Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - A Szerzői Jogi Szakértő testület eljáró tanácsának megjegyzései dr. Gyertyánfy Péter cikkére
FÓRUM 63 b) a kódolt programhordozó jelek továbbítását olyan feltételekkel tekinti nyilvánossághoz közvetítésnek (1. Cikk 2. c) pont), amelyeknek teljesen megfelel a magyar Szjt. 26. § (3) és (4) bekezdése, c) világossá teszi, hogy csak a magyar szerzői jogban az irányelvhez pontosan közelítően (1. Cikk 2. a) pont) szabályozott, ún. közvetlenül fogható (DTH) műholdas sugárzás (Szjt. 26. § (2) bek.) teljes folyamatának szerzői jogi jogosítása végezhető el a műsort eredeztető állam területéről. Ennek felel meg a CIS AC „Sidney Rule” elnevezésű belső megegyezése is (a besugárzott államok területén működő jogvédő társaságokkal a jogdíj mértékéről lefolytatott egyeztetés a feltétele a műsort eredeztető állam területéről történő, a közös jogkezelés körébe tartozó sugárzási jogosításnak). Ebből következően jogszerű keretek között nem jogosítható sem EU-tagállam, sem az EU jogához közelítő szerzői jogi törvénnyel rendelkező állam területéről a kódolt programhordozó jelek magyarországi dekódolás után, vagy átkódolás után történő közönséghez közvetítése. Álláspontunk szerint a felhasználás helyének (és így az alkalmazandó jognak) a kérdését maga a tételes magyar jog egyértelműen eldönti a 26. § (3) bekezdése esetkörében: ez a magyar jog. Ez a szabály kifejezetten említi az (egyértelműen magyarországi) nyilvánossághoz közvetítő szervezetet. A magyarországi felhasználásra a zeneművek tekintetében csak az ARTIS JUS-tól vagy az általa erre kifejezetten feljogosított külföldi közös jogkezelőtől (szerzői jogvédő társaságtól) lehet engedélyt kérni. Ilyen engedély adásra az ARTISJUS a külföldi közös jogkezelőket csak a közvetlen vételre szánt műholdas adások tekintetében jogosította fel. 6. A legnagyobb magyar kábelhálózatok és az ARTISJUS bevezetőben említett bírói egyezsége az előzőeknek megfelelően az Szjt. 26. § (3) és (4) bekezdése alapján, a közös jogkezelés tekintetében az Szjt. 27. §-ára hivatkozva engedélyezi, hogy a magyar kábelhálózatok az érintett magyar és külföldi zeneszerzők, zeneszövegírók, zeneműkiadók és irodalmi szerzők műveit a külföldről kódoltan érkező műsorsugárzások vezetékes nyilvánossághoz közvetítésével felhasználják. A szerződés nem zárja ki azt a lehetőséget sem, hogy egyes műsorok tekintetében később a műsor eredeztetője (a külföldi műsorszolgáltató) vállalja át a magyarországi díjfizetési kötelezettségét a kábelhálózattól. A jogdíj mértéke igazodik az ARTISJUS Jogdíjközleményében a rádió és televízió sugárzásokra nézve közzétett díjszabáshoz, de figyelembe veszi a felhasználás sajátos körülményeit is. A díjfizetés megkezdődött. Dr. Gyertyánfy Péter A Szerzői Jogi Szakértő Testület eljáró tanácsának megjegyzései dr. Gyertyánfy Péter cikkére 1. A Szerzői Jogi Szakértő Testületnek (SzJSzT) az érintett ügyben eljáró tanácsa úgy véli, szerencsésebb lett volna, ha dr. Gyertyánfy Péter a Testület erre szolgáló fórumát, az elnökséget használta volna fel, hogy a 38/00. számú ügyben született szakvéleménnyel kapcsolatos észrevételeit megtegye. Ez annál is inkább jó választás lehetett volna, mert dr. Gyertyánfy Péter maga is tagja a 15 tagú elnökségnek, s az a fórum alkalmat kínálhatott volna a véleményeltérések nyugodt és sokoldalú megbeszélésére. Kénytelenek vagyunk azonban tudomásul venni döntését, hogy inkább „kívülről” kívánja bírálni szakvéleményünket, s így természetesen mi is támogatjuk cikkének közlését az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemlében (más kérdés az, hogy sajnálatosnak tartjuk a cikknek az antagonisztikus szembenállást sejtető egyes kitételeit; úgy véljük, ezek indokolatlanok és feleslegesek, mert ilyen szembenállást nem látunk a szakvélemény és az ő álláspontja között). Mindazonáltal, az eljáró tanács néhány megjegyzést kíván tenni a cikkben foglaltakra, mert - biztosítani kívánja mind dr. Gyertyánfy Pétert, mind az olvasókat, hogy elfogulatlanul járt el az ügyben, nem állt szándékában dolgokat, „félreértelmezni”, így vagy úgy „beállítani”, „félreérthető, félrevezető” módon (e szavakat a cikkből idézzük), s ezt nem is tette;- alá kívánja húzni, hogy a véleményét minden tekintetben fenntartja, és továbbra is meg van győződve arról, hogy az összhangban áll a hatályos törvénnyel;- esélyt lát arra, hogy esetleg talán dr. Gyertyánfy Péter is meggyőzhető a szakvélemény helyességéről, vagy legalábbis érthetőbbé válhat számára az eljáró tanács álláspontja. 3. Az eljáró tanács úgy véli, a véleményeltérés arra vezethető vissza, hogy dr. Gyertyánfy Péter (a továbbiakban: „a Szerző”) érvelésében de lege lata és de lege ferenda elemek keverednek, s hogy de lege ferenda elképzeléseit, a hatályos törvény szövegének teleologikus - és túl rugalmas - értelmezésével, közvetlenül a de lege lata helyzetre építve próbálja érvényesíteni. Úgy látjuk, hogy a Szerző értelmezésében, az Szjt. 26. §ának (3) bekezdése - ha egyértelműbben lenne megfogalmazva, amit az szerinte most is tartalmaz - valahogy így szólna: „(3) Amennyiben a kódolt sugárzást - az eredeti rádióvagy televízió-szervezettel kötött megállapodás alapján, a tőle vagy a hozzájárulásával mástól beszerzett eszközzel (kódoldóval) - a nyilvánossághoz közvetítő szervezet teszi alkalmassá arra, hogy közvetlenül fogható legyen, nyilvánossághoz közvetítés valósul meg, amelyre a (7) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazandó. Az ilyen
