Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 2. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalmazhatóság megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában

46 Dr. Palágyi Tivadar dalmazhatók, ha az alábbi kritériumok közül legalább egyet teljesítenek: a) a találmány alapját képező feladat műszaki jellegű; b) a feladat megoldására használt eszköz műszaki jel­legű; c) a feladat megoldásával műszaki hatást érnek el; d) a találmányi megoldás részleteiben műszaki megfon­tolásokat igényel, amelyek műszaki feladat megoldását eredményezik; e) az igényelt számítógépprogram a program és a szá­mítógép közötti szokásos fizikai összjátékon túlmenő mű­szaki hatást idéz elő. A (2)d) pont szövegezését a PCT 39. szakaszának 1 (v) pontjából vették át. Ha azonban az információ megjelení­tésének módja új műszaki jellemzőket foglal magában, az információ megjelenítésére szolgáló eljárás vagy beren­dezés szabadalmazható lehet. A Vizsgálati irányelvek C-IV, 2.2. pontja szerint ha az igénypont egy ismert gyárt­mányra vonatkozik felületén festett mintával vagy bizo­nyos írott tájékoztatással, a technika állásához való hozzá­járulás csupán esztétikai alkotás vagy információmegjele­nítés. Hasonlóképpen, ha egy számítógépprogramot fizi­kailag rögzített alakban, például szokásos szalagon vagy lemezen igényelnek, a technika állásához való hozzájáru­lás csak egy számítógépprogram, vagyis az igénypont ki­zárt tárgyra vonatkozik, és mint ilyen nem szabadalmaz­ható. Ha azonban a számítógépprogram egy számítógép­pel kombinálva azt eredményezi, hogy a számítógép mű­szaki szempontból eltérő módon működik, a kombináció szabadalmazható lehet. A (3) bekezdés azzal a nagyon fontos korlátozással egé­szíti ki a (2) bekezdést, hogy az utóbbiban leírt tárgyak vagy tevékenységek csak olyan mértékben kizártak, amennyiben az európai szabadalmi bejelentés vagy szaba­dalom az ilyen tárgyakra vagy tevékenységekre mint olya­nokra vonatkozik. A (4) bekezdés az emberi vagy állati testen végzett se­bészeti, gyógyászati vagy diagnosztikai eljárásokat kizár­ja a szabadalmazhatóság köréből. Az ilyen eljárások talál­mányok ugyan, azonban ez a bekezdés iparilag nem alkal­­mazhatónak minősíti őket, mert az orvosi hivatás gyakor­lása nem minősül ipari vagy kereskedelmi jellegűnek. Ez­zel a kérdéssel a Kibővített Fellebbezési Tanács három íté­lete: aG 1/83 (OJ 1985,60)sz., aG 5/83 (OJ 1985,64)sz. és a G 6/83 (OJ 1985,67) sz. ítélet is foglalkozik. A tanács nem fogadott el olyan igénypontokat, amelyek egy ismert X anyag Y betegség kezelésére történő felhasználására, vagyis gyógyászati módszerre vonatkoztak, mert az ilyen igénypontok a (4) bekezdés alapján ki vannak zárva a sza­badalmazható találmányok köréből, engedélyezte azon­ban az „X anyag alkalmazása gyógyszer előállítására Y betegség gyógyításához” típusú igénypontot, amelynek az újdonságát abból vezette le, hogy ennek az ismert anyagnak új a gyógyászati alkalmazása. A Kibővített Fel­lebbezési Tanács szerint az ESZE szövegéből nem lehet olyan szándékra következtetni, hogy a második és további gyógyászati indikációt ki akarták volna zárni a szabadal­mazható találmányok köréből. Ennek alapján a tanács tör­vényesnek gondolta igénypontok engedélyezését egy anyag vagy kompozíció alkalmazására meghatározott új és találmányi jellegű gyógyászati