Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 2. szám - Tanulmányok. A Magyar Szabadalmi Hivatal észrevételei az új Polgárjogi Törvénykönyv koncepciójára
30 A Magyar Szabadalmi Hivatal észrevételei az új Polgári Törvénykönyv koncepciójára 24 Bizottsági határozatok (4), 4. o. 25 Bacher, i. m. (2), 24. o. 26 Az Szjt. miniszteri indokolása a következőket írja erről: »A magyar szerzői jog hagyományosan dualista szemléletű volt és így a vagyoni jogok elidegeníthetőségének az elvét követte egy egész évszázadon át, a „szocializmus” időszaka előtt. Ezt tükrözték az 1861-es Ideiglenes Törvénykezési Szabályok, az 1884. évi és az 1924. évi szerzői jogi törvény rendelkezései, valamint Balás P. Elemér reformjavaslatai is az 1930-as és 1940-es években. Fordulatot ebben a jelenleg is hatályos, 1969-ben elfogadott Szjt. hozott; az akkor jellemző szerzői jogi felfogás „ideológiai” megalapozásából sajátos monista rendszer alakult ki. E megközelítést is túlzóan és dogmatikus módon érvényesítették: nemcsak a vagyoni jogok átruházását tiltották meg, hanem a felhasználási engedélyek érvényességi idejét is mereven, ésszerűtlenül korlátozták. Bár a vagyoni jogok elidegeníthetetlenségének az elve jórészt ideológiai megfontolásokon alapult, ez az elv — sajátos módon - pozitív eleme volt az ún. szocialista országok szerzői jogi rendszerének a klasszikus szocializmus időszakában, a központi tervutasításos gazdasági berendezkedés és a szigorúan ellenőrzött társadalmi élet viszonyai között. A szerzői jogokat számos tekintetben korlátozták és gyakorlásukat sok feltételhez kötötték ugyan, ám ezek a jogok a magántevékenységnek, az „individualizmusnak” és a személyes jogoknak egy távolról sem jelentéktelen szigetét képviselték. Az elidegeníthetetlenség alternatívája annak lehetővé tétele lett volna, hogy a vagyoni jogokat átruházzák az állami tulajdonban lévő kiadókra, lemez- és filmgyárakra, rádió- és tévétársaságokra, ami a szerzői jogok közvetlen kollektivizálását jelentette volna. A vagyoni jogok elidegeníthetetlensége elvének a merev és dogmatikus alkalmazása főleg a tervgazdálkodás korai időszakára volt jellemző. Magyarországon a szerződéses rendszer merevsége és rendkívülien túlszabályozott jellege fokozatosan enyhült és ez a folyamat az 1980-as években különösen felgyorsult. (Mindazonáltal az elidegeníthetetlenség elve - mint a szerzői jog alapvető strukturális eleme - fennmaradt.)« 27 Lásd pl.: Svetozar Pejovich: A tulajdonjogok közgazdaságtana; Bp., 1992. 17-22. o.; Peter Drahos: A Philosophy of Intellectual Property; Aldershot-Sidney, 1996,5-8. o., 41-72. o., 119-144. o.; ^ Bobrovszky, i. m. (18), 79-91. o. 28 Drahos, i. m. (27), 41-72. o.; H. M. Spector: An Outline of a Theory Justifying Intellectual and Industrial Property Rights; EIPR (1989), 270. o.; Dunn: Locke; Bp., 1992., 50-58. o. 29 Lásd Dunn, i. m. (28), 52—53. o. 30 Sajnos az ún. Capuccino-ügyben született már olyan ítélet, amely a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdésére építve ismert el „szerzői jogi” védelemben részesülőnek olyan „nem nevesített” szellemi alkotást, amely sem a szerzői jogi védelem feltételeinek - a bíróság által is elfogadottan - nem felelt meg, sem más oltalmi forma követelményeit nem elégítette ki (Fővárosi Bíróság, 3.Pk.22.498/2000/6.). Lásd erről: Ficsor Mihály: A Cappuccino-ügy: a fekete leves; Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001. április, 31-36. o. Lontai, i. m. (23), 29-30. o.; Tattay Levente: A szellemi alkotások joga; Bp„ 2001. 28-29. o. 32 Lásd pl. az Szjt. 42. §-ának (3) bek.-ét, 43. §-ának (5) bek.-ét, 44. íját, 48. §-át és 51. §-át. 33 Lásd pl. az Szt. 54-55. §-át, illetve 36. §-ának (2) bek.-ét. 34 Gesetz zur Modernisierung des Schuldrechts BGB 1.2001. S. 3138; Michel M. Walter: Entwurf eines Gesetzes zur Verbesserung der vertraglichen Stellung von Urhebern und ausübenden Künstlern in Österreich, GRUR Int. 2001, S. 602, in 603. Nem szabad persze eltúlozni a szellemi tulajdon két fő ága közötti különbségeket. A Kodifikációs Főbizottság határozata sem feltétlenül indokoltan helyez hangsúlyt e különbségekre: „Az új szabályozásnak is számolnia kell azokkal a lényeges különbségekkel, amelyek a szerzői jog és az iparjogvédelem között léteznek.” [Bizottsági határozatok (4), 4. o.] A két terület közötti konvergencia időszerű fejleményei a különbségeknél talán nagyobb figyelmet érdemelnének. Erről lásd: Bendzset Miklós: Kormányrendelet a Magyar Szabadalmi Hivatalról; Iparjogvédelmi Szemle, 2000. június, 1-10. o.; lásd különösen a 2-3. o.-on e tárgyban olvasható fejtegetést. 36 A Ptk. 86. §-ának (2) bekezdésében található mondat - különösen a zárójelben szereplő szövegrész nem megfelelő illeszkedése miatt - nyelvtanilag is kifogásolható. Arról nem beszélve, hogy az újítás - vagy ahogy a Ptk. e rendelkezése említi „az újítói jog” - nem iparjogvédelmi kategória, nem sorolható a szellemi tulajdonhoz, hiszen nem kötődik hozzá kizárólagos jog. 37 Mert hiszen a mai felsorolás kimentő jellegű. 38 Boytha, i. m. (2), 22. o. 39 Az Európai Bizottság 240/96/EK rendelete nem arra irányul, hogy a „technológia” jogi védelmét illetően állapítson meg a tagállamok számára jogalkotási - harmonizációs - követelményeket, hanem arra, hogy a közösségi versenypolitika részeként mentesítse a technológia átadására vonatkozó megállapodások meghatározott csoportjait az EK Szerződés 81. (korábbi 85.) cikkében szabályozott kartelltilalom jogkövetkezményei alól. A rendelet 10. cikkének(l) bekezdésében a know-how-ról adott definíció sem állapít meg „technológiavédelmi” követelményt, különösen nem a tagállamok jogalkotása számára, hanem csak e közösségi jogszabály alkalmazásának céljára határozza meg a know-how fogalmát.
