Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Kovács Krisztina: Biodiverzitás, genetikai források, hagyományos tudás és szellemi tulajdon

Biodiverzitás, genetikai források, hagyományos tudás és szellemi tulajdon 19 dón tág értelmezésének talaján áll, amelynek alapján egy újabb szellemi tulajdonjogi oltami forma létrehozása nem vet fel elvi aggályokat.66 Ugyanakkor egy új sui generis rendszer gondolata számos összetett, koncepcionális, vala­mint gyakorlati kérdést is felvet: meg kell határozni az olta­lom tárgyát, az oltalmi követelményeket, az oltalom alap­ján fennálló jog tartalmát, ajogosul takkörét, ajog megszer­zésének módját, az oltalom időtartamát, valamint a jogér­vényesítéssel kapcsolatos szabályokat. (Ezeknek a kérdé­seknek a vizsgálata a WIPO 2000-ben felállított, genetikai forrásokkal, hagyományos tudással és folklórral foglalkozó kormányközi bizottságának munkája keretében jelenleg még csak kezdeti stádiumban van.) Az első kritikus kérdés úgy merül fel, hogy az oltalom a hagyományos tudásra en bloc vonatkozzon-e, tehát egy olyan rendszer-e a cél, amely egységes keretek között szabályozza a hagyományos tudás valamennyi formáját (ideértve a mezőgazdasági, tudomá­nyos, műszaki, gazdasági, orvosi, ökológiai tudást és a „folklór kifejeződéseit” - zene, tánc, kézműipari termékek stb. - is), vagy a hagyományos tudás különböző formáira differenciált szabályozást kellene alkotni. Nem tűnik cél­szerűnek egy olyan egységes szabályrendszer irányába tett kísérlet, amely a művészi alkotásoktól a gazdálkodói fajtá­kon át a hagyományos orvoslási módszerekig mindenre ki­terjedne. Szerencsésebbnek ígérkezik külön kezelni pl. a művészeti alkotásokat (ideértve a folklór kifejeződéseit), megint külön az élelmezési és mezőgazdasági felhasználá­sú növényi genetikai forrásokat és a hozzájuk kötődő tu­dást, és szintén külön a hagyományos orvoslást, ideértve a hagyományos gyógyszereket és gyógymódokat. A növény­fajták sui generis oltalma tekintettel lehetne a gazdálkodói fajták sajátos jellemzőire.67 A kialakítandó oltalmi szabá­lyozás tárgyának sokfélesége ugyan megnehezíti a helyze­tet, mégis felfedezhetők olyan sajátosságok, amelyek a ha­gyományos tudás valamennyi formájára jellemzőek. A folklórral kapcsolatos WlPO-Unesco modell rendelkezé­sekben lefektetett szabályozásnak három olyan általános vonása is van, amelyek biológiai termékek és eljárások ese­tében is különösen helytállóak. Az első, hogy a rendszer jo­gosultként - meghatározott egyének helyett - tipikusan kö­zösségekben gondolkodik. A második az oltalom tárgya kapcsán azon sajátosság figyelembevétele, hogy a közössé­gi innováció eredményei nem szükségképpen rögzített és végleges formájúak, sokkal jellemzőbb rájuk a folyamatos fejlődés — ezzel együtt számukra szellemi tulajdonjogi olta­lom biztosítható. Végül a szabályozás a közösségi szellemi tulajdon oltalmának időtartamát úgy határozza meg, hogy az mindaddig fennáll, ameddig a közösség innovatív tevé­kenységet folytat.68 Bármilyen formájú sui generis szabályozás létrehozása kapcsán felmerül azonban egy igen lényeges és általános érvényű kérdés: a kizárólagos jogok engedélyezésének kí­vánatossága. Sokak szemében egy hagyományos tudással kapcsolatos sui generis szellemi tulajdonjogi rendszer ép­pen a szellemi tulajdonjogok nyugati koncepciója és a bennszülött és helyi közösségek kultúrái közötti alapvető WIPO Report on Fact-Finding Missions, p. 24. Correa, p. 