Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Palágyi Tivadar: Az újdonság megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában
Az újdonság megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában 43 A T 171 /84 sz. ítélet szerint ha a szakember általános tudása alapján felismerhet és kiigazíthat egy rossz számértéket, az ilyen kiigazítás nem befolyásolja hátrányosan a kinyilvánítás érthetőségét és teljességét. A T 305/87 (OJ 1991,429) sz. ítélet megállapítja, hogy ha egy korábbi dokumentum (az adott esetben egy olló katalógus) tartalmát önmagában vizsgálják ahhoz, hogy egy igénypont újdonságát meg lehessen támadni, ezt a tartalmat nem lehet egy olyan tartályként használni, amelyből különböző sajátos kiviteli formák jellemzői mesterségesen egyetlen meghatározott, újdonságrontó kiviteli alakká állíthatók össze, amennyiben magában a dokumentumban egy ilyen kiviteli alak nincs leírva. A T 167/84 (OJ 1987, 369) sz. ítélet szerint az újdonságvizsgálatnál nem kell tekintetbe venni általánosan ismert, de meg nem nevezett ekvivalenseket. A VIC-IV, 7.2. pontja leszögezi, hogy az újdonság megítélésekor helytelen egy irat tanítását úgy értelmezni, mintha az a ki nem nyilvánított, de jól ismert ekvivalenseket is felölelné; ekvivalenseket csupán a feltalálói tevékenység vizsgálatánál szabad figyelembe venni. A T 572/88 sz. ítélet kimondja, hogy rokon típusú, de konkrétan meg nem nevezett vegyi anyagok nem minősülnek kinyilvánítottnak. A T 7/86 (1988, 381) sz. ítélet szerint kémiai vegyületek egy osztálya, amely legalább két változót tartalmazó általános képlettel van meghatározva, nem tekinthető úgy, hogy kinyilvánít minden egyes vegyületet, amely ezen a csoporton belül az összes lehetséges változó kombinációiként elképzelhető. A T 205/83 (OJ 1985, 363) sz. ítélet szerint egy ismert vegyi eljárás polimer terméke nem minősül önműködően újnak csak azért, mert az eljárás technikájában változásokat alkalmaztak. Ha egy ilyen vegyi termék nem határozható meg anyagi jellemzőkkel, hanem csupán eljárási paraméterekkel, az újdonság megalapozásához arra van szükség, hogy az eljárási paraméterek megváltoztatása más termékekhez vezessen. Ehhez elég bizonyítani a termék tulajdonságaiban bekövetkező jelentős különbségeket. AT 153/85 (OJ 1988, 1) sz. ítélet szerint egy publikációban foglalt kinyilvánítás mindazt a műszaki tanítást felöleli, amely az irat olvasásakor egy szakember számára kétség nélkül adódik, és ha az irat kimondottan utal egy másik publikációra, úgy annak a tartalma is a kinyilvánított műszaki tanításhoz tartozik. A T 206/83 (OJ 1987, 5) sz. ítélet megállapítja, hogy egy anterioritás csak akkor újdonságrontó, ha abból a találmányban kinyilvánított műszaki tanítás megvalósíthatósága is kitűnik. A T 233/90 sz. ítélet szerint, ha egy iratban az van megadva, hogy egy vegyület a szokásos módon előállítható, az újdonságrontáshoz elegendő, ha a szakember számára csak egyetlen szokásos előállítási mód ismert. A T 952/92 (OJ 1995,755) sz. ítélet megállapítja, hogy nyilvános gyakorlatbavételként azt kell kinyilvánítottnak tekinteni, amit a használt eszközöknek a technika állásához tartozó elemzési eljárásokkal végzett vizsgálatából a szakember meg tud állapítani. Ilyenkor elegendő, ha az elemzés az igénypontban kinyilvánított jellemzőkre korlátozódik és így az igénypont oltalmi köre alá eső