Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 2. szám - Gyetvainé Virág Dóra: A feltalálói tevékenység mint a szabadalmazhatóság kritériuma
A feltalálói tevékenység mint a szabadalmazhatóság kritériuma 51 Bíróság végzésével a hivatal határozatát megváltoztatta, a szabadalmat teljes egészében megsemmisítette. Az indoklásban kifejtették, hogy a szabadalmi leírás szerinti kialakítás formailag új, de az ígért hatást nem eredményezi. Az ellenérdekű felek fellebbeztek az elsőfokú végzés megváltoztatása végett. A Legfelsőbb Bíróság szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a szabadalom egy zagyszivattyú, melynek fő alkotói a flexibilis meghajtás, a szűrőkosaras szívóoldal és a szivattyútér. A szivattyútér kialakításának lényege, hogy a járó- és állókerék között radiális irányban átlépő folyadéknak a szivattyú egészéhez viszonyítva a fő haladási iránya axiális. Ezt az állókerék ívelt lapátozása, a szegmensekhez illesztett átömlőnyílások és az efölött közvetlenül elhelyezkedő nyomótér biztosítja. Az összeépítés lehetővé teszi, hogy a szívótér, a nyomásfokozó tér és a nyomótér egymás felett, hengeres kialakításban jelenjen meg. A henger felső síkjához csatlakozó nyomócső és flexibilis meghajtótengely révén a szerkezet akár egy csőbe is leereszthető. A különleges körülmények közötti alkalmazás lehetőségét tovább növeli, hogy az önmagában ismert flexibilis tengelymeghajtást egy ilyen kialakítású szivattyúhoz adaptálták. A bíróság álláspontja szerint a találmány szerinti berendezés az anterioritásokhoz képest olyan többlethatást eredményezett, melynek felismerése és megoldása meghaladja a szakembertől általában elvárható tevékenységet. A találmány kidolgozása mind konstrukciós, mind kísérletező területen alkotó jellegű működést kívánt, amely több mint a szakembertől elvárható kivitelező tevékenység. Ezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú végzést megváltoztatta, a kérelmezőnek a hivatal határozatának megváltoztatása iránti kérelmét elutasította. A döntés alapját képező tényező az, hogy szakembertől el nem várható tevékenység eredményeképpen jött létre a találmány. Ennek az eldöntése a feltalálói tevékenység megítélése szempontjából az egyik kulcskérdés. Látható tehát, hogy bár formailag korábbi törvényünk nem tartalmazta a feltalálói tevékenységet mint szabadalmazhatósági kritériumot, az újdonságra vonatkozó feltétel magában foglalta ennek lényegét. A feltalálói tevékenység megítélésekor figyelembe vett szempontok a korábbi törvény alapján végzett szabadalmazhatósági vizsgálatokban is felmerültek és fontos szerepet játszottak. 3. Az 1995. évi XXXIII. törvény A hatályos 1995. évi XXXIII. törvény6 (Szt.) 1. § (1) bekezdése alapján szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány. Az Szt. 4. § (1) bekezdése szerint feltalálói tevékenységen alapul a találmány, ha a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló. Az Szt. 2. § (2) bekezdése értelmében a technika állásához tartozik mindaz, ami az elsőbbség időpontja előtt írásbeli közlés, szóbeli ismertetés, gyakorlatbavétel útján, vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált. Az Szt. 4. § (2) bekezdése kimondja, hogy a feltalálói tevékenység vizsgálata szem6 Magyar Szabadalmi Jog; Iparjogvédelmi jogszabályok. Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest, 1996. pontjából a technika állásának a 2. § (3) bekezdése szerinti részét figyelmen kívül kell hagyni. Az Szt. 2. § (3) bekezdése a kiterjesztett technika állásáról a következőképpen hangzik; „A technika állásához tartozónak kell tekinteni az olyan korábbi elsőbbségű - belföldi vagy azzal azonos hatályú-szabadalmi vagy használati mintaoltalmi bejelentés tartalmát is, amelyet a bejelentési eljárásban az elsőbbségi időpontot követően közzétettek, illetve meghirdettek. A nemzetközi szerződés alapján közzétett ilyen bejelentés tartalmát csak akkor kell a technika állásához tartozónak tekinteni, ha a bejelentés magyar fordítását külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően benyújtották. E rendelkezések alkalmazásában a kivonat nem tartozik a bejelentés tartalmához.” Megjegyzendő, hogy a törvény várható módosításának* tervezete nem tartalmaz lényegi változást a feltalálói tevékenység kérdéskörében. Bár az 1. § módosul, a törvénytervezet szerint a feltalálói tevékenység továbbra is szabadalmazhatósági kritérium marad. A másik érintett cikkely a 2. § (3), ez azonban a feltalálói tevékenység megitélésénél figyelmen kívül hagyandó. Lényeges különbség a hatályos és a korábbi törvények között, hogy a feltalálói tevékenység önálló szabadalmazhatósági kritériumként jelenik meg. A szabályozás megfelel az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) „Uruguay-i Fordulójá”-ban elfogadott „Megállapodás a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól” {Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights), vagyis a TRIPS-egyezmény előírásainak. A TRIPS-egyezmény szabadalmakról szóló, 5. fejezetében található 27. cikk szerint a technika bármely területén létrehozott, akár termékre, akár eljárásra vonatkozó bármely találmány szabadalmazható, feltéve, hogy új, feltalálói tevékenységen alapul és iparilag alkalmazható. Ezen cikk alkalmazásában a „feltalálói tevékenység” és „az ipari alkalmazhatóság” fogalmait az egyezmény tagjai a „nem nyilvánvalóság” és a „hasznosság” fogalmak szinonimájaként értelmezik. Ezek alapján látható, hogy hatályos szabadalmi törvényünk az oltalmazhatóság feltételeit és ezen belül a feltalálói tevékenység követelményét a nemzetközi szabályozással összhangban határozza meg. Az Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC) vonatkozó rendelkezéseit vizsgálva-ami a következő fejezet témája— kimondható az is, hogy a törvény megfelelő paragrafusai, csakúgy, mint a dolgozatban nem tárgyalt többi fejezet, eleget tesznek Magyarország európai jogharmonizációs kötelezettségeinek is. Az új szabadalmazhatósági kritérium megjelenése óta eltelt idő rövidsége miatt ezen a téren sem alakulhatott ki minden részletre kiterjedő, egységes joggyakorlat. Az új törvény alapján még nem születtek a feltalálói tevékenység kérdésében iránymutató bírósági végzések. Az Európai Szabadalmi Hivat (EPO) azonban több évtizedes tapasztalattal rendelkezik az EPC alkalmazásában. Hatályos törvényünk és az EPC összhangja alapján nem érdektelen az adott területen áttekinteni az EPO jogalkalmazását, különös tekintettel a Fellebbezési Tanácsok döntéseire. * Módosította a 2002. évi XXXIX. törvény, mely a tanulmány készítésének idején még nem került elfogadásra (a szerk.).