alkalmazáshoz használ­ható gyógyszer előállítására még akkor is, ha a gyártási el­járás mint olyan nem különbözik az ugyanilyen hatóanya­got használó ismert eljárásoktól. A (4) bekezdés második mondata szerint ez a kizárás nem vonatkozik olyan termékekre, különösen anyagokra vagy anyagkeverékekre, amelyeket az előzőekben emlí­tett eljárásokban alkalmaznak. A sebészeti kezelés az élő szervezetbe való beavatkozás által betegségek, testi hibák vagy balesetek következmé­nyeinek a kiküszöbölését és gyógyítását célozza. Történ­het műtéttel vagy konzervatív, nem véres eljárással. Kor­szerű eljárások, így lézerbesugárzás vagy nyomáshullá­mokkal végzett kezelés is sebészeti eljárásnak tekinten­dők. A T 820/92 sz. ítélet szerint egy sebészeti eljárási lé­pés egy többlépéses orvosi kezelési eljárásnak sebészeti jelleget kölcsönöz, és így megszünteti annak szabadal­mazhatóságát. Viszont egy tudományos vizsgálat kereté­ben állatokon végzett műtét, amelynek folyamán az állatot végül megölik, nem minősül sebészeti kezelésnek. A gyógyászati kezeléssel egy kóros állapotot megszün­tetnek vagy megelőznek. A „gyógyászat” fogalmat nem lehet szűkén értelmezni. Fájdalmak vagy panaszok enyhí­tése és a testi teljesítőképesség helyreállítása még akkor is gyógyászati kezelésnek minősül, ha az orvoslást igénylő tünetet nem betegség okozta. Az emberi test kezelésére szolgáló módszerek a (4) sza­kasz kizárása alá esnek azokban az esetekben, amikor a kezelést orvos végzi vagy legalább felügyeli. A T 24/91 (OJ 1995, 512) sz. ítélet megállapítja, hogy a lézersugár­nak a szemlencsére való irányítása a szomszédos szövetek károsodásának komoly kockázatával jár mind az orvosi kezelés, mind a műszaki berendezés kezelése alatt, és ezért az emberi szem szaruhártyájához erősített szinteti­kus lencse belső domborulatának a megváltoztatása lézer­sugárral gyógyászati eljárásnak minősül. A T 245/87 (OJ 1989, 171) sz. ítélet szerint egy átfolyt, kis folyadékmennyiségek mérésére szolgáló eljárás nem zárható ki az 52. szakasz (4) bekezdése alapján a szabadal­mazásból, ha azt egy implantált gyógyszeradagoló beren­dezésben alkalmazzák, amennyiben nincs funkcionális összefüggés az igényelt eljárás és az eszköz által leadott gyógyszerdózis között. A T 329/94 (OJ 1998,241) sz. ítélet tárgyát képező sza­badalmi bejelentés 12. igénypontja módszerre vonatko­zott egy véradó felső karján levő vérkivételi pont felé irá­nyuló vénás véráram fenntartásának a megkönnyítésére olyan módon, hogy szelektív önműködő tapintási inger segítségével segítette a véradót a kívánt véráramlás fenn­tartásában. A Fellebbezési Tanács először megállapította, hogy az ESZH kialakult gyakorlatának fényében meg kell tagadni az oltalmat egy vérvételi módszerre, mert külön­ben az orvosi tevékenységek nagy része gátolva lehetne kizárólagos jogok által. Megállapította azonban, hogy a vizsgálat tárgyát képező módszer orvosi jellegének elbírá­lásakor a bejelentés leírásával és igénypontjaival össz­hangban meg kell határozni az igényelt találmány célját, mert a tanács véleménye szerint ilyen szempontból döntő súlya van a kezelés céljának és elkerülhetetlen hatásának. Az igénypont tárgya lényegileg egy olyan módszer végre­hajtására szolgáló készülék működtetésére vonatkozott, amelynek célja a vérkivételi pont irányába történő vér­

Next

/
Oldalképek
Tartalom