Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 1. szám - Fórum. Dr. Mándi Attila: Kiegészítő észrevételek dr. Vörös Imre tanulmányához
Fórum 51 amelynek értelmében a szabadalmi oltalom terjedelme nem korlátozható az igénypontok szó szerinti értelmezésére. A versenytársak fontos érdeke, hogy a szabadalom terjedelmének szabatos meghatározását pontosan megértsék, mert csak ennek ismeretében dönthetik el, hogy tervezett fejlesztésük, gyártandó és forgalomba hozandó termékük, vagy iparilag megvalósítandó eljárásuk a szabadalom oltalmi körébe esik-e vagy sem. Fentiek a szabadalom teljes szövegére vonatkoznak, hiszen az igénypontokban szereplő kifejezések értelmezése, a kétértelmű kifejezések tisztázása, a szabadalmi leírás alapján történik. B) Hangsúlyozni kívánom, hogy a szabadalmakat olvasó magyar műszaki értelmiség angol, német és francia nyelvtudása sajnálatos módon meglehetősen alacsony színvonalú, és meg sem közelíti a dán, svéd stb. műszaki értelmiségét, nem beszélve azokról az országokról, amelyekben az ESZE három hivatalos nyelvének valamelyike megegyezik az állam hivatalos nyelvével (pl. Nagy-Britannia, Németország, Ausztria, Franciaország, Svájc). Nem arról van szó, hogy az idegen nyelvű szabadalmi leírást olvasó műszaki szakember ért-e - esetleg „konyhanyelven” beszél-e - angolul, németül vagy franciául, hanem a nehéz műszaki és jogi kifejezések egész tárházát tartalmazó, általában bonyolult nyelvezettel készült idegen nyelvű szöveg fölényes biztonságú és a szabadalomjogi értelmezést lehetővé tevő megértése a követelmény. Nyilvánvaló, hogy a magyar műszaki értelmiség ilyen fokú idegennyelv-ismerettel nem rendelkezik, következésképpen a teljes szabadalmi szöveg (leírás és igénypontok) magyar fordításának elhagyása a hazai versenytársakat komoly hátrányba hozz.a, ez pedig alkotmányellenes. C) Az előzőekből kitűnik, hogy a szabadalombitorlás kockázatának eldöntésénél a magyar versenytárs a külföldivel szemben jelentős hátrányba kerül, hiszen a szabadalmi leírás és az igénypontok szövegéhez anyanyelvén nem jut hozzá. D) A magyar versenytárs hátrányos helyzete a szabadalombitorlás másik aspektusa szempontjából is jelentkezik. Ismeretes, hogy a szabadalombitorlásért beperelt, vagy bitorlási perrel megfenyegetett versenytárs általában kétféleképpen védekezik, nevezetesen- tagadja a szabadalombitorlás tényét és/vagy- az Szt. 42. §-a értelmében a szabadalom megsemmisítését kezdeményezi. Több évtizedes és számos országban folytatott bitorlási, illetve szabadalom-megsemmisítési gyakorlatom alapján felelősséggel állítom, hogy a fenti esetekben a szabadalmi leírás és az igénypontok minden mondata, kifejezése szerepet játszik. A szabadalmas a nyelvezet összes lehetőségét kihasználva minél tágabb értelmezést igyekszik az igénypontokban szereplőkifejezéseknek tulajdonítani. A beperelt alperes értelemszerűen ennek ellenkezőjére törekszik, és jól felfogott érdekében a szabadalmat - nyelvi szempontból is - „ízekre szedi szét”. Az a tény, hogy a szabadalmi leírás egy-egy mondata jelen vagy múlt időben íródott, vagy pedig feltételes vagy kijelentő módot tartalmaz, a szabadalombitorlás, illetve a szabadalom megsemmisítése szempontjából súlyosan esik a latba. Nem igényel különösebb bizonyítást, hogy ilyen szintű elemzés és értelmezés a leghatékonyabban az anyanyelven végezhető el. Márpedig, ha a törvényhozó a magyar versenytársaktól anyanyelvűk használatát megtagadja, úgy a gazdasági verseny résztvevői között súlyos diszkrimináció jön létre, ez pedig az Alkotmány rendelkezéseibe ütközik. E) A KSZ tervezete szabadalmi jogvita esetén - a szabadalmas jogérvényesítése érdekében - előírja a szabadalom teljes szövegének az adott ország hivatalos nyelvére való lefordítását. „Szabadalmi vitán” a perrel való fenyegetést és a szabadalombitorlási per megindítását értik. Határozott álláspontom szerint a „szabadalmi vita” kifejezés sokkal tágabban értelmezendő. Abból kell kiindulni, hogy a gazdasági verseny résztvevői jogkövető magatartást tanúsítanak, azaz céljuk a szabadalombitorlás elkerülése. A „szabadalmi vita” kifejezésbe a bitorlási perek elkerülése, megelőzése is beleértendő. Amikor a gazdasági verseny magyar anyanyelvű résztvevője egy harmadik fél szabadalmát kézbeveszi és figyelmesen tanulmányozza, ezt abból a célból is teszi, hogy tervezett tevékenysége ne ütközzék a szabadalom oltalmi körébe (az „is” szó arra utal, hogy a szabadalomnak másik funkciója — információforrás - is van; erre a továbbiakban térek ki). A korábbiakban leírtak figyelembevételével ez a jogkövető, szabadalombitorlást elkerülni szándékozó magatartás csak a szabadalmi leírás és igénypontok magyar nyelvű tanulmányozása alapján valósítható meg. Ez a szemlélet a „jogérvényesítés”-! a bitorlási perre szűkíti le. A „szabadalmi vita ” tehát nem a bitorlási perrel, hanem sokkal korábban kezdődik. A jogkövető magyar versenytárs már a kutatás, majd a fejlesztés szakaszában arra törekszik, hogy tervezett megoldása, terméke, eljárása harmadik fél szabadalmi jogait ne sértse. Hivatkozom a nemleges megállapítás jogintézményére (Szt. 37. § ). Eszerint, aki attól tart, hogy ellene szabadalombitorlás miatt eljárást indítanak, az eljárás megindításáig kérheti annak megállapítását, hogy az általa hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék vagy eljárás nem ütközik valamely általa megjelölt szabadalomba. A magyar versenytárs tehát már a nemleges megállapítási eljárás megkezdése - azaz jóval a szabadalmi vita megindulása - előtt tanulmányozza a harmadik fél szabadalmának leírását, éppen a szabadalombitorlás elkerülése céljából. Ha ezt nem az anyanyelvén teszi, úgy jelentős anyagi hátrányok is érik, minthogy a kutatásra és fejlesztésre fordított költségei az idegen szabadalom szövegének téves értelmezése miatt fölöslegessé válnak és elvesznek. F) A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. § (2) bekezdése szerint „a jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni”. Bár egy szabadalom szó szerinti értelmezésben nem tekinthető jogszabálynak, tágabb értelemben mindenképpen ebbe a kategóriába sorolandó, hiszen a szabadalmakból jogok - méghozzá súlyos szankciók foganatosítására alkalmas jogok - származtathatók le. Márpedig azokat az iratokat,
