Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 2. szám - Gyetvainé Virág Dóra: A feltalálói tevékenység mint a szabadalmazhatóság kritériuma
50 Gyetvainé Virág Dóra tett például egy szabadalmi leírásban és egy a szakmában általánosan ismert kézikönyvben foglalt közlés. Ha egy nyomtatvány ismertette ugyan a találmány jellemzőit, de azt is tartalmazta, hogy a jellemzők felhasználása a kitűzött feladatra alkalmatlan, akkor nem lehetett mint szabadalmazást gátló anterioritást figyelembe venni, mivel a szakértőt a találmánybeli megoldástól félrevezette. Mindezekből következtethetünk arra, hogy ugyan csak az újdonság kritériumán belül támadhatóan, de csak alkotó folyamat eredményeként létrejött megoldások szerezhettek szabadalmi oltalmat. 2. Az 1969. évi II. törvény A találmányok szabadalmi oltalmáról rendelkező következő, 1969. évi II. törvény3 1. §-a szerint szabadalmazható minden új, haladást jelentő, műszaki jellegű alkotás, amely a gyakorlatban alkalmazható. Ezen törvény 2. §-a értelmében új a megoldás, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt szakember megvalósíthatta. Ebben a törvényben sem találkozhatunk a feltalálói tevékenység kifejezéssel. A kritérium lényegét, vagyis azt, hogy csak meghatározott alkotói teljesítményt képviselő megoldások részesülhessenek szabadalmi oltalomban, itt is az újdonság feltétele foglalta magában. Jogesetek az 1969. évi II. törvény alkalmazásához A 20 806/1989. számú eset4 A kérelmező - elsősorban versenymedencék egymással párhuzamos úszópályáinak kijelölésére alkalmas — úszópálya-jelzőbójára kért szabadalmi oltalmat. A megoldás jellemzője, hogy a feszítőkötélre felfűzött tárcsák sorozatában olyan, megfelelően kialakított emelőtagok vannak beiktatva, amelyek belső terében gáz halmazállapotú közeg van. A Magyar Szabadalmi Hivatal (akkor Országos Találmányi Hivatal) elutasította a szabadalmi bejelentést. Indoklása szerint a felhozott anterioritásban bemutatott hullámtörő jelzőbója alapján a megoldás kidolgozása szakember kötelező tudásához tartozik. Szakember számára nyilvánvaló intézkedést jelent az is, hogy a jelzőbóják felfűzött sorozata közé forgástest alakú zárt emelőtagokat kell beiktatni, amelyek a víz felszínén tartják a jelzőbóját. E határozat megváltoztatása iránti kérelmet a Fővárosi Bíróság elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a hivatal által felhozott anterioritásban bemutatták a kötélre felfűzött tárcsák sorozatából álló, versenymedencék egymással párhuzamos úszópályáinak kijelölésére szolgáló berendezést. A tárcsasorba beiktatott emelőtagok pedig megismerhetők azokból a gáztömör kialakítású, általános úszóbójákból, amelyek belsejében levegő van. A berendezés hullámcsillapító hatása csak kismértékű. A kérelmező fellebbezett az elsőfokú végzés ellen. Véleménye szerint az oltalmazni kívánt berendezést egységben szemlélve nincs olyan hasonlóság a tárcsasorba közbeiktatott emelőtag és a nyílt vízi bója között, amely alapján a 3 Szabadalmi Oltalom Magyarországon; Jogszabálygyűjtemény. Országos Találmányi Hivatal, Budapest, 1994. 4 Legfelsőbb Bíróság Pkf. IV. 20 806/1989. sz. megoldás szerinti emelőtag megvalósítható. Más a kétféle berendezés rendeltetése. Az emelőtag lehetővé teszi továbbá a nagyobb igénybevételt elbíró, vastagabb tárcsák alkalmazását. Ezzel szakmai előítéletet győz le. A berendezés nem várt többlethatást is eredményez, mivel a felszín feletti hullámokat csillapítja. Az úszósportban a csillapítás kis mértékének is jelentősége van. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a feszítőkötélre felfűzött tárcsák alkalmazása valóban nem új, az emelőtagok formai kialakítása sem követelt feltalálói tevékenységet. Önmagában az sem jelent újdonságot, hogy a levegőt tartalmazó gáztömör kialakítású testek fennmaradhatnak a víz felszínén. Ezeknek az elemeknek az együttes alkalmazására azonban semmiféle előzmény nem volt. Újdonságként értékelhető tehát az önmagában ismert elemek együttes alkalmazása. A bíróság véleménye szerint az emelőtag kialakítása önmagában is újdonságot jelent, mivel ilyen tagokat korábban úszópályák elválasztására, a rendelkezésre álló adatok szerint, nem alkalmaztak. A korábban ismert, nyílt vízi bójáknál alkalmazott hasonló kialakítás nem rontja le az emelőtagok újdonságát. A bíróság leszögezte, önmagában az a körülmény, hogy utólag a megoldás természetesnek látszik, nem jelenti azt, hogy a megvalósított újdonságot nem lehet feltalálói tevékenységként értékelni. A kombinációs megoldáshoz szükséges többlethatás is érvényesül, hiszen már a Fővárosi Bíróság sem vitatta a megoldás hullámokat csillapító hatását. Előny továbbá, hogy a könnyű emelőtagok folytán nagyobb igénybevételt elbíró vastagabb tárcsák is alkalmazhatók. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a hivatal határozatát, és új eljárásra kötelezte. Megfigyelhető, hogy a „feltalálói tevékenység” kifejezés már ebben az 1989-ben a Legfelsőbb Bíróság által hozott határozatban is megtalálható. Utalva a későbbiekre megállapítható, hogy az indoklás elemei (együttes alkalmazás előzményének hiánya, ismert jellemző más területen való alkalmazása, nem várt többlethatás) a feltalálói tevékenység mint szabadatmazhatósági kritérium megítélésénél döntő jelentőségűek. A 20 718/1991. számú eset5 A kérelmező a jogosultja, az ellenérdekű felek a feltalálói a kérdéses szolgálati szabadalomnak. A jogosult kérte saját szolgálati szabadalmának megsemmisítését a Magyar Szabadalmi Hivataltól (akkor Országos Találmányi Hivatal) azzal az indoklással, hogy a megoldás nem új és nem haladó jellegű. A hivatal a megsemmisítési kérelmet elutasította. A kérelmező az elutasító határozat megváltoztatását kérte a Fővárosi Bíróságtól. A Fővárosi Bíróság a határozatot hatályon kívül helyezte, a hivatalt új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban a hivatal a megsemmisítési kérelmet ismételten elutasította. Indoklása szerint olyan kombinálásról van szó, amely bár tartalmaz ismertjellemzőt, az összességében vizsgált megoldás újdonsága nem vitatható. A jogosult ismét kérte a hivatal határozatának megváltoztatását és a szabadalom megsemmisítését. A Fővárosi 5 Legfelsőbb Bíróság Pkf. IV. 20 718/1991. sz.
