Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 1. szám - Nemzetközi kitekintő. Dr. Palágyi Tivadar: Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta, ipari minta és védjegyjog területéről

66 Dr. Palágyi Tivadar badalmazhatóságot a technika állásának figyelembevétele mellett. A bíróság szerint ilyen befolyás nem csak akkor forog fenn, amikor a bejelentő a technika állásától való elhatá­rolás miatt módosítja a leírást, hanem minden olyan mó­dosítás esetében is, amelynek célja, hogy a szabadalmazás bármilyen követelményének eleget tegyen, ideértve az ön­kéntes módosításokat is, amilyen például az „előzetes mó­dosítás” (Preliminary Amendment). Ennek megfelelően a bejelentés benyújtása után eszközölt minden módosítás, amely a törvényes követelmények kielégítését célzó bár­milyen okból szűkíti egy igénypont oltalmi körét, PHE-t képez a módosított igénypontelem vonatkozásában (de a módosítatlan igénypontelemekre nézve nem). Ebből kö­vetkezik, hogy a módosított igénypontelemre nem alkal­mazható az ekvivalencia-tan, ha PHE forog fenn. A fenti döntés jelenleg törvény hatályú, bár lehetséges, hogy az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság (U. S. Supreme Court) meg fogja változtatni. A fentiekből következik, hogy az Amerikai Egyesült Államokban benyújtott szabadalmi bejelentések igény­pontjait még a benyújtás előtt célszerű az amerikai joggya­korlatnak megfelelően módosítani. 3. Ausztrália A) Az Ausztrál Szövetségi Bíróság teljes tanácsa által a Bristol-Myers Sqibb v Faulding ügyben nemrég hozott ítélet szerint az emberi test kezelési módszerére vonat­kozó szabadalmak engedélyezését nem tiltja törvényes rendelkezés. A bíróság azonban újdonság hiánya miatt elutasította a Bristol-Myers Sqibb (BMS) taxolada­­golási módszerre vonatkozó két kisszabadalmát. Ehhez az ítélethez vezető úton a bíróság több fontos megálla­pítást tett a „szabadalmazható találmány”, az „újdon­ság”, a „gyártási mód” és a „feltalálói tevékenység” vo­natkozásában. Az ügy a BMS két kisszabadalmával kapcsolatban be­nyújtott fellebbezésre vonatkozott. Mindkét kisszabada­­lom taxol adagolását igényelte rák kezelése kapcsán. A 641 894 számú kisszabadalom 1. igénypontjának szö­vege: „Módszer taxol adagolására rákban szenvedő betegek­nek, amely abban áll, hogy 6 órát meg nem haladó időtar­tamon át 135-175 mg/m2 taxolt adagolunk.” A 651 307 számú kisszabadalom 1. igénypontjának szö­vege: „Módszer taxol adagolására rákban szenvedő betegek­nek, amely abban áll, hogy 6 órát meg nem haladó időtar­tamon át 135-175 mg/m2 taxolt adagolunk, ahol az emlí­tett módszer a hematológiás toxicitás és a neurotoxicitás csökkenését eredményezi, szemben azzal az eredménnyel, amit akkor kapunk, ha 24 órán át 170 mg/m2-nél nagyobb mennyiségű taxolt adagolunk infúzióban.” A kisszabadalmak alapján Faulding orvosoknak és kór­házaknak taxolt adott el olyan használati utasítással, amely ismertette a gyógyszer alkalmazásakor adandó dózist és az adagolás időtartamát. BMS bitorlási pert indított Faulding ellen, aki viszont a szabadalom megsemmisítésére indított eljárást arra hivatkozva, hogy az orvosi kezelésre vonat­kozó módszerek eleve nem szabadalmazhatok. Az 1990. évi Ausztrál Szabadalmi Törvény 18. szakasza szerint olyan találmányokra lehet szabadalmat adni, ame­lyek a Monopólium Törvény 6. szakaszának értelmében gyártási módszerek, és amelyek a technika állásához vi­szonyítva újak, feltalálói tevékenységen alapszanak, hasz­nosak, és az elsőbbség időpontja előtt nem álltak titkos használatban. A Monopólium Törvény 6. szakasza szerint nem enge­délyezhető szabadalom, ha annak megadása általában helytelen lenne. A tárgyaláson Faulding azzal érvelt, hogy az orvosi kezelési módszerek nem szabadalmazható talál­mányok, mert általában helytelen lenne ilyen módszerekre bárkinek kizárólagos jogot adni. A tárgyaláson a bíró egyetértett Fauldinggel, megálla­pítva, hogy a szabadalmak érvénytelenek többek között azért, mert nem gyártási módot igényelnek, és mert a Mo­nopólium Törvény 6. szakaszának értelmében „általában helytelen” szabadalmat adni ilyen módszerre. BMS a Teljes Szövetségi Bírósághoz (Full Federal Court) fellebbezett, amely azonban a fellebbezést elutasí­totta arra hivatkozva, hogy az igényelt találmány nélkü­lözte az 1990. évi törvény által megkövetelt újdonságot. A bíróság megállapította továbbá, hogy az elsőfokú bíró­ság tévedett, amikor azt állította, hogy a szóban forgó kis­szabadalmak általános alkalmatlanság miatt érvénytele­nek. Az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben a Szö­vetségi Bíróság szerint a kisszabadalmak nem nélkülözték a feltalálói tevékenységet. A másodfokú bíróság egyhangú ítélettel elutasította az elsőfokú bíróságnak azt a következtetését, hogy az orvosi kezelési módszerek nem szabadalmazhatok, mert nem le­het logikai különbséget tenni az emberi test kezelésére szolgáló termék és egy kezelési módszer szabadalmazha­tósága között. A Szövetségi Bíróság ítéletének ismeretében egyértel­műnek tűnik, hogy az emberi test kezelésére szolgáló mód­szerek Ausztráliában szabadalmazhatok. A fenti bírósági döntés egy másik lényeges vonása, hogy leszögezi: az ausztráliai szabadalmi leírásokban sze­replő irodalmi hivatkozások a szabadalmat érvénytelenné tehetik, mert annak elismeréseként tekinthetők, hogy a szabadalom tárgya közismert Ausztráliában. Ezért az ausztráliai szabadalmi bejelentésekben célszerű törölni az irodalmi hivatkozásokat. A bírósági ítélet azt is leszögezi, hogy szabadalombitor­lást követhet el az is, aki árut vagy anyagot szolgáltat má­sok számára egy igényelt eljárás lefolytatásához. Ennek megfelelően tehát Ausztráliában a közvetett bitorlás nem megengedett. A fenti bírósági ítélet ütközik az új-zélandi gyakorlattal, amely nem engedélyez ilyen igénypontokat. Új-Zélandon szabadalmazhatok az ún. svájci típusú igénypontok („Az X vegyület alkalmazása Y betegség ellen használható gyógyászati készítmény előállítására”). Ausztráliában az ilyen igénypontok érvényessége bizonytalan. B) Az ausztrál szabadalmi törvény 40(2)(a) pontja sze­rint egy szabadalmi leírásnak a találmányt „teljesen le kell írnia, ideértve a találmány megvalósításának legjóbb mód­ját” is. E követelmény kielégítésének hiánya alapján a sza­badalom „elégtelen” (insufficient). Az elégtelenség ok a felszólalásra és a szabadalom megvonására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom