Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Kovács Krisztina: Biodiverzitás, genetikai források, hagyományos tudás és szellemi tulajdon
Dr. Kovács Krisztina zésnek, valamint a fenntartható felhasználásnak az ágazati, illetve ágazatközi tervekbe, programokba és politikákba való integrálása. A 10. cikk alapján az, hogy a biológiai erőforrások megőrzésének és fenntartható felhasználásának szempontját a nemzeti döntéshozatal során figyelembe vegyék, valamint a biológiai erőforrások felhasználásával kapcsolatos olyan intézkedéseket tegyenek, amelyek célja a biológiai sokféleséget károsító hatások elkerülése, illetve minimálása. A 7. cikk c) pontja alapján pedig az, hogy azonosítsák a biodiverzitásra káros vagy feltehetően káros folyamatokat és tevékenységfajtákat, és ezek hatásait mintavétellel és más módszerekkel ellenőrizzék - egyes vélemények szerint a szellemi tulajdonjogok engedélyezése ilyen tevékenység.62 Példaként hozhatók fel a szabadalmi oltalom alatt álló ún. „terminátor”-technológiák. Ezek lényege, hogy a genetikai mérnökség eredményeként a második generációs magok sterillé válnak, illetőleg a vetőmagokból kikelő növények egyes genetikai tulajdonságait csak a megfelelő vegyi katalizátorok külső alkalmazása révén lehet előhívni (a „verminátor” - a „vermin” jelentése: férgek, élősdiek). Az ezekre vonatkozó több mint 30 érvényes szabadalom vörös posztó a CBD szellemiségét képviselők szemében: állításuk szerint ezek a technológiák erkölcstelenek, és a globális élelmezésbiztonságot veszélyeztetik, különös tekintettel arra az 1,4 milliárd emberre, akiknek a megélhetése a termőföldeken megőrzött vetőmagtól függ. Nyilvánvaló, hogy e technológiák sikeres alkalmazása rendkívüli módon megnövelné a gazdálkodók megvásárolandó anyagoktól való függését; ennek dacára a vetőmaggyártó cégek azzal védekeznek, hogy a „terminátor” valójában a biológiai biztonságot szolgáló zöld technológia, melynek célja a transzgenikus növényekben lévő gének nemkívánt áramlásának megakadályozása, míg a „verminátor” a gazdálkodók számára új perspektívákat nyit: ők maguk szabályozhatják, hogy mikor kívánják az egyes jellemzőket előhívni.63 Mindazonáltal felrémlik a TRIPS 27. cikkének (2) bekezdése, amelynek alapján a tagállamok kizárhatják a szabadalmi oltalomból azokat a találmányokat, amelyeknek kereskedelmi hasznosítását a közrend vagy a közerkölcs megóvása érdekében meg kell akadályozni, ideértve a környezet komoly károsodásának elkerülését is. Egyelőre mégis úgy tűnik, hogy a TRIPS alapján a szellemi tulajdon egyetlen olyan fonnája a világon, amely nem részesül oltalomban, a bennszülött közösségeké. Hagyományos tudás és szellemi tulajdonjogok A hagyományos tudásban rejlő értékek felismerése, valamint az eddig történt visszaélések tanulságai alapján a hagyományos tudás jogi oltalmának szükségességét több irányból is meg lehet indokolni. Ezek között szerepelnek méltányossági szempontok, a biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatos megfontolások, a bennszülött és helyi közösségek hagyományos gyakorlatának és kultúrájának védelmére irányuló célkitűzések, a hagyományos tudás jogtalan felhasználásának és a további visszaélések megakadályozásának törekvése, valamint a hagyományos tudás 62 WWF International & CIEL, p. 7, 10. 63 The Crucible Group, p. 35-37.; RÁFI, 24 August 1998; The ETC Group, 31 January 2002 szélesebb körű felhasználása elősegítésének szándéka.64 Ezek a szempontok a korábbiakban kifejtettek alapján talán nem igényelnek különösebb magyarázatot. Jóval fontosabbnak tűnnek azok a kérdések, hogy az oltalom biztosítására van-e lehetőség a már létező szellemi tulajdonjogok segítségével; ha igen, milyen formában és mértékben; ha nem, elképzelhető, illetve kívánatos-e a hagyományos tudást oltalmazó nemzeti és/vagy nemzetközi sui generis szellemi tulajdonjogi rendszerek létrehozása; és ha igen, milyen paraméterek szerint. A létező szellemi tulajdonjogok hagyományos tudásra történő alkalmazásának lehetőségeit már teljes körben feltérképezték. Ennek alapján elmondható, hogy a szabadalmak alkalmazására tipikusan nincs lehetőség, mivel a hagyományos tudás nagy része nem új, és generációk sora óta használt, így az újdonság mellett a feltalálói lépés követelményének teljesítése is csaknem reménytelen. Mindazonáltal a genetikai és biológiai forrásokra építő biotechnológiai találmányok, illetve a praktikus eredményekhez vezető, nyilvánosságra még nem hozott technikák számára elvileg nyitva áll a szabadalmi oltalom lehetősége. Szabadalmakat lehetne adni például sajátságos gazdálkodói fajtákra, gyógynövényekre és egyéb haszonnövényekre is. Ezzel együtt egyszerűbb lenne a hagyományos tudás birtokosainak oltalmat szerezni egy, az újdonság szempontjából az UPOV-éhoz hasonló, rugalmasabb követelményrendszer szerint. A növényfajta-oltalom lehetősége a megkülönböztethetőség, egyneműség és állandóság kritériumaira tekintettel a tipikusan apróbb módosításokkal és folyamatos fejlődéssel jellemzett gazdálkodói fajták esetében ugyancsak többnyire kiesik, bár elvileg itt sem kizárt az oltalom lehetősége. A hagyományos tudás körébe tartozó kézműipari termékek, mint például bútorok, tárolóedények, ruhadarabok, valamint kerámiából, bőrből, fából vagy más anyagból készült tárgyak külső megjelenése, formája formatervezési mintaoltalomban részesülhet, bár itt is felmerülhet az újdonság problémája. A védjegyek alkalmazására viszont a bennszülött és helyi közösségek által készített áruk, illetve az általuk nyújtott - például kereskedelmi - szolgáltatások tekintetében aggálymentes és széles körű lehetőség van. Különösen releváns lehet a földrajzi árujelzők - ezen belül is az eredetmegjelölések - által kínált lehetőség. Ezenkívül a nyilvánosságra nem hozott - főleg a bennszülött és helyi közösségek által titokban tartott - hagyományos tudás kapcsán alkalmazhatóak a tisztességtelen piaci magatartás tilalmára vonatkozó szabályok is. Mindezek az elvi lehetőségek azonban elsápadnak annak a realitásnak a fényében, hogy a szellemi tulajdonjogok megszerzésének, illetve érvényesítésének költségei a szellemi tulajdonjogokat a hagyományos tudás birtokosai számára általában elérhetetlenné, és ezáltal értéktelenné is teszik.65 Többnyire nagyobb támogatást élvez a hagyományos tudás természetét és sajátosságait figyelembe vevő sui generis rendszer létrehozását javasoló megközelítés. A szellemi tulajdonjogi rendszer sokszor hivatkozott rugalmas természetére tekintettel ennek nincs is akadálya: maga a WIPO létesítéséről szóló egyezmény is a szellemi tulaj-64 Correa, p. 5-8. 65 uo., p. 11—13.
