Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - A szellemi tulajdonvédelmi tanács állásfoglalásai. Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve – alkotmányossági kérdések
50 A Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács állásfoglalásai ben” - a 7. § (1) bekezdése erre nézve sem mond semmit. A 6. § (2) bekezdése ugyan kijelenti, hogy a Magyar Köztársaság együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával, azonban ez a bekezdés a 6. § (1) bekezdéssel együtt szerepel, azzal együtt értelmezendő. Az (1) bekezdés viszont másról, arról szól, hogy a Magyar Köztársaság elutasítja a háborút és tartózkodik más államok függetlensége elleni erőszak alkalmazásától. 6.4. Végül arra a hiányosságra kell felhívni a figyelmet, hogy az Alkotmány egyáltalán nem tartalmaz az európai integrációhoz való csatlakozással kapcsolatos szuverenitás-hatáskörátruházás kérdéséről semmit sem. Az AB az Európai Közösségekkel kötött társulási megállapodás, az Európai Megállapodás vizsgálata kapcsán ezért két problémával is szembe került. Egyrészt azzal, hogy van-e hatásköre nemzetközi szerződés utólagos normakontrolljára, másrészt azzal, hogy az Alkotmány szövege kifejezetten erre az esetre nézve hallgat, támpontot ily módon csak a nemzetközi jog-belső jog összhangjáról rendelkező - az említett zavaros - 7. § (1) bekezdés nyújthatna, de erre - mint láttuk - nem alkalmas. A saját hatásköre kérdésében az AB annak ellenére döntött úgy, hogy nemzetközi szerződés utólagos normakontrolljára van hatásköre, hogy az alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § (1) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik: nemzetközi szerződéssel kapcsolatban csak előzetes normakontrollra van lehetőség. Az AB ugyanis - ellentmondásosan érvelve - úgy vélte, hogy az adott nemzetközi szerződést, az Európai Megállapodást az 1994. évi I. törvény inkorporálta a magyar jogba, így annak - mint „magyar” jogszabálynak - utólagos normakontrollja már lehetséges. Másrészt az Európai Megállapodás kapcsán az AB érdemben azt szögezte le, hogy mindaddig, amíg az Alkotmány a jogalkotási szuverenitásról való bizonyos fokú lemondásról nem rendelkezik (márpedig jelenleg nem rendelkezik), magyar jogalkalmazó szervek számára nem lehet előírni azt, hogy a magyar versenytörvényre vonatkozó jogalkalmazási gyakorlatukban figyelembe vegyék a közösségi versenyjog alkalmazási gyakorlatát. Ez ugyanis sérti az Alkotmány 2. § (1)—(2) bekezdéseit, melyek szerint a Magyar Köztársaság egyfelől független, demokratikus jogállam, másfelől a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, mely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. 6.5. A fentiekben elemzett kérdéskörből adódó tanulságot az alábbiakban foglalhatjuk össze: az Alkotmány hatályos szövege nem igazít el egyértelműen abban a kérdésben, hogy a nemzetközi jog elsőbbséget élvez-e a belső joggal szemben, arról pedig nem szól, hogy az európai integrációban való részvétellel járó szuverenitás-korlátozás alkotmányossága hogyan ítélendő meg. Az AB kísérletei e kérdések megoldására pozitív jogi alap híján nem tekinthetők sikeresnek, de a kudarc nem az AB hibája: az Alkotmány átfogó felülvizsgálatára lenne szükség. Nincs tehát lehetőség arra, hogy egy - a magyar Alkotmány szerint - esetleg pl. alapjogi sérelmet okozó, ezért alkotmányellenességet eredményező nemzetközi szerződés (mint pl. az ESZE), vagy egy európai közösségi jogszabály (mint pl. az esetlegesen hatályba lépő Rt) alkotmányosságát e nem létező - de más alkotmányokba belefoglalt - rendelkezések figyelembe vételével lehessen vizsgálni, és „megmenteni”. A megítélés mércéje egyedül a hatályos Alkotmány merev szövege. VIII. A nyelvi probléma: a szabadalmak fordítási kötelezettségének alkotmányossági megítélése 1. A hatályos Alkotmány szövege alapján kell tehát állást foglalni a következő kérdésekben. 1.1. A Londoni Egyezmény opcionális, azaz csak a résztvevő államok számára kötelező, a többiek megmaradhatnak az ESZE eredeti 65. cikkelyének felhatalmazása alapján a fordítási kötelezettség nemzeti jogszabállyal való fenntartása mellett. Magyar csatlakozás esetén tehát Magyarország is hozhat a szabadalmi leírás fordítására és közzétételére vonatkozó kötelezettséget tartalmazó szabályt. Az ESZE-ben érvényesülő tendencia azonban érzékelhetően az, hogy a Londoni Egyezmény szabályait az ESZE felülvizsgálata során valamilyen formában beépítsék, hiszen az európai szabadalommal kapcsolatos egyik fő kifogás, a költségesség kérdését csak ez oldaná meg. Megítélésünk szerint arra kell tehát számítani, hogy a tagállami jogalkotó hatáskörében csak az igénypontok nemzeti hivatalos nyelven történő benyújtásának kötelezettségét lehet az európai szabadalom adott tagállamban való érvényessége feltételeként előírni. 1.2. Bonyolultabb problémát vet fel a Rt abban az esetben, ha elfogadják, és az a közösségi jog részévé válik. A csatlakozással egy olyan szabályozás válik a magyar jogrendszer részévé - minthogy a teljes acquis átvételére kell kötelezettséget vállalnunk—, amely a hatályos magyar Alkotmány szempontjából többszörösen is problematikus. A Rt alapelve, miszerint a szabadalmi leírást az ESZE egyik hivatalos nyelvén kell benyújtani, és az igénypontokat is csak a másik két hivatalos ESZE-nyelven, és a tény, hogy ez a leendő szabályozás „felülírná” az ESZE 65. cikkelyének a Londoni Egyezmény szabályait követő esetleges szűkítő jellegű módosítása után még megmaradó (az igénypontokra korlátozott) lehetőséget- megnehezíti magyar természetes és jogi személyek gazdasági-üzleti és jogi pozícióját,- a szabadalmakkal kapcsolatos tájékozódási lehetőségeit a jelenlegi helyzethez képest szűkíti,- a bejelentett és megadott szabadalmakkal kapcsolatos tájékozódásuk csak jelentős fordítási többletköltségek vállalásával válik lehetségessé,- jóhiszemű eljárásuk mellett is könnyebben „csúsznak bele” egy szabadalombitorlásba, mivel a bejelentő-szabadalomtulajdonosnak a szabadalmi leírásra vonatkozó fordítási kötelezettsége csak az esetleg már megindult jogvita idején konstituálódik. Annak megítélése, hogy „magasabb” - célszerűségi-politikai - szempontok indokolhatják-e azt, hogy a Magyar Köztársaság nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos megfontolásai miatt (a Londoni Egyezménnyel együtt) csatlakozik-e az ESZE-hez, illetve átveszi-e a Rt szerinti szabályokat, nem tartozik jelen vizsgálódás tárgykörébe. Állást kell viszont foglalni abban a kérdésben, hogy a fentiekben vázolt jogszabályi helyzet alkotmányossági szempontból, az érintett magyar természetes és jogi személyek alkotmányjogi jogállása szempontjából hogyan értékelhető.
