Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - A szellemi tulajdonvédelmi tanács állásfoglalásai. Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve – alkotmányossági kérdések
40 A Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács állásfoglalásai állam, vagy azon kívüli, de ESZE-tagállam területére - vonatkozóan kíván szabadalmat szerezni. A szabadalmat ilyenkor is az ESZH adná meg az ESZE szerinti eljárásban, de a kizárólagossági jog tartalma értelemszerűen a Rt szerinti lenne. Más szóval: azt, hogy milyen feltételekkel lehet szabadalmat szerezni, változatlanul az ESZE határozza meg, viszont azt a kérdést, hogy egy már megadott szabadalomnak mint az EU területére kiterjedő kizárólagos jognak mi a konkrét tartalma, a Rt döntené el (aminthogy az egyes ESZE- vagy EU-tagállamok tekintetében ma is nemzeti szabadalmi jogaik döntik el). Mindez az ESZE módosításának igényét is felveti, azonban a Rt készítői szerint - figyelemmel az ESZE amúgyis folyamatban lévő felülvizsgálatára - ez nem okoz különösebb nehézséget. Az ESZH ugyanis nem az EU/EK szerveként látná el a Rt-ből adódó feladatokat, hanem változatlanul az ESZE szerveként. Csupán az alapul fekvő európai (nem közösségi tagállami!) anyagi szabadalmi jogok száma nőne eggyel. Az ESZH tehát eddigi joggyakorlata alapján alkalmazhatná az ESZE-t, feltéve, hogy az nem ütközik a Rt-vei (ezeket az ütközéseket kellene az ESZE felülvizsgálata során és értelemszerűen a Rt végleges formába öntése folyamán kiküszöbölni, vagy a kollízió megoldásának módjait kimunkálni. 2.6. A Rt ezzel együtt tartalmaz olyan újszerű megoldásokat, melyek eltérnek az ESZE szabályaitól, különösen a szabadalmi leírások fordításai, és az ezzel kapcsolatos költségek tekintetében. 2.6.1. A közösségi szabadalom - mint említettük - egységes és autonóm jogintézmény lenne. Egységes lenne annyiban, amennyiben az EU egész területére egységes joghatással rendezné a szabadalom mint kizárólagos jog tartalmát, és autonóm annyiban, amennyiben teljesen elszakadna a tagállamok nemzeti szabadalmi jogától: a jogosult már nem olyan oltalmat nyerne, ahogyan az adott tagállamban (azaz: tagállamról tagállamra adott esetben különböző módon) védik, hanem a szabadalom tartalmára csak és kizárólag a Rt és a közösségi jog alapelvei lennének alkalmazandóak. Mindezzel együtt a Rt tartalmilag nem tér el jelentősen a nemzeti szabadalmi jogoktól, mivel azokat már az eddigiek során is jelentősen közelítették, így pl. az ESZE-hez való csatlakozás, valamint a Luxemburgi Egyezmény megalkotása körüli munkálatok mellékhatásaként, valamint a TRIPS-hez való csatlakozással. Összefoglalva: a szabadalom megadására, a szabadalmaztathatóság feltételeire az ESZE, a már megadott szabadalom tartalmára, joghatásaira, a szabadalom bitorlásának megítélésére viszont a Rt lenne alkalmazandó. 2.6.2. A Rt további jelentős újítása a szabadalmi leírásokfordításának problémáját, azaz a nyelvi kérdést érinti, értelemszerűen a szabadalombitorlás, különösen az ennek alapján támasztott kártérítési perek kérdését. Ezzel foglalkoznak a Rt korábban említett 11., 44., és 58. cikkelyei. a) A kiindulás az, hogy az ESZE 65. cikkelye alapján a feltalálót-bejelentőt terhelő fordítási kötelezettség (minthogy az ESZE-tagállamok két kivétellel éltek a fordítási kötelezettség nemzeti jogukban való előírásának lehetőségével) jelentős