Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 2. szám - Hírek, események
Hírek, események 57 Az egyesület azóta töretlenül töltötte be azt a szerepet, ami egy, a hatalomtól független, civil szervezettől elvárható, őszinte szellemi és gondolati függetlenséget, és ennek jegyében tett - gyakran sikeres - erőfeszítéseket a jogalkotás és a jogalkalmazás fejlesztése érdekében. Mélyítette az iparjogvédelmi kultúrát, azt széles körökre kiterjesztette, és a hazai határokon túlmenően épített ki nemzetközi kapcsolatokat és szerzett elismerést, hírnevet. Visszatekintve az elmúlt négy évtizedre, nyugodt lélekkel és büszkén vállalhatjuk és vallhatjuk magunkénak egyesületünk tevékenységét mind a maga egészében, mind annak egyes részleteiben. Az 1970-es évtől kezdve mind jogirodalmi, szervezeti, mozgalmi és oktatási, mind pedig a nemzetközi kapcsolatok terén hatalmas fellendülés mutatkozott egyesületünk életében. Nem mulaszthatjuk el, hogy tisztelettel emlékezzünk Horváth Gyulára, akinek agilitása, aktivitása, kapcsolatteremtő készsége nagymértékben előmozdította ezt a fejlődést. Nagy fellendülés kezdődött a publikálás, a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése, a szakosztályi munkák elmélyítése, a különféle szinten történő oktatási tevékenységben való részvétel és a vidéki szervezeti élet kifejlesztése terén. Az egyesület tevékenységének vonzóvá tétele miatt rohamosan emelkedett a taglétszám, és egyre több jogi vállalat csatlakozott hozzánk. 1970-ben indult a MIÉ Közlemények, amelyből eddig 42 szám jelent meg. 1988-ig - az egyes külön kiadványokon túlmenően - évente két szám, majd pedig - az 1989- es és 1990-es évek kiesesét követően - 1991-től évente egy kiadvány jelent meg. Sokáig ez a folyóirat volt az iparjogvédelmi publikáció egyetlen lehetősége, és a példányok tükrözik, hogy miként változott az iparjogvédelem körén belül az egyes kérdések iránti érdeklődés, miként tolódtak el a súlypontok. A folyóirat nem csak hazai szerzők tanulmányait, cikkeit közölte, hanem gondosan válogatott külföldi szerzők is írtak, akiknek írásain keresztül megismerhettük az európai jogfejlődés menetét. Számos tanulmány jelent meg az iparjogvédelem olyan területéről is, amelynek hazai gyakorlata nem fejlődött ki a tervgazdaság körülményei között (mint pl. a szabadalombitorlások, a védjegyjogi gyakorlat kérdései), azonban e közzétett tanulmányok útján folyamatosan tájékozódhattunk az európai jogfejlődésről. E tanulmányok nagymértékben hozzájárultak a hazai gondolkodás kialakulásához. Sokat foglalkozott a folyóirat a hazai szabályozáson alapuló joggyakorlat elemzésével, az időszakonként megvalósult reformok előkészítésével, a hatályba lépett jogszabályok alapján felmerülő jogalkalmazási kérdések új problémainak feltárásával. A folyóirat megjelenésének első évtizedében domináns szerepe volt a szabadalmi jognak, az új szabadalmi törvényjoggyakorlatának, így különösen a bírói fórumrendszer, a szabadalmi bejelentések, az igénypontszerkesztés és igénypontértelmezés kérdésének. Az 1970-es évek vége felé előtérbe került a mikrobiológiai, majd a géntechnológiai találmányok, valamint az első és második gyógyászati indikáción alapuló találmányok szabadalmazhatóságának kérdése. A folyóirat rendszeresen írt a szolgálati találmányok díjazásának joggyakorlatáról, a szerződéskötés és bírói gyakorlattal összefüggő kérések elemzéséről, a díjalap és díjkulcs meghatározásának problémáiról, és ehhez kapcsolódtak a hasznos eredmény megállapításával foglalkozó közgazdasági tanulmányok. Az 1990-es évektől e kérdés elemzése háttérbe szorult, 1991-ben a piacgazdaság kialakulásának következtében előtérbe került a szabadalombitorlások bírói gyakorlatának elemzése. Külön szám foglalkozott a piaci környezetnek az iparjogvédelemre gyakorolt hatásával. A bitorlási perek joggyakorlatával összefüggésben időszerűvé vált az ideiglenes intézkedésre vonatkozó jogi szabályozás módosításának igénye, és a bírói gyakorlat fejlesztésének kérdése. Az európai jogharmonizáció és az ahhoz történő csatlakozás előkészítéseként születtek meg a vonatkozó új jogszabályok. Az 1995. évi szabadalmi törvény előkészítése során már 1993-ban az érdeklődés központjába került a feltalálói tevékenység kérdésének több szempontból történő tárgyalása. A szabadalmi törvény elfogadását követően megkezdődött a jogirodalmi hozzájárulás az új védjegytörvény előkészítéséhez. A MIÉ Közlemények 1995. évi száma szinte kizárólag védjegykérdésekkel, a védjegybitorlással, a hamisítás elleni küzdelemmel, a vámhatóság és a fogyasztóvédelem szerepével foglalkozott. Az új védjegytörvény hatálybalépését követően az annak alapján felmerült jogértelmezési kérdésekről, és az ideiglenes intézkedésnek a védjegyjog körében történő alkalmazásáról jelent meg több tanulmány. Majd az érdeklődés új területre irányult: a szellemi tulajdon kérdése az információs társadalomban, az alkalmazandó jog kérdése az internettel összefüggő jogterületen, az intemetszolgáltatók felelőssége, valamint a doménnév és védjegybitorlás összefüggései és az elektronikus kereskedelem jogi kérdései. Megállapítható, hogy a MIÉ Közlemények tanulmányai mindig időszerűen tükrözték a szellemi tulajdon körében felmerülő kérdéseket, és előremutatóan segítették a jogalkalmazás lehetséges útjait. Az egyesület tevékenységében kevésbé látványos, de igen értékes munka folyt több munkabizottságban. Az egyes munkabizottságok több évig rendszeresen tartották üléseiket és elemezték a jogalkotást és a joggyakorlatot. Ezek közül két munkabizottság tevékenységét említeném. Az 1970-es évek első felében a szolgálati találmányokkal foglalkozó munkabizottság rendszeres adatfelmérést végzett a szerződéskötési, valamint a bírói gyakorlatról. A szolgálati találmányok terén komoly erőfeszítéseket kellett kifejteni az alkotó ember jogainak érdekében, anyagi érdekeinek védelmében. A jogalkalmazó szervek jelentős része rosszul felismert állami érdekből arra törekedett, hogy a pénzügyi szabályozók útvesztőiben a találmány révén elért hasznos eredmény mértékét különféle pénzügytechnikai manipulációkkal elmossa, és mindezt a társadalmi tulajdon védelmével leplezze. A már megkötött szerződéseket az értékaránytalanság címén támadták, gyakran a gazdálkodó szervek saját szabadalmaik megsemmisítését kérték. A munkabizottságnak e kérdések feltárása útján sikerült a bírói gyakorlatra kedvezően hatni. Az 1976. évi tisztújító közgyűlés jegyzőkönyvéből megállapítható, hogy a közgyűlés megelégedéssel vette
