Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 2. szám - Válogatás a szerzői jogi szakértő testület szakvéleményeiből
54 Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből lefon-csengőhangként történő felhasználás vajon szerzői jogi értelemben olyan változtatást jelent-e a zeneművön, hogy ezzel a már nyilvánosságra hozott mű ilyenfajta újabb felhasználása kikerül a közös jogkezelést előíró - előbb ismertetett - törvényi rendelkezések hatálya alól, és az ilyen formában történő első nyilvánosságra hozatal újra egyedi szerzői, illetve jogutódi (zeneműkiadói) engedélyezést igényel-e. Másrészt állást kell foglalni a szerző személyhez - konkrétan a mű integritásához - fűződő jogának esetleges sérelme tekintetében. B) Vélemény a feltett konkrét kérdésekben Ad 1. : A Szerzői Jogi Szakértő Testület álláspontja szerint a meglévő zeneművek felhasználásával mobiltelefonokra való letöltés céljára létrehozott csengőhangok - amennyiben azok nem járnak az eredeti művek olyan megváltoztatásával, aminek következtében az eredeti művektől eltérő, azokból származó más művek jönnek létre - nem minősülnek az eredeti művek Szjt. 29. §-a szerinti átdolgozásainak. Erről ugyanis csak akkor beszélhetünk, ha a megváltoztatás során valamely többlet alkotáselem, egyéni, eredeti vonás adódik a műhöz. Ennek hiányában nem lehet szó szerzői jogi értelemben vett átdolgozásról. A testület szerint attól, hogy egy eredetileg szöveggel együtt létrejött zenemű felhasználása során a szöveg nem, csak a dallam jelenik meg, még nem lehet az eredeti műből származó más mű létrejöttére, azaz átdolgozásra következtetni. Önmagában a szöveg, a harmóniakíséret vagy a hangszerelés elmaradása még nem jelenti egy újabb, az eredeti műből származó más mű létrejöttét. Ad 2.: Arra a kérdésre, hogy egy zeneművön jelentős mértékű, a mű lényegét érintő változtatásokat hajtottak-e végre, csak a konkrét mű és az adott változat összehasonlítása alapján lehet választ adni. Általánosságban a Szerzői Jogi Szakértő Testület nem ért egyet azzal a megállapítással, hogy a szöveg és a harmónia, valamint a hangszeres kíséret elmaradása önmagában a zeneművek olyan megváltoztatását jelentené, amely e művek nyilvánossághoz való közvetítését (így a megkeresés szerinti lehívásos felhasználást), illetve a mobiltelefon-szolgáltatónál megvalósuló többszörözést kiemelné a törvény szerinti közös jogkezelés hatálya alól. Ad 3.: Az előbb kifejtettek természetesen nem érintik a szerző személyhez fűződő jogait, közöttük különösen az Szjt. 13. §-ában szabályozott, a mű egységéhez (integritásához) fűződőjogát. A szerzőt ugyanis minden esetben - a jogszabályon alapuló közös jogkezelés keretében jogosított műfelhasználásokkal kapcsolatban is - megilleti az a jog, hogy művének eltorzítása, megcsonkítása, illetve más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása esetén fellépjen, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes. Az Szjt. 13. §-ában szabályozott, a mű integritását sértő cselekmény konkrét megítélése függ az adott műtípustól (komolyzene, kortárs zene, szórakoztató zene, diszkó, sláger stb.), az adott mű sajátosságaitól, a megváltoztatás módjától, mértékétől, valamint az ügy egyéb körülményeitől. Konkrét esetben végső soron a bíróság hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy a szerző személyhez fűződő jogait sértő, az Szjt. 13. §-ába ütköző változtatást hajtottak-e végre a művön. (Ilyen kérdést a Szerzői Jogi Szakértő Testület konkrét művek tekintetében nem kapott.) A szerző személyhez főződő jogainak sérelme miatt maga a szerző, illetve erre az Szjt. 14. és 15. §-ai szerint feljogosított személy vagy szervezet érvényesíthet igényeket a bíróság előtt. Ad 4.: A közös jogkezelés körében a szerzők és ajogkezelő szervezet közötti jogvitára az Szjt. 42. §-ának (3) bekezdésben foglalt előírás nem alkalmazható, hiszen a szerző és a jogkezelő szervezet között a jelen esetben nem beszélhetünk felhasználási szerződésről; a Szerzői Jogi Szakértő Testület legalábbis nem tud olyan külön felhasználási szerződésről, amelyet a szerzők az illetékes közös jogkezelő szervezettel kötöttek volna. De a jogszabályon alapuló közös jogkezelés eseteiben egy ilyen szerződésnek nem is volna külön jogi hatálya. Ad 5.: A megkeresésben feltett utolsó, összegző kérdésre csakis a fentebb kifejtettekkel összefüggésben - s nem azoktól függetlenül - lehet a választ megadni. Összefoglaló A Szerzői Jogi Szakértő Testület álláspontja szerint a zeneművek, slágerzenék mobiltelefon-csengőhangként történő lehívásos felhasználásának és az ehhez kapcsolódó többszörözésnek az engedélyezése - az Szjt. előzőekben hivatkozott kifejezett rendelkezései alapján - az ARTISJUS feladatát képező közös jogkezelés körébe tartozik. A személyhez fűződő jogok egyes konkrét helyzetekben netán bekövetkező sérelme esetén - az e jogok védelmére vonatkozó törvényi rendelkezéseknek megfelelően - meg lehet akadályozni az egyébként a közös jogkezelés körébe tartozó felhasználást is. A testület megjegyzi végül, hogy a megkereséshez csatolt németországi - ideiglenes intézkedést tartalmazó - bírósági döntés nem befolyásolhatta szakvéleménye kialakításában, mert az egy konkrét zenemű adott felhasználásával kapcsolatosan, a német szerzői jogi törvény alapján született, amely jogi szabályozás a tárgyalt kérdések tekintetében eltér a hatályos magyar jogtól.
