Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 6. szám - Könyv- és folyóiratszemle
66 Könyv- és folyóiratszemle Ruth Towse & Rudi Holzhauer (szert): The Economics of Intellectual Property (A szellemi tulajdon gazdaságtana). Nemzetközi Közgazdasági Referenciakönyvtár sorozat; Edward Elgar, 2002 (angol nyelven); ISBN 1 84064351 X (4 kötet) A legutóbbi évtizedek fejleményei a korábbi, már akkor is vitathatatlanul nagy gazdasági jelentőségéhez képest is kiemelkedő mértékben felértékelték a szellemi vagyon szerepét mind a nemzetgazdaságok, mind pedig az egyes cégek verseny- és jövedelemtermelő képességének alakulásában. A világgazdaságban megkezdődött, az ún. új iparágak terén pedig már erőteljesen halad előre az átmenet a tudásalapú gazdaságba, és az árutermelésben a hozzáadott érték mind nagyobb hányadát a szellemi vagyon hasznosítása hozza létre. A korábbiakban elképzelhetetlenül nagy szerephez jutottak a jövedelemtermelésben a szellemitermék-alapú árucikkeket előállító szórakoztató iparágak - gondoljunk pl. a zenére, filmre, tv-sorozatokra, számítógépes játékokra, vagy éppen a tv-műsorok licencének értékesítésére. Ezzel a szellemi vagyon a legfontosabbak egyikévé lépett elő a nemzetgazdaságok, valamint a cégek vagyonelemei között, mind a piaci pozíciók megtartásában, a jövedelemtermelésben betöltött szerepét, mind pedig a pénzzé, tőkévé közvetlen is konvertálható értékét tekintve. Az előrejelzések pedig egyértelműen azt mutatják, hogy gazdasági jelentősége továbbra is erőteljesen növekszik, és mindinkább meghatározó szerepet tölt be a cégek gazdasági erejének, piaci pozícióinak, versenyképességének, és jövedelemtermelő képességének alakulásában. A piaci pozícióharc tudományának, és különösen a gazdasági stratégia kimunkálásának és gyakorlati érvényesítésének egyik világszinten kiemelkedő szakembere, Philip Kotier írja, hogy „A változás olyan gyors, hogy a változás képessége is versenyelőny lett”. Sokatmondó könyvének címe is, ahol erről beszél: Jönni, látni, győzni a piacon. Márpedig a változás képességének egyik legfőbb és semmi mással nem pótolható alkotóeleme a tudás, hiszen csak az a szervezet és csak az az ember tud a versenyben való fennmaradáshoz szükséges módon és irányban változni, amelynek, illetve akinek elegendő ismeretei vannak ehhez. Tudnia kell, hogy mi lehet a változás optimális iránya, tartalma és mértéke azok között a keretek között, amelyeket egyrészt a jelen- és a jövőbeni tevékenységének feltételrendszere, másrészt pedig a saját adottságai és lehetőségei megszabnak. Szintúgy tudnia kell, hogy az erőforrásainak felhasználásában hogyan hozhatja létre az optimális megosztást a változás megvalósítására, valamint az egyéb céljainak elérésére fordított erőforrások között. És tudnia kell, hogyan optimalizálhatja a változás létrehozására fordított erőforrásai felhasználását. Mindezeken túl ezt a tudást még állandóan fejlesztenie is kell, hogy a változás képességének terén se veszítsen versenyképességéből, sőt minél többeket maga mögé utasítson. Ez teszi mindeme tudást nagyon értékes részévé a szellemi vagyonnak. Tudnunk kell azt is, hogy a tudásalapú gazdaságot a verseny hozta létre és a verseny nyomása határozza meg. Itt a tudásalapú eszközök állandó és módszeres fejlesztése a fennmaradás nélkülözhetetlen feltétele, a fejlesztésben való lemaradásnak hosszabb távon elkerülhetetlen következménye a hanyatlás. A szellemi vagyon erkölcsi avulása itt gyors, és számos területen mindinkább gyorsuló. Nem elég tehát gondosan őrizni, hanem folyamatosan meg kell újítani, fejleszteni, a kínálkozó lehetőségeknek megfelelően kiterjeszteni újabb technikai és piaci területekre, azaz hozzáértően és szakszerűen menedzselni kell. így egyáltalán nem meglepő, hogy napjainkra a cégek szellemi vagyonának menedzselése a vállalatirányítás egyik legnagyobb jelentőségű területévé vált, amely fontosságában gyakorta még a pénzügyi menedzselést is felülmúlja. Számunkra, és úgyszintén az Európai Unióhoz közelítő sorstársaink számára a szellemi vagyon fontosságának van egy további, kiemelkedő jelentőségű olvasata is. A gazdasági és intézményi integrációba való beolvadás nem csupán a lehetőségeink bővülését, az egységes piactól bennünket elválasztó korlátok számunkra áldásos leomlását jelenti, hanem azt is, hogy a cégeinknek és egész nemzetgazdaságunknak új, keményebb versenyfeltételek között kell majd helytállniuk, megőrizniük és lehetőleg növelniük jövedelemtermelő képességüket. Olyan cégekkel kerülünk szembe mind a nemzetközi, mind a hazai terepen, amelyek kultúrájának természetes része, s ami a legfontosabb, fegyverzetének egyik legfőbb eszközrendszere az innováció. Márpedig az innovációs munka alapját a szellemi vagyon alkotja, eredményei pedig azt frissítik, gazdagítják - ám csak akkor, ha kellő szakszerűséggel végezzük e vagyon kezelését. A szakszerűség, hozzáértés itt döntő jelentőségű. Gazdasági szempontból a szellemi vagyon meghatározó jellemzője, hogy rendkívül illékony: a nem megfelelő kezelés a legnagyobb potenciális értéket is pillanatok alatt semmivé teheti, vagy kitárhatja a kaput azok előtt, akik a kérdéses vagyonelemeket el akarják venni gondatlan vagy felkészületlen birtokosuktól. Megtartása és védelme pedig maga is különleges tudást, szó szerint e vagyon testére szabott know-how-t igényel. Következik ez abból, hogy elemeinek védelmét - oltalmát - azok sajátos természete folytán a materiális vagyonnál alkalmazottaktól eltérő módon és eszközökkel kell biztosítani. A szellemi vagyon gazdaságtanának egyik kiemelkedő jelentőségű kérdésköre e vagyon elemeinek oltalmához kapcsolódik. Ilyen vagyonelemek elsősorban az alábbiak:- a gazdálkodás körében valamely cél eléréséhez, valamely feladat teljesítéséhez előnyösen felhasználható, sajátos ismeretanyag: tudásnak, információnak, tapasztalatoknak célorientáltan összeállított sajátos elemei, illetve ezek rendszere. Ennek lényegét jól kifejezi az általánosan használt idegen kifejezés: know-how, azaz tudni, hogyan tegyük. Ez az ismeretanyag gyakorta olyan új elemekre épül, amelyek mások számára még nem váltak ismertté. Alkothatja azonban a gerincét önmagukban ismeretes elemeknek valamely cél elérése érdekében sajátosan összeválogatott és rendszerbe foglalt kombinációja is;- meghatározott feladat vagy feladatcsoport előnyös megvalósítását lehetővé tevő, sajátos új megoldás vagy megoldásrendszer (pl. találmány);- sajátos, a gazdálkodásban előnyösen felhasználható tevékenység- és üzemszervezési és -vezetési megoldások és konstrukciók;- sajátos, a gazdálkodásban előnyösen felhasználható piacszervezési megoldások és konstrukciók;