Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 6. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Könyv- és folyóiratszemle 65 megismerésért folytatott küzdelmet. Ellenkezőleg, ösztönzően hat a titkok végtelenje, és mindaz a kihívás, amelyet jelent. A tudomány az a forrás, amelyből minél többet merítünk, annál többet sejtünk meg a kínálkozó ismeretek és a még feltáratlan titkok végtelen gazdagságából - s az igazi gondolkodót ez óhatatlanul is új kalandokra hívja. „Én feltekintek, s káprázik szemem, letekintek, s szemem elsötétül, körültekintek, s megzavarodom” vallja be Cézár G. B. Shaw csodálatos színművében (Cézár és Kleopátra), de a következő pillanatban már új hódításra indul. Valahogy így vannak mindannyian, akik a Tudást kutatják, akárcsak éppen feltekintve is a mindennapok rutinjából. Róluk is szól ez a könyv. Polihisztor, aki rengeteg dologról nem tud semmit, míg tudós, aki egy végtelenül szűk területről tud mindent - sarkította ki a tudás elsajátításának dilemmáját felejthetetlen műegyetemi professzorunk, Simonyi Károly, s a túlzást leszámítva valóban ez a helyzet. És tény, hogy a kivételes zseniktől eltekintve, a saját legszűkebb szakterületünkön kívül mindannyian legfeljebb a polihisztor ismereteivel rendelkezünk. Ezért is kellenek a tudástárak, hogy ami nincs a fejünkben, az legalább könnyen megragadható formában a kezünk ügyében legyen. Hagyományos kivitelű, nyomtatott változataik esetében azonban kibékíthetetlen ellentét feszül egyrészt a bennük foglalt anyag gazdagsága, másrészt a könyvek, illetve könyvsorozatok kezelhetősége között. Minél több információt tartalmaznak, annál hasznosabbak, azonban technikailag annál nehézkesebb kezelni, forgatni őket, követni bennük a hivatkozásokat - nem is beszélve a növekvő terjedelemmel olykor az égbe szökő áraikról. (A számítógépes technológia már más világot nyit, az már ezt az ellentétet simán kiküszöböli, így ott az anyag gazdagságának már nincsenek ilyen árnyoldalai a felhasználó számára. Ennek egyik kimagasló csúcsteljesítménye napjainkban az Encyclopaedia Britannica számítógépes változata.) Ez teremtette meg az olyan tudástárak népszerűségét, amelyek egy-két kötetbe sűrített kézikönyvek - lexikonok, enciklopédiák - formájában adnak első tájékozódásra alkalmas ismereteket többé-kevésbé széles területekről. így nevezhető ez is egy sajátos enciklopédiának A kötetben mintegy 250 apró tanulmány sorakozik időrend szerint, és ezek mindegyike a tudomány történetének egy fontos vagy jellemző epizódját vázolja fel. Ezek a legkülönbözőbb szakterületekre visznek el. Csak néhány kiragadott példa ennek érzékeltetésére az egymást követő írásokból: „A szerencse szabályai” és „A Szaturnusz gyűrűi”, „A mikroszkopikus élet” és „Newton: Principia”, „Az antitoxinok” és „A jávai ember”, „A nejlon” és „Az állati ösztönök”, „Dolly, a klónozott birka” és „Mikrofosszíliák a Marsról”. Szerkezete sajátos: kivétel nélkül mindegyik tanulmány két oldal terjedelmű, ebből az egyik szöveg, a másik pedig kép vagy illusztráció. Amint az összeállítás készítője a bevezetésben elmondja, a könyv azokat a tetteket követi nyomon, amelyek nem csak a tudományt változtatták meg, de a gondolkodás más területeit is. A fejezetek felölelik a hagyományos természettudományokat (fizika, kémia, biológia, csillagászat, földtudományok) éppúgy, mint a pszichológiát, a régészetet, a paleoantropológiát, az orvoslást és a matematikát. A technológia csak akkor kerül szóba, amikor közvetlen tudományos eredményekhez vezetett, mint a távcső, a mikroszkóp vagy a számítógép esetében. A válogatás megemlékezik a korai filozófusokról is, akiknek a vizsgálódásai a tudomány hajnalát jelentették, a középpontban azonban azok a felfedezések, elméletek vagy módszerek állnak, amelyek hosszú ideje ismert problémákat oldottak meg, új korszakokat nyitottak, vagy megváltoztatták a világról alkotott képünket. Bekerült néhány azok közül az elméletek közül is, amelyek jelentősen befolyásolták a tudomány egy-egy ágának fejlődését, ám később hamisnak bizonyultak. A legelső írás mintegy 37 ezer évvel visz vissza az időben, a számolás ma ismert kezdeteiig. Az utolsó a most elmúlt évezred, a tegnap utolsó nagy felfedezéséig: 2000. június 6-án bejelentették az emberi lény „forráskódjának”, a humán genom „munkavázlatának” elkészítését. Mélyenszántó elemzésekre, vagy akár részletgazdag ismertetésekre itt ne számítsunk - ez nem az a műfaj. Arra viszont jók ezek az írások, hogy első képet kapjunk a tárgyról, legyen fogalmunk a mibenlétéről, esetleg megérezzünk valamit az összefüggésekből, és mindennek alapján eldönthessük, akarunk-e utánanézni, többet is megtudni róla. De hiszen ennél többet a lexikon sem ad, az sem arra szolgál, hogy belőle merítsünk alapos ismereteket. A tudás arra is való, hogy mindannyiunkat újabb ismeretek megszerzésére sarkaljon. Ez a könyv is. Singh írja itt: „A tudomány történetének kiemelkedő pillanataiban a kételkedés, a kreativitás és a racionális gondolkodás együttese úgy hoz létre elméletet, hogy a régi eszmék és a megfigyelések közötti ellentmondások még nem nyilvánvalók. Ez a könyv bizonyos mértékig a kételkedésnek kijáró tiszteletadás. A következő lapokon a tudomány különböző területein ma elfogadott igazságok leírása található. S bár ezek az elméletek csodálatot váltanak ki, éppúgy meg kell kérdőjelezni és ki kell próbálni őket, mint a korábbiakat.” Tegyük ide ehhez példának a legújabb, napvilágot látott feltevést a fekete lyukakról. Amint itt olvashatjuk, John Michell tiszteletes 1784-ben alkotta meg e szó szerint rendkívüli égi objektumok elméletét, majd mintegy 200 évvel később Stephen Hawking felfedezte a fekete lyukak párolgását. Most pedig egy obszervatórium tudósai a megfigyeléseik alapján azzal a feltevéssel álltak elő, hogy a fekete lyukak képesek nagy tömegű anyagot kilövellni, s méghozzá, szemben a jelenleg érvényes elmélettel, a fényénél nagyobb sebességgel. Az ilyen könyvek kiválóak arra, hogy útbaigazítóként, a látókör szélesítőjeként szolgáljanak mindenkinek, akiben él az érdeklődés a világ sokrétűsége iránt, s különösen olyan ifjú embereknek, akik már rászoktak, vagy akiket szívesen rávezetnénk a színvonalas ismeretterjesztő művek olvasgatásának hasznos, szép szokására. Osman Péter
