Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 6. szám - A szellemi tulajdonvédelmi tanács állásfoglalásai. Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve – alkotmányossági kérdések

42

A Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács állásfoglalásai

vizsgált(aBGH 1987. november3-iítélete: „Kehlrinne”BGHZ 102, 118.; GRUR 1988. 4. 290.).

2. A tényállás szerint az alperes tulajdonosa egy európai szabadalomnak, melyet az ESZH a NSZK-ra is kiterjedő hatállyal adott meg 1977-ben. A szabadalmi leírást angol nyelven nyújtották be, az igénypontokat pedig németül is.

2.1. A felperes szerint a szabadalomnak az NSZK-ban nem lehet jogi hatálya, mivel a szabadalmi leírást nem németül nyújtották be, azon kívül kötelező erővel csak az angol nyelvű változat bír. Az ESZE 65. §-a szerinti nyelvi szabály ellentétben áll a német alkotmány (Grundgesetz - GG) több rendelkezésével, így különösen a közhatalom átruházásával kapcsolatos 24. cikkellyel, a 2., 3., 12. és 103. cikkely (2) bekezdésben rögzített alapjogok (személyiség szabad kibontakozása, foglalkozás szabad megválasztásához való jog, megkülönböztetés tilalma) lényeges tartalmát érinti (korlátozza), végül pedig a jogállamiságból következő jogbiztonság követelményét is sérti. Az eljáró bíróság elutasította a keresetet, mely a felperes fellebbezése folytán a BGH-hoz került.

2.2. Fellebbezésében a felperes kérte a szabadalom megsemmisítését - többek között - azért, mert az annak jogi alapjául szolgáló jogszabály - az ESZE- a 65. § által lehetővé tett német nemzeti továbbszabályozás hiányában alkotmányellenes. Kérte ezért az eljárás felfüggesztését és a kérdésnek bírói felterjesztés révén a német Szövetségi Alkotmánybíróság általi eldöntését.

2.3. A BGH megállapította, hogy a szabadalmat angol nyelven nyújtották be, és az ESZE 14. § (1), (3) és (7) bekezdései alkalmazásával angol nyelven adták meg és tették közzé, az igénypontok német nyelvű fordításával együtt. Az ESZH tehát az ESZE rendelkezéseinek megfelelően járt el, német jogszabályok megsértése már csak ezért sem merülhet fel, de azért sem, mivel az ESZH nem német hivatal, nem német felségjogokat, nem német közhatalmat gyakorol, hanem az ESZE alapján a tagállamok által ráruházott hatáskörben, államok feletti felségjogot gyakorolva jár el az európai szabadalmak megadása során. A BGH-nak azt az alkotmányjogi kontextusban felmerülő előkérdést azonban vizsgálnia kell, hogy a jogvita tárgyát képező jog az NSZK területén egyáltalán érvényesen létrejöttnek tekinthető-e avagy sem. A BGH ezért saját maga hatáskörrel bír annak az alkotmányjogi kérdésnek az eldöntésére, hogy általában érvényesen létrejöttnek tekinthetőek-e olyan európai szabadalmak az NSZK területén, amelyek német nyelven teljes szövegükben nincsenek közzétéve, nem hozzáférhetők.

A BGH abból indult ki, hogy az NSZK területére megadott európai szabadalom nyelvi követelményei tekintetében az ESZE 14. és 70. §-ai alkalmazandóak és irányadóak. A bíróság erre építve nem tudott egyetérteni a felperessel abban, hogy a német jogalkotónak azon álláspontja, miszerint a 65. § szerinti felhatalmazással - akkor még! - nem élt, alkotmányellenes helyzetet (mulasztást) idézett volna elő.

2.4. Az ESZE megkötésével az NSZK európai szabadalmak megadása tekintetében felségjogait a GG 24. cikkelyével teljes összhangban átruházta az Európai Szabadalmi Szervezetre, azon belül az ESZH-ra. Az államközi együttműködés irányába való nyitottságnak azonban maga a GG szab korlátokat, melyek a következők:

a) felségjognak nemzetközi egyezménnyel történő átruházása nem érintheti a német alkotmányos rend alapjait,

b) az általa konstituált alapvető struktúrákat a nemzetközi együttműködés oltárán nem lehet feladni, és azokat nem lehet kiüresíteni,

c) a GG által konstituált alkotmányos rend alapjaihoz tartozó alapjogok lényeges tartalmát a felségjog átruházása nem érintheti, illetve nem teheti viszonylagossá („nicht relativiert... werden”).

Az alapjogok sem választhatóak el a GG-be foglalt más alkotmányos értékektől, mint pl. az egyesült Európa iránti elkötelezettség, vagy az államok közötti-feletti együttműködés.

Fentiekre tekintettel önmagában az, hogy az NSZK területén iparűzéssel foglakozók számára a jogérvényesítés egyes vonatkozásokban bizonyos fokig megnehezül, nem képezheti akadályát egy - az államközi együttműködést szolgáló - nemzetközi intézmény kialakításának. Az ezzel együtt járó, az iparűzők számára jelentkező időbeli és anyagi többletráfordítás önmagában véve nem érinti a német alkotmányos rend alapjait. Az tehát, hogy a német jogalkotó nem élt az ESZE 65. §-a szerinti továbbszabályozás lehetőségével, nem ütközik a GG 24. §-ába, nem alkotmányellenes.

Ugyanígy nem jelenti a felhívott alapjogok, vagy a jogállamiságból adódó jogbiztonság követelményének sérelmét az, hogy a szabadalmi leírást csak az ESZH valamelyik hivatalos nyelvén nyújtják be és teszik közzé, ha az igénypontokat német nyelven is közzéteszik. A GG nem írja elő azt, hogy az NSZK területén iparűzéssel foglalkozókat érintő valamennyi magatartási szabályt németül minden részletében nyilvánosságra hozzanak, hozzáférhetővé tegyenek. Az igénypontok német nyelven történő közzététele a jogbiztonság követelményét kielégíti. Kétség (pl. jogvita) esetén amúgyis lehetőség van arra, hogy az érintett a teljes szabadalmi leírást beszerezze és lefordíttassa. Ez azonban nem olyan aránytalan megterhelés, amelyet az adott területen kialakított nemzetközi együttműködés szükségességére tekintettel ne lehetne elviselni. Az igénypontok német nyelven való közzététele és a közzétételkor csatolt egyéb információk (azonosítást megkönnyítő technikai megjelölések) lehetővé teszik az érintettek számára azt, hogy a bejelentett szabadalom tárgyával nagy vonalakban tisztába kerüljenek. Ennek alapján módjuk van arra, hogy a teljes szabadalmi leírás beszerzéséről és lefordíttatásáról saját költségükre gondoskodhassanak. Ez a költségtöbblet az európai szabadalom intézményének megalkotásához képest nem tekinthető aránytalannak

2.5. Fentiekre tekintettel a BGH nem tekintette alkotmányellenesnek azt, hogy a jogvita tárgyát képező szabadalmat olyan jogszabályi alapon, környezetben adták meg, amelyben a német jogalkotó nem élt az ESZE 65. §-a szerinti megszorító nyelvi szabályozás lehetőségével, nem áll fenn tehát alkotmányellenes helyzetet teremtő jogalkotói mulasztás.

2.6. Meg kell jegyezni: az ítélet visszatérő gondolata annak hangsúlyozása, hogy az igénypontokat benyújtották és közzé tették német nyelven is. Ez azért lényeges, mert a BGH értelemszerűen nem emelte ki azt, hogy a német nyelven történő közzététel nem abból következik, mintha