többletköltséggel jár. Az ESZE alapján lebonyolított európai szabadalmi eljárás költsége becslések szerint a teljes költség kb. 39%-át teszi ki. A Rt indokolása szerint a költségek 1/8-ra csökkenthetők azáltal, hogy az ESZE szerinti fordítási kötelezettséget radikálisan szűkítik. A Rt alapelve az, hogy nem a Luxemburgi Egyezmény szerinti megoldást kellene követni, hanem meg kellene elégedni az ESZE amúgyis alkalmazandó 11. cikkely (1), (2) és (7) bekezdése szerinti követelménnyel, vagyis azzal, hogy a szabadalmi leírás az ESZH három hivatalos nyelve közül az egyiken álljon rendelkezésre, az igénypontokat pedig a másik két hivatalos nyelvre is le kell fordítani. Minthogy a Rt az Európai Közösségek csatlakozásával az ESZE szabadalom megadására vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá helyezné a közösségi szabadalom intézményét, ezek a szabályok értelemszerűen alkalmazandók lesznek az ESZH eljárásában, így a Rt nem is ismétli meg e követelményeket. Ezen túlmenő igényeket csak akkor kellene támasztani, ha jogvita keletkezik - ezt a Rt meg is fogalmazza. A Rt indokolásában a Bizottság kifejti, hogy a javasolt konstrukció a fordítási költségek szempontjából mind az európai, mind pedig a Luxemburgi Egyezményhez képest vonzóbbá tenné a közösségi szabadalmat. A költségek mindenekelőtt a kis- és középvállalkozások gazdasági-üzleti jövőképe, versenyképessége, az innovatív gazdálkodás szempontjából döntő fontosságúak. Az ESZE-hez képest azért olcsóbb ez a megoldás, mert a Rt nem tartalmaz a 65. cikkelyhez hasonló - akár a Londoni egyezménnyel szűkített-nemzeti jogalkotói mozgásteret. A Rt fordítási-nyelvi szabályai tehát lex speciális-ként vannak elgondolva, amelyek közösségi jogként megelőznék az ESZE 65. cikkelyének (a Londoni Egyezménnyel opcionálisan korrigált) lex generalis-át- természetesen csak az EK-tagállamok egymás közötti viszonyában. Az indokolás ezzel összefüggésben külön is utal arra, hogy az EU kibővítése még súlyosabbá tenné ezt a problémát (ti. újabb országok hivatalos nyelvére való lefordíttatás kötelezettsége - hacsak a Rt nem enyhíti egyfajta lex specialis-ként az ESZE 65. cikkelyének rendelkezéseit - tovább emelné a szabadalmi eljárás költségeit). b) A Rt Preambulumának (5) pontja csak azt rögzíti, hogy az ESZE alapján megadott szabadalom érvényes az EU egész területén azon a nyelven, amelyen megadták. Más szóval: a szabadalom érvényességének - az ESZE 14. cikkelyében írt követelmények alkalmazásával - a fordítás tekintetében csak az a feltétele, hogy a szabadalmat az ESZH valamelyik hivatalos nyelvén adják meg és tegyék közzé azzal, hogy az igénypontokat a másik két nyelvre is le kell fordítani) c) A Rt 44. cikkelye all. cikkellyel összefüggésben csak arra az esetre írja elő a teljes szabadalmi leírásról fordítás készítésének kötelezettségét, ha jogvita keletkezik. A két cikkely részleteiben az alábbi megoldást tartalmazza. ca) A 44. cikkely szerint kártérítés jár szabadalombitorlásért:- az állítólagos bitorló javára szóló megdönthető vélelem azonban az, hogy nem tudott (és nem is volt ésszerű oka arra, hogy tudjon) arról, hogy bitorolja más szabadalmát,- feltéve, hogy székhelye vagy üzleti tevékenységének központja olyan tagállamban van, amelynek hivatalos nyelve ugyan az EU valamelyik hivatalos nyelve, de ez nem azonos azzal, amely nyelven a szabadalmat meg
