Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Kovács Krisztina: Biodiverzitás, genetikai források, hagyományos tudás és szellemi tulajdon
8 Dr. Kovács Krisztina mi jogi határokat. Ugyanakkor 1994 májusában az Európai Szabadalmi Hivatal oltalmat adott egy olyan bejelentés alapján, amelyben - a gyapothoz hasonlóan — a szójababra mint fajra átfogóan kiterjedő igénypontok alapján igényeltek oltalmat.20 Hasonló aggályokat keltett két színes gyapotfajta növényfajta-oltalomban részesítése. Az Andok országainak gazdálkodói határozottan állították, hogy a szóban forgó növényfajták nyilvánvalóan a Dél- és Közép-Amerikában bennszülött közösségek által kifejlesztett színes gyapotokon alapulnak — maga a bejelentő is elismerte, hogy az eredeti magokat Mexikóban és Guatemalában gyűjtötte. Ebben az esetben az aggályok lényege — a fenti példákkal ellentétben-nem az volt, hogy a létező jogi kereteket feszítik túl, hanem az, hogy a létező jogi szabályozás teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a déli gazdálkodók alapvető hozzájárulását az új növényfajták létrehozásához; ez pedig súlyos méltánytalansághoz vezet.21 A bennszülött és helyi közösségek genetikai forrásainak és a hozzájuk kapcsolódó tudásának jogtalan elsajátítására került sor többek között a dél-ázsiai Basmati rizs, az amazóniai Ayahuasca venyige, az indiai margosaolaj és kurkuma, valamint a gaboni édes bogyók elhíresült eseteiben. 1997 szeptemberében a texasi RiceTec Inc. amerikai szabadalmat kapott a hagyományos Basmati rizsből kifejlesztett fajtákra. A Basmati rizst évszázadok óta termesztik az indiai Punjab régióban és Pakisztánban. E területek gazdálkodói világszerte ismert fajtákat nemesítettek és őriztek meg, amelyek illataromájukról és különleges ízükről híresek. A Basmati-szabadalom hatalmas vihart kavart és szélsőségesen eltérő véleményeket formált. A szellemi tulajdonjogok szempontjából az eset külön érdekessége, hogy azok szerint, akik a szabadalmat a biokalózkodás tipikus esetének tekintik, nem csak a genetikai forrás lopott, hanem a név is. E vélemény szerint a RiceTec szabadalma 22 indiai és pakisztáni rizsfajtára kiterjedően igényel kizárólagos jogokat a „saját” fajtákra, amelyek „a Pakisztában és Indiában termesztett minőségi basmati rizséhez hasonló, illetve még kiválóbb jellemzőkkel bírnak”. A szabadalom elfogadhatalanul átfogó igénypontjai a nyugati féltekén termesztett minden basmati rizsre kiterjednek. Az amerikai génbankokból beszerzett genetikai forrásokat Indiában gyűjtötték; a jogosulatlanul felhasznált anyagot a dél-ázsiai gazdálkodók fejlesztették ki. Mindennek tetejében még elbitorolták a „Basmati” nevet is, amely az említett földrajzi területeken termesztett rizshez kötődik. A végeredmény a Basmati rizsből származó évi 800 millió dolláros indiai exportpiac összeomlásával fenyeget, amennyiben Indiának a „kalóz” rizzsel kell majd versenyeznie - a szabadalom tehát az exportra termelő dél-ázsiai gazdálkodók ezreinek megélhetését veszélyezteti. Ezzel szemben az ellenvélemény szerint minden izgalom csupán félreértésen alapul. A RiceTec szabadalma ugyanis a társaság által kifejlesztett vetőmagra, valamint nemesitői eljárásokra csak és kizárólag az Egyesült Államok területére kiterjedő hatállyal biztosít oltalmat, és a névre vonatkozóan iparjogvédelmi jogokat nem keletkeztet. A társaság nem igényel oltalmat Ázsia semelyik részén. Téves és valótlan