Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Kovács Krisztina: Biodiverzitás, genetikai források, hagyományos tudás és szellemi tulajdon

Biodivcrzitás, genetikai források, hagyományos tudás és szellemi tulajdon 5 forrásokhoz való hozzáférésről rendelkezik. Ennek alapján a hozzáférés engedélyezése a nemzeti kormányok hatáskö­rébe tartozik, és a nemzeti jogszabályok hatálya alá esik. A hozzáférés feltétele a genetikai forrásokat szolgáltató állam előzetesen közölt beleegyezése, kivéve, ha az adott állam másként rendelkezik. A hozzáférés engedélyezése esetén a genetikai anyag átadása kölcsönösen elfogadott feltételek szerint valósul meg. A tagországoknak a más államoktól származó genetikai forrásokon alapuló tudományos kutatás tekintetében törekedniük kell továbbá arra, hogy azt a gene­tikai forrást szolgáltató ország teljes körű részvételével és lehetőség szerint a szolgáltató országban folytassák, továb­bá a kutatás és fejlesztés eredményeit, valamint a genetikai források kereskedelmi és egyéb felhasználásából származó hasznokat - kölcsönösen elfogadott feltételek szerint - tisz­tességesen és méltányosan megosszák a forrást szolgáltató állammal. A szerződő államok e harmadik alapvető kötele­zettsége kapcsán ugyanakkor az egyezmény nem tartalmaz arra vonatkozó meghatározást, hogy mi minősül a hasznok „tisztességes és méltányos” megosztásának. A genetikai források feletti szuverenitás további ellensú­lyozásának tekinthető, hogy a tagállamoknak törekedniük kell olyan feltételek megteremtésére, amelyek megkönnyí­tik a genetikai forrásokhoz való hozzáférést a más államok általi, környezetvédelmi szempontból megfelelő felhaszná­lás céljára, és amelyek nem eredményeznek az egyezmény célkitűzéseit hátráltató korlátozásokat. A CBD egyes rendelkezéseinek a hagyományos tudással, illetve a szellemi tulajdonjogokkal való összefüggéseiről az indokolt részletesség igényével a továbbiakban lesz szó. Növekvő kereslet - csökkenő kínálat: a genetikai források piaca A modem biotechnológia térhódítása és az egzotikus gene­tikai anyagok azonosításának és kereskedelmi termékek­ben való felhasználásának lehetővé válása felgyorsította a változások ütemét mind az iparban, mind pedig a szellemi tulajdonjogi rendszerekben. A kutatók a régi biológiai anyagok alkalmazásának új módszereit fejlesztik ki, és a bi­ológiai anyagok élelmezési, egészségügyi és egyéb ipari felhasználásajelentős mértékben növekszik. Ezek az új pia­ci lehetőségek további kutatásokat és beruházásokat ösztö­nöznek. Ugyanakkor - válságos módon - az új technológi­ák sikere és a fenntarthatóság esélye a társadalomnak a ge­netikai források széles köréhez való hozzáférésétől és azok felhasználhatóságától függ.3 Egyes elemzések szerint az ipar területén a növények előreláthatóan visszahódítják az ipari nyersanyagok piacá­nak egyharmadát, amelyet az 1920-as években uraltak. Az egészségügy területén a világ népességének 80%-a leg­alább részben hagyományos orvosságokat és gyógynövé­nyeket használ betegségei kezelésére. A gyógyszergyártás­ban felhasznált biológiai sokféleség megőrzése kritikus fontosságú. A világ növényfajtáinak több mint kétharmada - amelyből 35 000 potenciálisan gyógyhatású - a fejlődő országokból származik. A nyugati gyógyszerkönyvekben szereplő gyógyszerek hatóanyagai közül — az aszpirintől a