Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - Gyenge Anikó: Zeneművek átdolgozása a szerzői jogban
26 Gyenge Anikó meghatározott, mezostichonra épülő válogatási technikával a szerző a regény szavaiból állított össze, egy másikat, amely a szövegben az adott helyen elhangzó zörejeket tartalmazza és egy harmadikat, amely pedig a szövegben említett zenéket használja fel. Cage amellett, hogy a Finnegan’s Wake szövegének felhasználásával, feldolgozásával irodalmi művet is átdolgozott, szabadon felhasználható, és a szerző engedélyéhez kötötten felhasználható zenéket is a kompozíció részévé tett. Szerzői jogilag az egyes felhasznált anyagok terjedelmüknél fogva idézésnek nem tekinthetők, átdolgozásként pedig abba a sajátos kategóriába esnek, amikor a szerzőnek elsődleges szándéka nem az át-feldolgozás, és nem is egyetlen mű ilyen felhasználása, hanem olyan kölcsönzés, amikor az eredeti alkotás az új műben nem meghatározó, szinte lényegtelen szerepet tölt be, így ez a Benárd-féle átdolgozás típusok harmadik csoportjába esik, vagyis nem szükséges hozzá az eredeti mű(vek) szerzőjének engedélye. Elektronikus zene Elektronikus zene alatt nem az elektronikus hangszerekkel (elektromos gitár, hegedű, zongora stb.) előadott zenét értjük, hanem az eredetileg nem hangszerként funkcionáló rögzítő- és lejátszóeszközökkel való komponálásból származó műveket. A legegyszerűbb diktafontól a többsávos rögzítésre vagy lejátszásra alkalmas keverőpultig terjedő széles skáláján találhatók ilyen eszközök. Az elektronikus zene szerzője az elektronikus eszköz segítségével három fázisban tudja feldolgozni a hangzásokat. Létrehozhat az elektronikus eszközzel generált primer hangzást, felhasználhatja az elektronikus eszközt hagyományos anyag átalakítására (visszhang, tér hozzáadása, hangerő, hanghosszúság megváltoztatása), illetve egyéb módon is elrendezheti (megvághatja, kipótolhatja) az anyagot. Az így létrejött eredmény műnek (vagyis természetes személy alkotásának) csak addig tekinthető, míg az alkalmazott eszköz hangszerként, tehát nem önálló, „gépesített zeneszerzőként” funkcionál. Sajátossága az így létrehozott, és rendszerint analóg vagy digitális hordozóra rögzített műnek, hogy a közvetítő jellegű és megszólaltató interpretáció, a szó szoros értelmében vett előadás hiányzik, másképp fogalmazva a komponálás egyesül vagy legalábbis összemosódik az előadási cselekménnyel. Fikcióval élve, a hordozót tekinthetjük a zenemű (ember számára nem olvasható) rögzített formájának, kottájának, míg a lejátszót a megszólaltató előadónak. A mű szerzőjének azonban ekkor sem a hangmérnököt (aki kis túlzással az írnokhoz vagy a kottamásolóhoz hasonlítható) tekintjük, hanem azt, akinek a mű gondolata és megvalósításának pontos terve tulajdonítható. Az elektronikus zene esetleges átdolgozója sem a kottából (vagy az alkalmanként használt forgatókönyvszerű szöveges feljegyzésekből) alkot más művet, hanem magát az interpretációt, a kész felvételt használja fel mint művet. A hagyományos anyag átalakításával kapcsolatban merül fel először az átdolgozás problémája. Vajon az összes elektronikus úton megvalósítható változtatás átdolgozás-e, vagy itt is határt kell szabni a szerzői jogi igényeknek? Abból kell kiindulnunk, hogy azok a zenei paraméterek, amelyek alapján a zenetörténet folyamán meghatározható volt az elsődleges és a másodlagos művek közti kapcsolat szintje, nem lehetnek kielégítőek az elektronikus, különösen pedig a (később tárgyalandó) komputerzenére tekintettel. A dallamon, ritmuson és a hangszerelésen kívül új elemként a hangzás, a hangszín, a hangerő, az egyes részekben, vagy akár egyes szólamokban külön-külön is megváltoztathatóvá, átdolgozhatóvá vált. A sávos vagy a külön hangszalagokra való rögzítés, majd összevágás a már létező anyagokkal való olyan alkotási (de kevésbé komponálási) lehetőségeket hívott életre, amelyek a klasszikus zeneszerzői tevékenységtől egyre távolabb kerülnek: inkább igényelnek beható műszaki, semmint zenei ismereteket. Ezek a felhasználások terjedelmüktől, illetve az új műben betöltött szerepüktől függően a szabad felhasználástól az idézésen át az eredeti szerző engedélyéhez kötött átdolgozásig terjedhetnek.57 Az eredeti szerzőjogain túl az elektronikus zene átdolgozása esetében azonban már egyéb szomszédos jogi jogosultak érdekei is felmerülnek. Ugyanis ha az elektronikus zene előállítója a felhasználandó anyagot nem maga veszi fel, vagyis már meglévő hanganyagokkal dolgozik, abban az esetben a felhasználásra kerülő eredeti hangfelvétel előállítója, de az előadóművész is rendelkezik jogokkal a felvételt tekintve. Az eredeti felvétel technikai eszközökkel való manipulálása csak abban az esetben átdolgozás, ha ez nem marad meg a technikai, mechanikus jellegű változtatás szintjén, hanem alkotó jellegű és eredménye az eredetitől eltérő, más mű: Ettől különbözik az a változtatás, amely ugyan átdolgozásnak nem minősül, de sértheti az előadó személyhez fűződő jogait, vagy a hangfelvétel előállítójának a teljesítménye integritásához való jogát. Komputerzene A számítógép további lépést jelent az alapvetően az elektronikus komponálási technikával szerzett zenék nyomán felmerült jogi kérdésekben. A számítógép egy specializált típusa, a sampler segítségével bármilyen hang rögzíthető, amelyet a gép a maga számára olvasható, a későbbiekben akár egyenként is lehívható adatok formájában tárol, így lehetővé téve, hogy akár az egész hang, akár bármilyen kis része reprodukálható legyen. A zenekészítésben általában akusztikus és elektronikus hangszerek hangját vagy emberi hangot használnak fel, de ma már lehetséges egész zeneművek felvétele, bevitele és feldolgozása is. Bár a stúdióban is elő lehetne állítani az alapanyagot, takarékossági okokból legtöbbször mégis már létező hanghordozóról, általában CD-ről dolgozik a sampling58 előállítója. Szerzői jogilag és témánk szempontjából is elsősorban ez, a már létező hanghordozóról történő samplingelés jelent problémát. A már létező hanghordozóról történő samplingelés általában a hanghordozó előállítójának többszörözési jogát érintő, tehát a többszörözés engedélyezéséhez kötött, jogilag releváns cselekmény.59 Ha a sampling alapja szerzői jogi mű, akkor nem csupán a több57 Claus Hinrich Hartmann: Überlegungen zum Werkbegriff an Beispielen zeitgenössischer Musikformen; UFITA, 1993., 122. kötet 57-91.0. A témának az elmúlt években kiterjedt irodalma alakult ki, dolgozatomban különösen a német szakírások eredményeire hagyatkoztam. 59 Assessor Nils Bortloff: Tontrgersampling ans Vervielfltigung. ZUM, 1993., 10. sz. 476. skk.
