végén egy kompresszordugattyút kell kapnia és nem egy belső égésű motor dugattyúját. Nem valószínű és általában nem nyilvánvaló, hogy a találmány eredetileg kiválasztott tárgyát a fejlesztés során megváltoztassák. Egy másik esetben hozzátették, hogy mindig műszakilag reális kiindulási pontot kell választani. Nem lehet tehát a legközelebbi technika állása olyan megoldás, amely alapvetően különbözik az oltalmazandó találmánytól. A T 487/95 esetben világosan kitűnt a vitatott szabadalom leírásából és az elsőbbségi példányból, hogy a találmány alapja egy továbbfejlesztett katonai rohamsisak. Ezért a feltalálói tevékenység megítélésében a Tanács a legközelebbi technika állásának egy katonai rohamsisakot tekintett. Tette ezt annak ellenére, hogy a találmány munkások védősisakjára vonatkozott, így a rohamsisak nem képezhette a szakterületen jártas szakember tudásának részét. Ebben az esetben alkalmazva a „feladat és megoldás megközelítést”, a szabadalomban is megtalálható információk, amelyek az ismert katonai rohamsisakra vonatkoztak, szolgáltatták az információk elsődleges forrását, azaz a leginkább sokat ígérő kiindulást, amelyből szakember megkísérelhette, hogy eljusson az oltalom tárgyához. Más dokumentumok, amelyek munkások védősisakjaira vonatkoztak, az információk fontos másodlagos forrását jelentették. A képzett gyakorlati szakember ezekből hozzájuthatott olyan utalásokhoz és javaslatokhoz, amelyek figyelembevételével a feladat megoldható volt. Ezen elvek alkalmazásakor azonban, ügyelni kell arra, hogy elkerüljék a visszaható hatályú megközelítést. A szakember azon igyekezete, hogy egyszerű szerkezetet érjen el, nem valószínű, hogy azzal kezdődik, hogy a technika állásának különleges megoldásait komplex módon alkalmazza, és ennek bemutatását kihagyja a bejelentésből. d) Régi dokumentum mint a legközelebbi technika állása A Tanács kimondta, hogy a feltalálói tevékenység mérlegelésekor nem helyes valószínűtlen megközelítést alkalmazz ni, vagyis olyan mesterséges és irreális feladatot meghatározni, amely szakemberben gyakorlat során nem merül fel. A technika állásának meghatározása után gondosan kell