egyetlen kiviteli alakot feltár. A T 129/88 sz. ítélet szerint ha az ESZH előtti eljárásban nyilvános gyakorlatbavételre hivatkoznak, a hivatal jogosult ezzel kapcsolatban csupán a felek által előterjesztett tények és bizonyítékok alapján dönteni, és nincs kötelezve arra, hogy a valódi tényállást a 114. szakasz (1) bekezdésének megfelelően - amely megállapítja, hogy az ESZH az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja, és vizsgálata nem korlátozódhat csupán a felek állításaira vagy kérelmeire - kivizsgálja. Az 54. szakasz (2) bekezdése értelmében egy rajz is írott leírásnak minősül és kinyilváníthat műszaki tanítást, ha egy szakember a kizárólag rajzzal ábrázolt jellemzőből magyarázat nélkül tud következtetni egy felismerhető és végrehajtható tanításra a műszaki cselekvéshez. AT 17/85 (OJ 1986,406) sz. ítélet szerint ha egy anterioritásban előnyösként említett számtartomány részben újdonságrontó egy igényelt tartományra nézve, az utóbbi tartomány semmiképpen sem minősül újnak, ha az anterioritás kiviteli példáiban szereplő értékek éppen csak, hogy kívül esnek az igényelt tartományon, és a szakember számára azt a tanítást közük, hogy az egész igényelt tartományon belül dolgozhat. A T 205/91 sz. ítélet szerint egy korábbi dokumentumban kinyilvánított tartalom értelmezéséhez a szakembernek a nyilvánosságra hozatal napján meglévő tudása a mérvadó, egy korábbi szabadalmi bejelentés esetén pedig a benyújtás vagy az elsőbbség napján meglévő tudása. A VI C-IV, 7.3. pontja szerint is a szakembernek az anterioritás megjelenési napján meglévő szaktudását kell alapul venni. Egy vegyület, amelynek a nevét vagy a képletét egy irat említi, csak akkor tekinthető ismertnek, ha az iratban levő adatok a szakembernek az irat publikálási időpontjában meglévő általános szaktudása alapján lehetővé teszik a vegyület előállítását és elkülönítését, vagy egy, a természetben előforduló vegyület esetében annak elkülönítését. Az ESZH egységes gyakorlata szerint egy találmány nem minősül újnak, ha minden egyes jellemzője teljesen megegyezik egy anterioritás vagy egy újdonságrontó tényállás jellemzőivel. A G 2/88 (OJ 1990, 93) sz. ítélet szerint egy találmány akkor új, ha egy lényeges műszaki jellemzője különbözik a technika állásától. Egy új alkalmazási cél nem olyan műszaki jellemző, amely egy dolog újdonságát meg tudná alapozni. Így például a T 69/85 sz. ítélet szerint nem új egy rákos sejtek kezelésére szolgáló orvosi besugárzó készülék, ha csupán alkalmazási célja új, azonban nincs olyan berendezési jellemzője, például egy különleges szűrője, amely megkülönböztetné az ismert besugárzó berendezésektől. A T 666/89 (OJ 1993,495) sz. ítélet megállapítja, hogy a nyilvánosság számára nem minősülnek hozzáférhetőnek az olyan tényállások, amelyek egy, a technika állásához tartozó iratban inkább úgy vannak „rejtve”, hogy azokat az irat nem felismerhető, de nem szándékosan rejtett módon foglalja magában. Egy igénypont, valamint a technika állásához tartozó dokumentum fizikai paramétereinek átlapoló számtartományai esetén annak megállapításához, hogy mi van „rejtve”, szemben azzal, ami hozzáférhetővé van téve, hasznos lehet annak vizsgálata, hogy egy szakember a számára ismert összes műszaki tényező figyelembevétele mellett komolyan mérlegelte volna-e, hogy alkalmazza az ismert dokumentumban kinyilvánított műszaki