The Crucible Group, I. Policy fogamzásgátló tablettákig - legalább 7000 esetében a ható­anyagot növényekből nyerik. A fejlődő országokból szár­mazó növényi hatóanyagok tekintélyes piaci értékét figye­lembe véve, továbbá arra is tekintettel, hogy a gyógynövé­nyek termesztésében alapvető szerepet játszik a bennszü­lött és vidéki közösségek tudása, elkerülhetetlenül felme­rülnek a hasznok méltányos megosztásával és a szellemi tu­lajdonjogokkal kapcsolatos aggályok.6 A világ növényi biodiverzitásának mintegy négyötöde a fejlődő országokban összpontosul: mig Európa, Eszak-Ame­­rika, Ausztrália és Japán együttvéve kb. 6,3 millió növényfajta származási helye, ugyanez az érték Brazília, Kolumbia, Kína, Venezuela, Dél-Afrika, Indonézia, Mexikó és Peru esetében összesen kb. 23,7 millió. Másfelől a mezőgazdasági kutatói közösség egy országban sem tudja biztosítani semelyik nö­vényfajta hosszú távú fennmaradását sem, ha az adott fajtával kapcsolatos nemesítői lehetőségeket elvágja a szükséges ge­netikai forrásokhoz való hozzáférés hiánya. Az emberiség ka­lóriaszükségletének 90%-át csupán 20 termesztett növényfaj­ta biztosítja; mindegyik a fejlődő országokból származik, mindegyik vészjóslóan érzékeny a rovarokra és a kórokozók­ra, és mindegyik túlélési esélyei a genetikai sokféleségen múl­nak. Az elmúlt évszázad során az alapvető élelmiszereinket je­lentő növények genetikai sokféleségének veszélyesen nagy aránya kihalt. A megmaradó sokféleség megőrzése és fejlesz­tése életbevágó globális kérdés.7 Igen fontos észben tartani, hogy a biodiverzitás terén egyik ország vagy régió sem képes felvásárlással hiányt te­remteni a piacon, sem pedig a biológiai anyagok tekinteté­ben önellátóvá válni. Nincs olyan ország, amely akár csak távolról is önállátó volna a genetikai források iránti szük­ségletei terén. A genetikai sokféleség tele van meglepeté­sekkel; a világ legnagyobb biodiverzitással rendelkező ré­giói legfontosabb élelmiszereik és gyógyszereik tekinteté­ben esetenként sokkal kisebb biodiverzitású régióktól füg­genek. Még egy olyan botanikai bőséggel rendelkező or­szágban is, mint Brazília, az emberi kalóriafelhasználás csaknem kétharmadát más kontinensről származó fajták biztosítják (cukor és banán: Indokína; rizs: Ázsia; búza: Nyugat- és Közép Ázsia; kukorica: Közép-Amerika; szója­bab: Kína, Japán; bab: Andok). Tehát még a biológiailag legfüggetlenebb országok is a világ más régióira vannak utalva genetikai készleteik döntő része tekintetében. A búza például a Közel-Keletről származik, de az ún. zöld forradal­mat kirobbantó fajtára jellemző gének - az Egyesült Álla­mokon és Mexikón keresztül — Japánból érkeztek; azok a fokozott ellenállóképességet biztosító gének pedig, ame­lyeket mostanában találtak meg Közép-Amerikában, talán olyan távoli vidékek termését is javítják majd, mint India. A banán piacát Dél- és Közép-Amerika uralja, de alapvető élelmiszerként fejenként legnagyobb arányban Kelet-Affi­­kában fogyasztják, miközben eredeti hazája Délke­­let-Ázsia. A kölcsönös genetikai függőség még nagyobb az exportcikkek tekintetében: bár a világ egyes számú forrása a természetes gumi tekintetében Brazília, a gumitermelés központja Délkelet-Ázsia, miközben a biotechnológiai cé­gek más latextartalmú növényekben is gondolkodnak, ame-6 7 5 UO. UO.

Next

/
Oldalképek
Tartalom