Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - A szellemi tulajdonvédelmi tanács állásfoglalásai. Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve – alkotmányossági kérdések
Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve - alkotmányossági kérdések 41 adták, vagy amelyiken a szabadalom fordítását - figyelemmel a Rt 58. cikkelyére is - közzétették. Ebben az esetben a kártérítés csak attól az időponttól követelhető, amikor a bitorlással gyanúsítottal a székhelye szerinti állam hivatalos nyelvén közölték a fordítást. eb) Az ideiglenes oltalom tekintetében all. cikkely kártérítésre ad jogot abban az esetben (a bejelentés közzététele és a szabadalom megadása közötti időre), ha- a bejelentő közölte a találmány használójával, vagy az ESZH-hoz benyújtotta az igénypontok fordítását, és ezt az ESZH közzé is tette, mégpedig- azon a nyelven, amely a használó székhelye (vagy üzleti tevékenységének központja) szerinti állam hivatalos nyelve,- feltéve, hogy a használat bitorlást valósítana meg. Mindazonáltal abban az esetben, ha a használó képes a bejelentés szövegét megérteni azon a nyelven, amelyen közzétették, nem szükséges az, hogy a bejelentő a fordítást vele közölje. cc) A Rt 58. cikkelye opcionális lehetőséget kínál a bejelentőnek: választása szerint az EU valamelyik vagy összes hivatalos nyelvén benyújthatja az ESZH-nak a szabadalom leírásának szövegét - az ESZH köteles azt a közönség számára hozzáférhetővé tenni. d) A Rt tehát a következő rendszert alakítja ki. da) Azt a bitorlással gyanúsítottat, akinek nem volt lehetősége arra, hogy a saját székhelye szerinti állam hivatalos nyelvén (amely egyben az EU valamelyik hivatalos nyelve kell legyen) hozzáférjen a szabadalmi leírás szövegéhez, megdönthető vélelem védi jogvita esetén. A vélelem - melyet tehát a bejelentőnek kell megdöntenie, rajta van a bizonyítási teher - az, hogy az állítólagos bitorló nem tudott arról, hogy más szabadalmát megsértette volna. További védelmet nyújt az, hogy addig az időpontig, amíg a bejelentő nem adja át a használónak a fordítást, nem követelhet kártérítést. A rendszer nem a fordítási kötelezettség mindenáron történő és költséges erőltetésével, hanem az információhoz való hozzájutás biztosításával igyekszik kiutat találni a „minden nyelvre lefordítás - garantált információ - magas költség” zsákutcájából. db) A Rt továbbá a bitorlási ügyekben is eljáró - létrehozandó - szellemi tulajdoni ügyekre hatáskörrel bíró speciális közösségi szabadalmi bíróság kötelességévé teszi azt, hogy a kártérítés megállapításánál minden tényező gondos mérlegelésével járjon el. A Rt 44. cikkely 2. pontja szerint ilyen körülmény pl. a bejelentőt, szabadalomtulajdonost ért sérelem gazdasági következményeinek felmérése, a felek magatartása, jó- vagy rosszhiszemű volta, és az, hogy a kártérítés nem lehet büntető jellegű. e) A Rt indokolásában a Bizottság kifejezetten is hivatkozik végül a tervezett rendszer helyességének alátámasztásához arra, hogy az összhangban van az ESZE felülvizsgálatával kapcsolatos törekvésekkel. A Londoni Egyezmény két hónappal későbbi elfogadása igazolja a Bizottság törekvéseinek irányvonalát. V Közbenső összegezés 1. Az ESZE 65. §-ával és az annak nyomán meghozott nemzeti jogszabályokkal való elégedetlenség oka az, hogy a fordítási kötelezettség miatt a szabadalmi eljárás költségei magasak, ezért - különösen az EU gazdaság- és társadalomfilozófiájában előkelő helyen álló - kis- és középvállalatok számára nem vonzó. A költségigényes szabadalom ellene hat az innovációnak, fékezi a versenyképesség megszerzését és fenntartását a globális világgazdasági versenyben. 2. Az ESZE tagállamaiban megérlelődött az igény, hogy a költségeket valamilyen módon csökkentsék. Ennek már megvalósult, de még nem ratifikált útja a Londoni Egyezmény, de alapvető gazdaságpolitikai és jogpolitikai célként fogalmazódik meg a Rt szabályaiban is. 3. A jelenlegi helyzetben a tendencia feltartóztathatatlannak látszik: így vagy úgy a költségcsökkentésre jogalkotás útján sor fog kerülni, a nemzeti jogalkotónak az ESZE 65. cikkelyében ma még biztosított mozgástere középtávon sem látszik fenntarthatónak. 4. Meg kell azonban vizsgálni azt, hogy e törekvések összhangban vannak-e a jogbiztonság követelményével. Azzal a követelménnyel, amelyet az 1999-es londoni kormányközi konferencia résztvevői közül is többen szóvá tettek. Nem csak arról van szó, hogy a teljes szabadalmi leírás fordításban való hozzáférhetővé tételének kötelezettsége csak jogvita esetében állna fenn, hanem arról is, hogy a gazdasági élet szereplői nem tudják magatartásuk következményeit előre látni. Teljes körű információhoz csak a jogvita megindulása után, adott esetben jelentős beruházások eszközlése, üzleti kapcsolatok kiépítése, érvényesen megkötött és teljesítendő szerződések kötelezettségével terhelten jutnak. Ebben a tekintetben nem megnyugtató az, hogy pl. a Rt a kártérítés követelését a fordításnak a használóval való közlését megelőző időre kizárja - nemcsak ez ugyanis az ő problémája, hanem az is, hogy mit sem tudva egy folyamatban lévő szabadalmi eljárásról beruházást eszközölt, anyagi és szellemi tőkét fordított egy általa szabadalmi szempontból - jóhiszemű lévén, alappal - aggálytalannak tartott konstellációból kiindulva. Általában is felmerül tehát az a kérdés, hogy alkotmányossági szempontból ezek a törekvések hogyan értékelhetők. A jogbiztonság szempontja ugyanis ajogállamiság szerves része, Európa bármelyik állama alkotmányának sarkalatos szabálya, alapelve. Tekintsünk át ezért egyfelől két külföldi példát (melyekre Dr Gödölle István szabadalmi ügyvivő hívta fel figyelmemet), másfelől pedig a magyar Alkotmánybíróság releváns gyakorlatát. VI. A fordítási kötelezettség, a nyelvi probléma két külföldi ítélet tükrében A) A Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság ítélete 1. 1987-ben a Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (BGH) ítéletet hozott egy szabadalom megsemmisítése iránti eljárásban - akkor tehát, amikor az NSZK még nem élt az ESZE 65. §-ában biztosított lehetőséggel és nem írta elő azt, hogy 3 hónapon belül német nyelven is be kell nyújtani a szabadalom teljes leírását a Német Szabadalmi Hivatalnak. Az ítélet szempontunkból azért tanulságos, mert a BGH az eljárás során alkotmányjogi kérdéseket is