14. The Crucible Group, 4. Patents összeférhetetlenség miatt téves és helytelen elképzelés. Az ellenzők szerint ily módon ezeket a közösségeket és forrá­saikat a piacgazdaság szférájába helyezik, ami eláraszthatja és végül el is pusztíthatja őket. Sokkal jobb lenne, ha a nem­zeti és nemzetközi szellemi tulajdonjogi rendszerek csupán annyit biztosítanának, hogy a hagyományos tudást ne le­hessen jogtalanul elsajátítani.69 A jogtalan elsajátítás ellen való védekezés, mint a hagyo­mányos tudás védelmének egyik lehetséges módja nem eredményezne olyan monopoljogokat, amelyek a hagyo­mányos tudás birtokosainak világnézetével, kultúrájával és szokásaival ellentétben állnának. Ehelyett megteremtené a jogi kereteket ahhoz, hogy a hozzáférésről szóló nemzeti jogszabályba vagy szokásjogba ütközően megszerzett ha­gyományos tudás felhasználását meg lehessen akadályoz­ni. E megközelítés előnye lenne továbbá az is, hogy az olta­lom nem kötődne semmilyen formájú regisztrációhoz, és olyan hosszú ideig tartana, ameddig a rá okot adó feltételek fennállnak. A jogtalan elsajátítás ellen való védekezési rendszer kialakításának első lépcsőit a hagyományos tudás dokumentációjának megvalósítása, valamint a származási hely feltüntetésének és a felhasználáshoz adott hozzájáru­lás igazolásának a megkövetelése jelentik.70 Az első és talán legfontosabb lépés a hagyományos tudás dokumentációja, e nélkül ugyanis nem lehetséges az ún. de­fenzív publikáció, amelynek révén a jogtalanul elsajátítok újdonsága aláásható. Erre elsősorban azért van szükség, hogy a visszaélések következtében megadott szabadalmakat ne kelljen megtámadni. Az ilyen szabadalmak megadására sok esetben azért kerül sor, mert a bejelentés vizsgálata során a vonatkozó hagyományos tudás nem volt feltárható a tech­nika állásának részeként. Ennek oka, hogy bár - a bennszü­lött és helyi közösségek dokumentációs kezdeményezései­nek eredményeként - világszerte jelentős mennyiségű ha­gyományos tudást gyűjtöttek össze adatbázisok formájában, ezek nem képezik részét az osztályozott nem szabadalmi iro­dalomnak, így ahhoz a szabadalmi elbírálók nem fémek hoz­zá. Közismert, hogy egy szabadalom megsemmisítése idő­igényes, költséges és bonyolult eljárást igényel - az talán már kevésbé, hogy a jelenlegi szabadalmi rendszer e sajátos ter­mékei elleni fellépés sikere többnyire az érintett közösségek rámenősségén, a magánszervezetek által nyújtott segítségen és a jótékony célú jogi közreműködésen múlik. Bár a „kalóz” szabadalmak egy részét sikerült megsemmisíteni, jelentős részüket a fenti okból meg se támadják. A jogtalan elsajátítás elleni védekezés hátránya ugyanakkor, hogy ezen a módon nem biztosítható a hasznok megosztása; sőt, a defenzív pub­likáció az újdonsággal együtt a haszonmegosztási kötelezett­ségre való hivatkozást is alááshatja, miután a dokumentált tudás a technika állásának részévé válik.71 A jogtalan elsajá­títás elleni védekezés megközelítését a WIPO kormányközi bizottságának munkája is követi, miután a WIPO az 1998/99-es biennium során folytatott, 28 országra kiterjedő tényfeltáró missziója keretében a jogtalan elsajátítás elleni védekezést a hagyományos tudás birtokosainak a szellemi tulajdonjogi oltalommal kapcsolatos egyik legfőbb igénye­ként azonosította. A Nemzetközi Iroda a bizottság második 69 Correa, p. 9. 70 Correa, p. 15, 18. 71 Correa, p. 18; WIPO/GRTKF/IC/2/6, p. 3 -4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom