Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 2. szám - Hírek, események
56 Hírek, események Az Iparjogvédelmi Egyesület kiadványai között - egyéb művek mellett - 1926-ban jelent meg Bányász Jenő „Védjegyoltalom, tisztességtelen verseny” című munkája, 1939-ben Hoff György „Szabadalmi jog” címűmonográfiája, amelyek ma is bonyolult kérdésekben adnak eligazítást. Tisztelt Közgyűlés! E visszatekintéssel 40 éves jubileumunkkal szemben nem ünneprontás volt a célom, hanem annak a gazdag szellemi örökségnek a bemutatása, amelyet egyesületünk újbóli alapítói megőriztek, magukkal hoztak, hogy azt a megváltozott társadalmi viszonyok mellett is a színre lépő új generációnak megőrzésre átadják. Az 1962-ben alapított Magyar Iparjogvédelmi Egyesület első elnöke, Csűrős Zoltán műegyetemi tanár, akadémikus, ügyvezető elnöke pedig Beck Salamon, aki az Iparjogvédelmi Egyesület egyik legaktívabb tagja volt, és a magyar civilisztika művelésén belül mély alapossággal foglalkozott a védjegy- és szabadalmi joggal. írásai maradandóak. Az a körülmény, hogy új egyesületünk a korábbi, a háborút követően megszűnt egyesület szellemi örökösének tekintette magát, kifejezésre jutott abban, hogy az 1970-ben alapított Iparjogvédelmi Emlékérem első kitüntettjei Beck Salamon, György Ernő és Nizsalovszky Endre voltak. Bölcs körültekintésből és az adott politikai környezet helyes felméréséből következett, hogy 40 évvel ezelőtt, 1962-ben alapítóink nem deklarálták a megszűnt Iparjogvédelmi Egyesülettel fennálló folyamatosságot. E folyamatosság feltüntetése esetén az akkori politikai viszonyok közepette az egyesület nem alakulhatott volna meg. így is komoly nehézségekbe ütközött az alapítás. Horváth Gyula egyik visszaemlékezésében olvastam, hogy már 1958- ban részt vett a Külkereskedelmi Minisztériumban egy megbeszélésen, ahol az Iparjogvédelmi Egyesület megalakításának kérdése felmerült, és még négy évig tartott, amíg ez megvalósulhatott. Mindebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy politikai szükséghelyzet idézte elő, hogy 40 évvel ezelőtt egyesületünk jogilag - múltját meg sem említve - alakult meg. E kényszerhelyzet feloldódásának eredményeként ma — a 40 éves évfordulón - e jubileum alkalmával erkölcsi és történelmi kötelességnek érzem a kényszerhelyzettel megszakított folyamatosság gondolatának felélesztését, és így, 2006-ig eljutva, lehetőségünk nyűik centenáriumunk ünneplésére. Ez nem jelenti azon kiváló emberek érdemeinek csökkentését, akik a totális államberendezkedés közepette vállalták e civil szervezet létrehozását, felismerve, hogy a tervgazdálkodás mellett is a külgazdasági kapcsolatok fejlesztése és az adott gazdasági helyzet jobbítása érdekében az iparjogvédelmi kultúrát terjeszteni, értékeit megőrizni és a lehetséges keretek között alkalmazni kell. Az egyesület 1962. évi alakuló közgyűlésének jegyzőkönyve nem áll rendelkezésre, csupán az 1962. február 20-i elnökségi ülés jegyzőkönyve, amely szükségessé tette az alapszabály módosítását, mert a felügyelő hatóság szerepét a Külkereskedelmi Minisztériumtól az Országos Találmányi Hivatal vette át és deklarálta, hogy a Művelődési Minisztérium a szerzői jog társadalmi úton történő művelését az egyesület keretén kívül kívánja biztosítani. Az állami döntés tehát kettévágta a szellemi tulajdon két ágának, az iparjogvédelemnek és a szerzői jognak az egyesületen belüli együttes művelését, amelyet 1996-ban állítottunk ismét helyre, és egyesületünk nevében a szerzői jogot is felvettük. E döntés ellenére az 1968. évi stockholmi diplomáciai konferencia után a szerzői jog és az iparjogvédelem találkozási pontjaira tekintettel felmerült a szerzői jogi szakosztály létesítésének szükségessége, ami meg is valósult. Az egyesület elnöksége az első ülésén határozott a Nemzetközi Iparjogvédelmi Unióhoz, az AIPPI-hez való csatlakozás kérdésében, és célszerűnek tartotta az AIPPI Magyar Csoport létrehozását, és e célból megkereste a felügyeleti hatóságot a szükséges intézkedések megtételére. E döntésével az újjáalakult egyesület kifejezésre juttatta szándékát, hogy az AIPPI Magyar Csoporton keresztül tevékenységét az AlPPI-vel összhangban kívánja folytatni, és megteremtette annak szervezeti kereteit, hogy a magyar iparjogvédelem a nemzetközi fejlődés sodrába kerüljön és azzal összhangban fejlődjék. Az AIPPI Magyar Csoport megalakulása, újjáalakulása 1963. áprilisban történt. Az AIPPI VB 1963-ban Nyugat-Berlinben tartott ülésén a Magyar Csoportot az első szocialista országbeli csoportként a soraiba felvette. Már az 1960-as években egyesületünkben gyorsan fejlődő élet kezdődött, külföldi kapcsolatok alakultak ki, részt vettünk különféle konferenciákon, és tagjaink is tartottak előadásokat. Az egyes szakosztályok is élénk tevékenységet kezdtek folytatni, főleg a szabadalom és iparesztétika területén, a formavédelem és a formatervezők anyagi megbecsülése érdekében. Az 1968. évi közgyűlési beszámolóból megtudjuk, hogy külön munkabizottság foglalkozott a fórumrendszer kérdésével, és határozati javaslatot dolgozott ki, amely az iparjogvédelmi fórumrendszernek az igazságügyi szervezet keretében való továbbfejlesztése mellett szóló érveket rögzítette, és ezt kormányszinten is elfogadták, és a mai napig is érvényes törvényi szabályozássá vált. Mivel szubjektív visszaemlékezésre kaptam felkérést, kizárólag az egyesületi életbe történő bekapcsolódásom vonatkozásában kívánom személyemet említeni. 1968-69-ben különféle peres ügyek felkeltették érdeklődésemet az ipaijogvédelem irányában, és ennek érdekében részben az Országgyűlési Könyvtárban fellelhető irodalomban iparkodtam elmélyedni, részben felkerestem az Iparjogvédelmi Egyesületet, és alkalmam nyűt részt venni a szabadalmi törvény előkészítésével összefüggő vitaüléseken. Megkapott a viták légköre, a politikai jelszavaktól való teljes mentesség, a viták szigorú szakmai jellege és az eltérő vélemények tiszteletben tartása a kérdések kemény megvitatása során is. Felüdülést jelentett az akkori életben a többi összejövetelt jellemző hangulathoz és légkörhöz képest egy független, civil szervezet léte. E légkör adta meg a lökést, hogy aktívan is iparkodjam bekapcsolódni egyesületünk életébe. Ettől az időponttól tudok személyesen is visszaemlékezni, és a visszaemlékezés során abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nincs szükségem szelektív memóriára.