tehát az az elképzelés, 20 The Crucible Group, 1. Policy 21 uo. hogy a RiceTec szabadalma meggátolhatná az indiai gazdálkodókat termékeik exportálásában. A „basmati” fajtanév: ugyanúgy, ahogy például a durum egy búzafajta, a basmati egy rizsfajta. Még ha nem is így lenne, egyik ország sem köteles a név oltalmazására, miután sem India, sem Pakisztán jogszabályai nem biztosítanak a TRIPS szerinti oltalmat a földrajzi árujelzők számára. Ami a felhasznált genetikai forrásokat illeti, azok nagy része állami költségen fenntartott amerikai génbankokból származik. A védett anyagot a szabadalmi leírás feltárja, és az nemesítői célokra bárki számára hozzáférhető. A csíraplazma nem Indiából való: a szabadalommal védett rizsfajtákat tíz éven át tartó klasszikus nemesítési folyamat során fejlesztették ki. Bár az eredeti források Indiából származnak, a társaság pusztán felhasználta a hagyományos indiai fajtákat új termékei létrehozásához. Ez pedig nem biokalózkodás, hanem nyilvánvalóan feltalálói tevékenység. A RiceTec fajtái ténylegesen újak: általuk vált először lehetségessé jó minőségű, nagy terméshozamú rizs termesztése a nyugati féltekén. Az eltérő véleményektől függetlenül tény azonban, hogy a szabadalom 20 igénypontja közül azt a négyet, amelyet az indiai kormány az elmúlt évben megtámadott, meg is semmisitették.22 Ugyancsak amerikai szabadalom született annak a bejelentésnek az alapján, amelyben az amazóniai quicha nép szent növényét, az Ayahuasca nevű venyigét (Banisterioptis caapi) alapul vevő fajtára igényeltek oltalmat. A növényt az amazóniai bennszülött nép hagyománya szerint rituális és gyógyító célra használják (nevének jelentése: „a szellemek venyigéje”). A szabadalmat 1986-ban adták meg egy amerikai tudósnak, aki az ecuadori helyszínen folytatott kutatásokat. Miután az Amazonas-medence Bennszülött Szervezeteinek Koordinációs Testületé, az Amazóniai Népekért és Környezetükért Szövetség és a Nemzetközi Környezetvédelmi Jogi Központ (CIEL) egyesült erőkkel megtámadták a szabadalmat, azt 1999 novemberében újdonság hiányára tekintettel megsemmisítették. Az amerikai hivatal döntését a Banisterioptis caapit leíró, a szabadalmi bejelentés benyújtásánál korábbi, „ismert és bárki számára hozzáférhető” publikációkra alapította.23 A margosaolaj ügyében az Egyesült Államok színeit ezúttal jogosulti oldalon képviselte az amerikai földművelésügyi minisztérium és a W. R. Grace nevű társaság. Az Európai Szabadalmi Hivatal által megadott szabadalom arra, az indiai közösségek generációi által alkalmazott eljárásra vonatkozott, amellyel az olvasószemfából (Melia azodorach) kinyerik az olajat. Az európai szabadalmat a helyi közösségeket képviselő szervezetek kérelmére 2000 májusában ugyan megsemmisítették, viszont számos egyéb margosaolajra vonatkozó amerikai szabadalom megtámadás híján azóta is érvényben van.24 A kurkuma Indiában évszázadok óta használatos kulináris és gyógyászati célokra egyaránt; a hagyományos orvoslás gyakorlói gyógyszerként alkalmazzák sebgyógyító hatása miatt. „Eljárás sebek gyógyításának elősegítésére, a sebesült betegnek kurkuma beadása révén” címmel a Mississippi Egyetem Orvostudományi Központjának kutatói szereztek szabadalmat, amelyet újdonság hiányára hivatkozva 22 WWF International & CIEL, p. 6.; The Crucible II Group, Vol. l,p.23. 23 WWF International & CIEL, p. 6.; Correa, p. 18. 24 WWF International & CIEL, p. 6.
