Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - Gyenge Anikó: Zeneművek átdolgozása a szerzői jogban
Zeneművek átdolgozása a szerzői jogban 27 szőrözést, de az átdolgozást is engedélyeznie kell az eredeti mű szerzőjének. A szerző és az előadó jogai csak akkor sérülhetnek, ha a samplingelés alapja szerzői jogilag védett zene- vagy szövegmű. A sampling készítőjének a hangfelvétel előállítója jogaira azonban akkor is tekintettel kell lennie, ha a felvétele alapjául szolgáló hanganyag nem részesül szerzői jogi védelemben. Ahogy már korábban is utaltunk rá, a közhiedelemmel ellentétben, amely szerint x mennyiségű hang, vagy y mennyiségű ütem kell a szerzői jogi védelem „kiérdemléséhez”, egy másik műből való legkisebb, még felismerhető és az idézés követelményeibe ütköző kölcsönzés is jogsértést valósíthat meg, ha az egyéni alkotás eredménye. Vagyis a mű műalkotás jellegét mennyiségben nem lehet általánosan meghatározni, legfeljebb bizonyos minimumelvek fogalmazhatók meg. Egyetlen hang samplingelése ennek értelmében szerzői jogsértést nem valósít meg, és az előadóművész szerzői jog által védett teljesítményét is csak abban az esetben sérti, ha az a hang olyan egyedi, hogy az adott zenész, énekes művészi azonosító jegyének tekinthető.60 A zeneesztétika által a zene negyedik dimenziójának is tekintett hangzás samplingje61 a mai popzenétől elválaszthatatlan eljárás, amelynek folyamán egy akusztikus jelet digitális adat formájában tárolnak a számítógépen (sampleren, vagy sampling keyboard-on), ami ezután az egész billentyűzeten lejátszhatóvá válik. A hang közvetlenül (egy CD-lejátszóról, magnóról vagy szintetizátorról) vagy mikrofonon keresztül is megszólaltatható lesz. Az vitathatatlan, hogy a 20. század folyamán a hangszerek fejlődésének és a műszaki-technikai fejlődésnek köszönhetően a hangzás a többi zenei paraméter mellett (esetenként azok rovására) megnövekedett szerephez jutott. Nem csak az új hangszerek tervezői, de az egyes, már klasszikusnak számító hangszerek előadóművészei is sajátos, máséval össze sem keverhető egyéni hangzásvilágot alakítottak ki. Ennek ellenére a hangzás szerzői jogi műként kezelése, és ennek átvétele esetén az eredeti „szerző” engedélyéhez kötése a zene továbbfejlődésének egyik alapjául szolgáló átdolgozás jelenségének jelentős korlátozásához vezetne, így a jogtudomány a folyton megújuló támadások ellenére a hangzást nem tekinti szerzői jogilag védett „műnek”, hiszen ez inkább egyfajta hangszer-megszólaltatási módszer, technika, amely a zenemű alkotásának csak segédeszköze, illetve előadásának kísérőeleme, de nem maga a zenemű. Hangsorok samplingelésének szerzői jogi védelme már azt a kérdést veti fel (utalva a dallamvédelem elveire), hogy a hangsor önmagában szerzői jogi műnek minősül-e. Ennek megválaszolására még nem alakult ki egységes értékelési rendszer, és valószínűleg nem is fog, inkább az egyedi esetek határozzák meg az értékelést. Ha a hangsor 60 Frank Tyra: Alter Hut bleibt in Mode - Rechtliche Aspekte des Samplings im Bereich der sog. Dancemusic; ZUM, 2001.1. sz. 49. sk. 61 Tenschert: Ist der Sound urheberrechtlich schützbar? ZUM, 1987. 12. sz. 613. o. önmagában egyéni-eredeti mű, akkor samplingelése is az eredeti szerző engedélyéhez kötött felhasználás. A hangsor samplingelése az előadó egyéni módon létrehozott hangzásban megnyilvánuló teljesítményén fennálló jogát csak abban az esetben sérti, ha erre nézve elismerték teljesítménye védelmét. Egyelőre nyitva áll az a kérdés is, hogy a hangfelvétel-előállító joga a sampling által milyen esetben sérülhet. Ebben mindenesetre irányadó lehet, hogy a jogalkotó szándéka szerint a szerzői jog csak a kalózkiadások, vagyis az egész felvétel utánnyomása és átjátszása ellen nyújt védelmet. Az egyéb, átdolgozással kapcsolatos jogviták bizonyítékként bemutatott eredeti és másodlagos művei között viszonylag könnyen érzékelhető a kapcsolat léte, ha mélysége nem is. Ezzel szemben a samplinggel kapcsolatos ügyekben a peres eljárás során a legnagyobb nehézség a szerző, előadó vagy a hangfelvétel-előállító oldalán abban rejlik, hogyan bizonyítsa be, hogy a sampling az ő jogát sérti. A felperesnek ezt ugyanis csak frekvenciagörbék grafikus analízise útján sikerülhet bebizonyítani, ami lehetetlenné is válhat, ha a kérdéses szakasz az érintett zeneműben nem izoláltan állt, hanem más hangzáselemekkel keveredett, itt ugyanis már a samplingelt rész és az eredeti frekvenciagöbéi nem lesznek azonosak.6' Mivel a sampling elsősorban a könnyűzene és különösen a dance- és techno-stílus nem igazán hosszú életű számainak előállításában játszik fontos szerepet, a lemezgyárak számára a felmerült - különösen a hangfelvételgyártókat érintő - kérdések megválaszolása bírósági úton egyrészt a vita tárgyának rövid életűségét tekintve túlságosan hosszadalmas lenne, másrészt hatalmas költségekkel járna. A jogsértésekből eredő károk kivédésére ezért már a szerzőkkel kötött szerződésekben külön, úgynevezett jogszavatossági kikötéseket építenek be. A jövő zenéje A digitális technika térhódítása már most sejthetően két szempontból is meg fogja változtatni a zenéről (és így az átdolgozásról) alkotott fogalmainkat. A komponálásban egyre nagyobb szerepet játszanak a különböző gépek, s talán már a „mesterséges intelligencia” által komponált zene sem a túlságosan távoli jövő utópisztikus álma. Ugyanez a digitális technika a különböző digitális ujjlenyomatokkal és más eljárásokkal részben megkönnyíti a felhasznált anyagok nyomon követését, azonosítását, a jogok kezelését, de olyan mértékű átalakítást is lehetővé tesz a feldolgozásnak alapul szolgáló zenékben, hogy az eredeti teljességgel felismerhetetlenné válik az átalakítás nyomán. A technika beláthatatlan fejlődése nyomán nem csak általában a szerzői jogi szabályok, de ezen belül a zenei átdolgozások értelmezésében is újabb kihívásoknak kell majd megfelelni. Frank Tyra: Alter Hut bleibt in Mode - Rechtliche Aspekte des Samplings im Bereich der sog. Dancemusic; ZUM. 2001.1. sz. 58. o. 62
