Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - A szellemi tulajdonvédelmi tanács állásfoglalásai. Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve – alkotmányossági kérdések
Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve - alkotmányossági kérdések 51 2. A vállalkozás jogához - amint arra fentebb utaltunk - szervesen hozzá tartozik annak a jogszabályi feltételrendszernek az alkotmányossága is, amelyben a vállalkozás jogát gyakorolják. Egy olyan jogszabály, amely nem teszi lehetővé azt, hogy a Magyar Köztársaság területén magyar nyelven, törvényi kötelezettség alapján, mintegy „hivatalból” - és ne csak a már megindult jogvita következtében és ennek feltételével - rendelkezésre álljon egy Magyarország területére vonatkozóan is bejelentett, illetve megadott európai, illetve közösségi szabadalom magyar nyelvű fordítása, feltétlenül korlátozza a vállalkozás jogának gyakorlását. Az érintett személy ugyanis két lehetőség közül választhat még akkor is, ha a lehető - elvárható - legnagyobb gondossággal jár el. Az egyik lehetőség az, hogy saját költségén lefordíttatja az ESZE hivatalos közlönyében közzétett teljes szabadalmi leírást. A másik lehetőség az, hogy „megvárja” a jogvita kialakulását és egy olyan helyzetben jut hozzá — most már a felperes költségére - a fordításhoz, amikor már egy folyamatban lévő perben szabadalombitorlással gyanúsítják. Igaz, hogy a Rt szerint ilyenkor védi egy megdönthető vélelem, és nem kötelezhető kártérítésre addig az időpontig, ameddig a fordítást meg nem kapta, de ez nem jelent számára vigasztalást a már eszközölt beruházásai, anyagi ráfordításai, kialakított üzleti, különösen szerződéses kapcsolatai tekintetében, elgondolt üzleti stratégiájának, kialakított üzleti-termelési profiljának teljes kudarcára figyelemmel. Más szóval: hiányzik, vagy csak jelentős költségráfordítással biztosítható az az információ, az előrelátáshoz, a gazdasági-üzleti stratégia kidolgozásához feltétlenül szükséges. Egy ilyen jogszabály az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe foglalt vállalkozás jogának gyakorlását jelentősen megnehezítené, alkalmasint lehetetlenné tenné, ezért az AB - fentiekben vázolt gyakorlatára tekintettel - nagy valószínűséggel alkotmányellenesnek minősítené. 3. A gazdasági verseny szabadsága ugyan nem alapjog, de a magyar Alkotmány szempontjából nem is hagyható figyelmen kívül. Az AB éppen az állam kötelességévé teszi annak az alapjogi védelemnek az érvényre juttatását, mely a gazdasági verseny szabadságát - mint a piacgazdaság intézményi feltételét - biztosítja. Ha a vállalkozás jogának gyakorlása csorbát szenved, nincs megfelelően biztosítva a gazdasági verseny szabadsága sem, így alkotmányossági aggályok emiatt mintegy „járulékosan” is megfogalmazhatóak. 4. A fentiek már érzékeltetik, hogy a magyar hivatalos nyelven való hozzáférhetőség hiánya a hátrányos megkülönböztetés tilalmába is ütközne. A jogszabály ugyanis ésszerű indok nélkül tenne különbséget, és hozna egyenlőtlen helyzetbe egyazon homogén csoportba tartozó személyeket anélkül, hogy ennek ésszerű, különösen pedig alkotmányos indoka lenne. Az a tény, hogy a jogszabály maga biztosítana egyenlőtlen jogokat pusztán annál a ténynél fogva, hogy valamely személy ismeri-e az ESZE három hivatalos nyelve közül legalább az egyiket, vagy nem, nélkülöz bármiféle alkotmányos indokot és a jogok egyenlőtlen elosztásához vezet, így az alkotmányossági aggály emiatt is fennáll. 