Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 2. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalmazhatóság megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában
A szabadalmazhatóság megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában 45 megállapíthassa: az igényelt tárgy - mint egész - mivel járul hozzá a technika állásának gazdagításához. Ha ez a hozzájárulás nem műszaki jellegű, az 52. szakasz (1) bekezdése szerint nincs szabadalmazható találmány. A (2)a) pont szerint nem tekinthetők találmánynak a. felfedezések, továbbá a tudományos elméletek és matematikai módszerek; a felfedezés, elmélet vagy módszer műszaki értékesítésének felismerésén alapulhat csak szabadalmazható találmány. Ennek az alapelvnek bizonyos mértékűkorlátozását jelenti, hogy az újonnan a természetben talált anyagok, amelyek létezése nem volt ismert, és amelyek szerkezetét vagy egyéb tulajdonságait először írják le, szabadalmazhatok. A (2)b) pont szerinti esztétikai alkotások nem tartoznak a technika területére, hanem szerzői joggal vagy ipari mintával oltalmazhatok. Esztétikai hatásokat azonban műszaki feladatmegoldásokkal is létre lehet hozni. Az, hogy egy jellemzőműszaki vagy nem műszaki, a T 119/88 (OJ 1990,395) sz. ítélet szerint az igényelt jellemzők hatásától függ. Ha a hatások csak az alak- vagy színérzékelésre irányulnak, nem tekinthetők szabadalmat megalapozó jellemzőknek. A (2)c) pont szerinti felsorolás az emberi szellemnek szóló útmutatásokat tartalmaz. A T 51/84 (OJ 1986, 226) sz. ítélet olyan találmányra vonatkozott, amely kódolt megkülönböztető jelek alkalmazásával kívánta megakadályozni hanghordozók (szalagok vagy lemezek) bitorlását. A Fellebbezési Tanács véleménye szerint ez az eljárás az 52(2)c) pont hatálya alá esik, és így ki van zárva a szabadalmazásból, mert az igénypont csupán olyan eljárási lépéseket sorolt fel, amelyeket egy személy bármilyen módon megvalósíthat, és így nem igényel műszaki eszközöket. A T 453/91 sz. ítélet szerint nem szabadalmazható egy olyan igénypont, amelynek tárgya egy új chip megtervezésének lépéseire vonatkozik, és így csupán olyan valaminek a képe alakjában szolgáltat „mintát”, amely nem létezik a valós világban. A chipre vonatkozó termékigénypontot azonban újnak és feltalálói tevékenységen alapulónak minősítette a Fellebbezési Tanács. A (2)c) pont második része szerint az adatfeldolgozó berendezések programjai ki vannak zárva a szabadalmazható találmányok köréből. 1986-tól kezdve azonban engedélyeznek szabadalmakat ilyen tárgyú találmányokra, ha azok összefüggésbe hozhatók műszaki hatással. A T 208/84 (OJ 1987, 14) sz., ilyen tárgyban legelőször hozott ítélet leszögezi a számítógép vonatkozású találmányok szabadalmazhatóságának elveit. Eszerint, ha egy találmány alapját képező ötlet egy matematikai módszeren alapszik, egy olyan igénypont, amely a módszert alkalmazó műszaki eljárásra irányul, és amelyet egy program ellenőrzése alatt hajtanak végre, nem tekinthető pusztán számítógépprogramra vonatkozónak. Az ítélet szerint egy olyan találmányt, amely a szokásos szabadalmazási feltételek szerint szabadalmazható lenne, nem kell kizárni az oltalomból csupán azért, mert egy számítógépprogram alakjában korszerű műszaki eszközöket használnak megvalósításához. Egy önmagában ismert, számítógépre vonatkozó igénypont oltalomképes, ha a számítógép úgy van előkészítve, hogy egy új műszaki eljárást meghatározott program szerint vezérel vagy lefolytat. Ebből azonban nem következik, hogy egy számítógépprogramot minden körülmények között műszaki eszköznek kell tekinteni. A T 26/86 (OJ 1988, 19) sz. ítélet olyan találmányra vonatkozik, ahol egy röntgenkészüléket adatfeldolgozó egységgel működő számítógéppel kapcsoltak össze, és ezzel elérték a röntgencsövek optimális terhelését és egyúttal élettartamuk meghosszabbítását. A találmányi gondolat olyan matematikai módszeren alapult, amelyet számítógépprogram segítségével lehetett megvalósítani. Az igénypont tehát nem számítógépprogramra mint olyanra vonatkozott, hanem az ezzel a programmal működő képfeldolgozó eljárásra. Nem műszaki - itt matematikai - jellemzők együttes alkalmazása nem eredményezte a találmány műszaki jellegének megszűnését, így a találmányt szabadalmazhatónak minősítették. A 115/85 (OJ 1990,30) sz. ítélet szerint alapvetően műszaki feladatnak minősíthető az egy berendezésben vagy rendszerben fellépő állapotok önműködő optikai megjelenítése. Ha a találmány számítógépprogramon alapul, egy olyan igénypont, amely ennek a programnak egy műszaki feladat megoldására való alkalmazására irányul, nem minősíthető az 52. szakasz (2)c) bekezdése által kizárt találmánynak. A T 1173/97 (OJ 1999, 609) sz. ítélet megállapítja, hogy egy számítógépprogram-termék nem esik az 52. szakasz (2) és (3) bekezdése alatti kizárás hatálya alá, ha egy számítógépen való lefuttatáskor egy további műszaki hatást idéz elő, amely túlmegy a program (szoftver) és a számítógép (hardver) közötti rendes fizikai kölcsönhatáson. Az ítélet arra is részletesen kitér, hogy mikor lehet a számítógépprogramok alkalmazásánál műszaki jellegről beszélni. A programparancsok kivitelezésekor a számítógépben fellépő fizikai változások, amelyek például elektromos áramfolyásokat idéznek elő, nem adnak olyan műszakijelleget, amely tárgytalanná tenné a program szabadalmazásának tilalmát. Az ilyen változások közös jellemzői minden számítógépen futó programnak, és ezért nem alkalmasak a műszaki jellegű és az ilyen jelleggel nem rendelkező számítógépprogramok megkülönböztetésére. Ezért máshol kell keresni a műszaki jelleget, amely azokban a további hatásokban rejtőzhet, amelyek a hardveren keresztül adott programparancsok kivitelezésével járnak együtt. Ha ezek a további hatások műszaki jellegűek és oda vezetnek, hogy a szoftverrel egy műszaki feladatot oldanak meg, a találmány alapvetően szabadalmazható lehet. Ennek megfelelően nem csak olyan találmányra lehet szabadalmat engedélyezni, amelynél egy szoftver számítógép segítségével egy ipari eljárást vagy egy eszköz munkamenetét vezérli, hanem olyan találmányra is, amelynél egy számítógépprogram az egyetlen, vagy több szükséges eszköz közül az egyik eszköz a fenti értelemben vett műszaki hatás eléréséhez. A T 953/94 sz. ítéletben elutasítottak egy görbe ciklikus viselkedésének adatelemzésére vonatkozó módszert, mert az nem mutatott semmilyen műszaki hatást. Ezzel szemben a tanács engedélyezett egy korlátozott oltalmi körű igénypontot, amely egy fizikai folyamat szabályozásánál alkalmazta a módszert, mert ez az igénypont műszaki feladat megoldására vonatkozott. A joggyakorlat alapján összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a számítógép tárgyú találmányok akkor szaba-
