Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - Dr. Tóth Péter: A digitális könyvtár és a szerzői jog
A digitalis könyvtár és a szerzői jog 39- az adott közös jogkezelési tevékenységben érdekelt belföldi jogosultak jelentős része tagként kell részt vegyen a közös jogkezelő egyesületben,- a létrehozandó közös jogkezelés terén a szervezetnek a külföldi fontos közös jogkezelő szervezetekkel kölcsönös képviseleti szerződéseket kell kötnie, vagy erre kölcsönös szándéknyilatkozatokkal kell rendelkeznie. Elsősorban ettől a két kiemelt feltételtől függ a jövőben esetleg létrehozandó önkéntes közös jogkezelés léte. És így az egyes területeken a belföldi jogosultak körében történő felmérésen túl mindenképpen a külföldi jogosító szervezetek tevékenységének vizsgálatára van részletesen is szükség: vajon mely felhasználási cselekmények tekintetében van értelme a jogosultak felé markáns igénnyel fordulni, hogy hozzanak létre ilyen közös jogkezelő szervezetet. Nemzetközileg a digitális többszörözések terén az ún. RRO-k21 (Reproduction Rights Organizations) végeznek jogosítási tevékenységet; elsődleges feladatuk az ún. reprográfiai jogdíjak“- beszedése, de mind többen - nemzetközi szervezetük, az 1FRRO is - vizsgálja a nyomtatott anyagok digitális másolatkészítéseinek közös engedélyezésének lehetőségeit. Két nagyjogosulti szervezettel kötött az 1FRRO közös megállapodást a digitális többszörözési jogok tekintetében: a Szerzői Koalícióval (Authors’ Coalition, tagjai: European Writers’ Congress, International Federation of Journalists, The Authors’ Guild of America, Text and Academic Authors Association) és a Tudományos, Technikai és Orvosi Kiadók Nemzetközi Csoportjával (International Group of Scientific, Technical and Medical Publishers).* 23 A két megállapodás elismeri az RRO-k szerepét, és mind nagyobb területen „hozza őket helyzetbe”, ugyanakkor kijelenti, hogy e kiadóknak meg kell legyen a joguk a saját igényérvényesítésre. Ezzel gyakorlatilag azt jelentik ki, hogy ezek a szervezetek (RRO-k) valódi közös jogkezelőként nem, inkább csak clearinghouse-ként tevékenykedhetnek. Ezért úgy tűnik, hogy Magyarországon sem hozhatnak létre a jogosultak közös jogkezelő szervezetet a szöveges művek digitális felhasználásainak tekintetében. Az IFRRO maga is több iratában kifejti, hogy a clearinghouse-szerű közös jogérvényesítésnek mind nagyobb lesz a szerepe. (Természetesen a közös jogkezelő szervezetként történő bejegyzéshez szükséges többi feltételnek való megfelelés is nehézségeket okozhatna.) Ad c) De mi is egy ilyen „clearinghouse”?24 Lényege szerint az egyedi jogérvényesítés és a közös jogkezelés között „félúton” található.-5 Annyiban hasonlít a közös jogkezelésre, hogy a felhasználó csak egy szervezettel van kapcsolatban, nem kell egyenként megkeresnie a jogowww.ifrro.org/about/irUro.html fénymásolással vagy más hasonló módon történő másolások után járó jogdíjak; a magyar Szjt-ben: 21. § 23 A megállapodások jelentőségét növeli, hogy mind a négy szervezetnek van magyar tagszervezete [IFRRO - Magyar Reprográfiai Szövetség, IFJ - MÚOSZ, Sajtószakszervezet, Magyar Újságírók Közössége, EWC - Magyar írószövetség, STM - Kossuth Kiadói 24 Ld. pl. www.cla.co.uk (Copyright Licensing Agency), www.copyright.com (Copyright Clearence Center) Jogilag az esetek túlnyomó többségében a magyar jog szerint az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvény hatálya alá tartozik. sultakat, tárgyalnia velük. Annyiban viszont eltér tőle, hogy a szervezet nem maga állapítja meg a jogdíjakat, így hasonlít ez a megoldás az egyedi jogérvényesítésre is: hiszen a jogosultak maguk állapítják meg - előre - a felhasználási feltételeket, s a szervezettel ezt egyeztetik. így abban is szükségszerűen eltér a közös jogkezeléstől ez a megoldás, hogy a szervezet nem képes világrepertoárt nyújtani a felhasználónak. Viszont a clearinghouse nem egyszerűen egy asztalhoz ülteti a jogosultat a felhasználóval, hanem előre „lefutja a köröket” ajogosultakkal, „kitapossa az ösvényt”. A clearinghouse eljárási rendje röviden tehát a következő: 1.) beérkezik ajogosítási igény; 2.) megvizsgálja adatbázisát, hogy az adott műre vonatkozóan van-e megállapodása a jogosulttal; 3.a) ha igen, közli a felhasználási feltételeket a felhasználóval, tető alá hozza a megállapodást; 3.b) ha nem, megpróbálja felkutatni a jogosultat és tárgyal vele a felhasználási feltételekről. A nemzetközi joggyakorlat kiemeli, hogy a jogdíjakra és felhasználási feltételekre vonatkozó bármilyen jogosulti összefogás csak akkor jöhet létre a jogszerzés megkönnyítésére, ha a felhasználók részéről erre vonatkozóan megfelelően kinyilvánított igény jelentkezik. Befejezés A könyvtárak általi digitális archiválás és az archivált anyagok szolgáltatása küszöbön áll, sőt, egyes területeken már meg is kezdődött; további vizsgálatokra, kérdésfeltevésekre és válaszokra van szükség a jogi háttér pontos felméréséhez. Elsősorban a nemzetközi környezet vizsgálata látszik fontos feladatnak: a nemzetközi, regionális szabályok értelmezése, az egyes EU-tagállamok implementáló jogalkotása, illetve bírói gyakorlata részletes elemzést igényel. Természetesen a magyar jogirodalom és joggyakorlat részletesebb elemzése is szükséges; amennyiben valamely könyvtári szövetség (konzorcium), illetve valamely állami szerv (pl. minisztérium) megfontolja a digitális archiválások lehetőségét, mindenképpen javasolható, hogy a technikai és tartalmi feltételeket vizsgáló bizottságok mellett szerzői joggal foglalkozó munkabizottság is álljon fel a kérdések tisztázására. S végül röviden azt is érdemes megemlíteni, hogy a nagy befektetést igénylő archiválási munka szerzői joggal való kapcsolata nem csupán konfliktus: a végeredmény - mint jelentős ráfordítást igénylő adatbázis - ugyanis védett lehet a szerzői joghoz kapcsolódó jogként a tanulmányban többször említett szabályok alapján.