5. A legnagyobb problémát azonban az okozza, hogy komoly sérelmet szenved a jogállamiság és a jogbiztonság követelménye. Ezt a követelményt, a jogszabályok világos, áttekinthető, az előreláthatóságot, áttekinthetőséget biztosító voltának követelményét az AB - fentiekben bemutatott gyakorlata szerint (még az adott esetben viszonylagosként felfogott értelmezéssel is) - nagyon világosan és nagyon konzekvensen juttatja érvényre. Emellett azonban a hivatalos nyelv intézménye és a jogszabályok és gyakorlatuk, a közhatalmat akár átruházottan gyakorló szerv eljárásának a hivatalos nyelven való hozzáférhetősége a jogállamiság és ajogbiztonság szempontjából ugyancsak alapvető jelentőségű. Ez az AB-nak az Európai Megállapodással kapcsolatos határozatából - jóllehet az más aspektusban gondolkodik, a szuverenitásközhatalom átruházása dimenziójában mozog - mégis egyértelműen kikövetkeztethető. A Magyar Köztársaság területén tartózkodó személyek ilyen körülmények között csak korlátozottan láthatják előre magatartásuk jogkövetkezményeit, annak hatását - ideértve a gazdaságiakat is - nem tudják felmérni és a jog követelményrendszeréhez nem tudnak igazodni. A kérdésnek a jogvita stádiumába való „áttolása” nem oldja meg, csak másik szinten és súlyosabb jogi pozícióban,, visszakérődzi" a problémát. A jogvita híján - azt megelőzően - ugyanis ajogbiztonság csak „saját zsebre”, saját költségráfordítással biztosítható. Egy ilyen jogszabály alkotmányellenességét az AB nagy valószínűséggel megállapítaná. 6. A jogszabály a fentiekben valószínűsített alkotmányellenességektől a kérdés nemzetközi kontextusai miatt sem „menthető meg”. Nincs olyan .rendelkezés a hatályos Alkotmányban, amely akár a nemzetközi együttműködésben való részvétel alkotmányos parancsát intézményesítené, de olyan sem, amely az uniós csatlakozás esetére alapjogok korlátozásából adódó alkotmányellenességet erre tekintettel - pl. alkotmányosnak minősülő hatáskör-átruházás címén - közömbösítené. A fentiekben elemzett német ítélet tanulsága ugyanis nem az, hogy egy nemzeti jogszabály hiánya egy sokban a magyarhoz hasonló alkotmány alapján nem alkotmányellenes, hanem az, hogy egy olyan országban nem alkotmányellenes, ahol az igénypontok közzétételének az ESZE által meghatározott egyik hivatalos nyelve és az állam hivatalos nyelve egybeesik. A német természetes és jogi személyek tehát az Európai Szabadalmi Közlönyből minimum a szabadalmi bejelentés igénypontjairól a hivatalos nyelven értesülhetnek, a bejelentés tárgyáról és tartalmának főbb vonalairól informálódhatnak, és ezen a Rt megalkotása sem változtatna. A fentiekben elemzett EB-ítélet ugyancsak nem oldja meg a magyar Alkotmányból adódó problémát. Ennek középpontjában ugyanis az áruk szabad mozgása szabadságával, ezen keresztül az EKSZ-szel való összeegyeztethetőség kérdése állt. Önmagában tehát az, hogy a fordítási kötelezettség tagállami jogszabályban történő fenntartása összeegyeztethető a közösségi joggal, mert nem sérti az EKSZ 28. cikkelyét, nem jelenti azt, hogy a Rt-t ne lehetne megalkotni. Ebben a tekintetben az EB ítélete csak annyi tanulsággal szolgál, hogy ha nincs fordítási kötelezettség, akkor az áruk szabad mozgása szempontjából a helyzet még jobb, mintha van, vagyis a közösségi jog vonatkozásában a Rt meghozatala végképp irreleváns. Az EB ítélete tehát a probléma megoldásában nem siet segítségünkre.