Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - Dr. Náthon Natalie: A biológiai sokféleség (biodiverzitás), a biotechnológia és a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok
A biológiai sokféleség (biodiverzitás), a biotechnológia és a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok 29 1994-es ENSZ-jelentés szerint a harmadik világ „veszteségei” az erőforrások kiaknázása és az ún. biokalózkodás (bio-piracy) következtében megközelítik az 5,4 milliárd USD-t évente. Ezen konfliktus feloldását szolgálná egy pénzügyi alap felállítása, amelynek célja, hogy támogassa a fejlődő országokat a biológiai sokféleség fenntartásában (Vö. az egyezmény 20. és 21. cikkelyei). Meg kell azonban azt is említeni, hogy nem csak a szegény országokat éri kár, hanem előfordulhat, hogy egy gazdag ipari országban találnak olyan genetikai anyagot, amelynek hasznából maga az erőforrásnak otthont adó természetvédelmi terület, illetve park nem részesül a későbbiekben. (Pl. a Yellowstone Nemzeti Parkban találtak rá az ún. Taq polymerase enzimre, amelyből a Cetus, illetve később az őt megszerző Hoffmann-La Roche cég több 100 millió dollár nyereségre tett szert. Maga a Yellowstone Nemzeti Park semmi részesedést nem kapott a bevételből.) Nemzetközi egyezmények (CBD és TRIPS) és a biológiai sokféleség megőrzése I. CBD 1972-ben, Stockholmban tartották az első globális ENSZ környezetvédelmi konferenciát, amelynek során a nemzetközi közösség első alkalommal nyilvánítottaki komoly aggodalmát az emberi környezet folyamatos romlása és a természeti környezet nem megfelelő használata miatt. Húsz évvel később, 1992-ben, Rio de Janeiróban aláírták a Biológiai sokféleség egyezményt. Két évvel később, 1994. április 15-én fogadták el azún. uruguayi fordulót lezáró dokumentumokat, köztük a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó Marrakesh-i egyezményt és mellékleteit, amelynek 1/C melléklete tartalmazza a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodást (továbbiakban TRIPS-egyezmény). Az egyezményt és mellékleteit az 1998. évi IX. törvény hirdette ki. A CBD-egyezmény a biológiai sokféleség megőrzésén túl rendelkezik többek között az egyezmény szerződő felei közötti együttműködésről, kutatásról és képzésről, a közvélemény tájékoztatásáról, a genetikai erőforrások illetve a technológia hozzáférhetőségéről és átadásáról. További rendelkezései az információcserével és a tudományos és műszaki együttműködéssel, a pénzügyi forrásokkal és a biotechnológiából származó haszon elosztásával foglalkoznak. A fentiekből is megállapítható, hogy az egyes szerződő felek együttműködése, az erőforrások kiaknázása és hozzáférhetővé tétele, továbbá a haszon méltányos elosztása kulcsfontosságú eleme az egyezménynek. A CBD alapelve, hogy „az államok szuverén joga saját erőforrásaik felhasználása saját környezetpolitikájuk szerint, s felelősségük annak biztosítása, hogy törvénykezési vagy ellenőrzési területükön belüli tevékenységük ne okozzon kárt más államoknak vagy nemzeti fennhatóságon kívül eső területek környezetében”. A szuverén jog alapelvét egyenlíti ki (balanced) a szerződő fél azon kötelezettsége [15. cikkely (2) bekezdés], amely szerint „minden szerződő fél törekszik olyan feltételek megteremtésére, amelyek megkönnyítik a genetikai erőforrások hozzáférhetőségét más szerződő fél által folytatandó, környezeti szempontból megfelelő felhasználásra”. A fentiek alapján megállapítható, hogy az államoknak a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférése feletti ellenőrzési joga nem abszolút jog. Míg a 15. cikkely a genetikai erőforrások hozzáférhetőségével foglalkozik, addig a 16. cikkely a technológiához való hozzáférésről és átadásáról rendelkezik. Jelen két cikkely jól szemlélteti a genetikai erőforrásokkal rendelkező fejlődő országok és a technológiával rendelkező fejlett országok gazdasági és politikai ereje közötti különbségeket. A 15. cikkely (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „elismerve az államok szuverén jogát nemzeti erőforrásaik felett, a genetikai erőforrások hozzáférhetőségének meghatározása a nemzeti kormányok fennhatósága alá tartozik, és a nemzeti törvénykezésnek van alárendelve”. Jelen rendelkezés szerint azonban az államnak nincs tulajdonjoga olyan genetikus erőforrás felett, amely - a nemzeti szabályozástól függően - akár magántulajdonban is lehet.* Tekintettel a rendelkezés általános voltára, a jövőben a nemzeti szabályozás feladata lesz megkülönböztetni a köztulajdonban, illetve a magántulajdonban lévő genetikus erőforrásokat, továbbá azt, hogy a potenciális felhasználónak kivel kell ezzel kapcsolatosan tárgyalnia, van-e a kormányzatnak beleszólása, illetve felügyeleti joga az ilyen tárgyalás során vagy nincs. A CBD-egyezmény másik jelentős rendelkezése a 16. cikkely, amely a technológia hozzáférhetőségéről és átadásáról rendelkezik. A cikkely szerint „Minden szerződő fél ...kötelezi magát ...a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható hasznosítása vagy a genetikai erőforrások felhasználása szempontjából lényeges, és jelentős környezetkárosítást nem okozó technológiák más szerződő felek általi hozzáférhetőségének és a nekik való átadásának a biztosítására és/vagy elősegítésére. (...) Szabadalmakat és más szellemi jogokat érintő technológia esetén az ilyen hozzáférhetőséget és átadást oly módon kell biztosítani, hogy az elismerje a szellemi tulajdonjogok megfelelő és hatékony védelmét és megfeleljen azoknak.” Ezen szabadalmak, technológiák átadása a fejlődő országok számára kedvező és a legelőnyösebb feltételek mellett kell, hogy történjen. A CBD továbbá előírja, hogy a szerződő felek a szellemi alkotások terén - a nemzeti jogalkotásnak és nemzetközi jognak a tekintetbe vételével - kötelesek együttműködni, annak érdekében hogy az egyezmény célja megvalósulhasson. 2. A TRIPS-egyezmény A TRIPS-egyezmény szellemi alkotásokat is érintő rendelkezései közül a nemzeti elbánás és a legnagyobb kedvezményes elbánás elvén túl, a történelemben először jutottak konszenzusra a WTO-tagországok a szabadalmak univerzális védelemének kötelező elemeivel kapcsolatban.** * J. Straus: Biodiversity and Intellectual Property (1. Felhasznált irodalom); p. 146. ** J. Straus: Biodiversity and Intellectual Property (1. Felhasznált irodalom); p. 152.
