Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - A szellemi tulajdonvédelmi tanács állásfoglalásai. Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve – alkotmányossági kérdések
Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve - alkotmányossági kérdések 39 képviselői írták alá (Dánia, NSZK, Lichtenstein, Monaco, Hollandia, Svédország, Svájc, Egyesült Királyság), majd később aláírta Hollandia és legújabban - 2001. június 29-én - Franciaország is. Az egyezmény - az ún. Londoni Egyezmény - ugyan opcionális jellegű, azaz a nem csatlakozó tagállam kötelezettségeire változatlanul a 65. cikkely rendelkezései irányadóak, azonban aláírásának két körülmény folytán Magyarország szempontjából nagy jelentősége van. Egyrészt Magyarország megfigyelőként már most is részt vesz az ESZSZ munkájában, csatlakozásunk pedig 2003-ban várható. Másrészt a Londoni Egyezményhez nem fűzhető fenntartás (5. cikkely). 4.2. Tovább bonyolítja a helyzetet ajogfejlődés várható iránya: a Bizottság fentebb (1.5. pont) említett rendelettervezete ugyancsak kitér a nyelvi problémára: a Preambulumon kívül három helyen is (11., 44. és 58. cikkely) foglalkozik a szabadalmi leírás fordíttatásának kötelezettségével. III. A Londoni Egyezmény szabályai 1. A Londoni Egyezmény 1. cikkelye szerint a szerződő államok kötelesek eltekinteni a 65. cikkely (1) bekezdése szerinti fordítási követelmény nemzeti jogukban történő előírásától. Az egyezmény 1. cikkelye két lehetőség között különböztet: az egyik lehetőség az, ha az adott ország hivatalos nyelve az ESZSZ valamelyik hivatalos nyelve (angol, francia, német). Ez esetben a szabadalomnak a kérdéses országbeli érvényességéhez nincs szükség a 65. cikkely szerinti fordításra és közzétételre (ilyen országok a Londoni Egyezményt aláírók közül jelenleg: Egyesült Királyság, Franciaország, NSZK és Svájc). 2. A másik lehetőség az, ha az érintett ország hivatalos nyelve nem azonos az Európai Szabadalmi Szervezet valamelyik hivatalos nyelvével: ilyenkor ez az ország már nem írhatja elő nemzeti jogszabályában a saját hivatalos nyelvén történő benyújtást saját szabadalmi hivatalánál, csupán választhat egyet az ESZSZ három hivatalos nyelve közül, és ezen követelheti meg a fordíttatást és benyújtást (közzétételt saját költségén) a 65. cikkely egyéb rendelkezéseinek érintetlenül hagyása mellett. A Londoni Egyezmény tehát nem érinti a 65. cikkely (2) és (3) bekezdését, azonban radikálisan korlátozza a szerződő államnak az (1) bekezdésben biztosított jogalkotási lehetőségét a szabadalmi leírás saját hatóságánál történő benyújtása nyelvének meghatározásában: ez a jövőben nem lehet más, mint angol, francia vagy német. Jóllehet a Londoni Egyezmény ratifikálása és hatálybalépése legalább kétéves folyamat, következményeivel már most számolni kell. IV. Az európai közösségi szabadalomról szóló rendelet tervezete 1. Az európai közösségi szabadalomról (továbbiakban: közösségi szabadalom) szóló tanácsi rendeletnek a Bizottság által előterjesztett tervezete (továbbiakban: Rt) a nyelvi problémát a Preambulumon kívül három helyen érinti: a szabadalmi bejelentés közzététele és a szabadalom megadása közötti időben a bejelentőt megillető ideiglenes védelem (11. cikkely), a szabadalombitorlás miatt követelhető kártérítés (44. cikkely) és a már megadott szabadalom tulajdonosának a fordítás benyújtására vonatkozó - nem kötelező, csak választása szerinti - lehetőségével kapcsolatban (58. cikkely). 2. A bevezetni tervezett közösségi szabadalom jelentősen különbözik az ESZE szerinti „európai” szabadalomtól (inkább: szabadalmaztatási eljárástól), mivel anyagi jogilag egységes és autonóm kizárólagos jogot teremtene, vagyis egy par excellence közösségi jogintézményt. A Rt szerinti közösségi szabadalom a Luxemburgi Egyezmény nyomdokaiban jár, de attól számos vonatkozásban különbözik is: mind a jogalkotási eljárás, mind az alkalmazott anyagi jogi megoldások (a szabadalom, mint kizárólagos jog tartalma) tekintetében. 2.1. A Bizottság - okulva az egyezmény kudarcából - egyfelől a jogalkotási eljárás vonatkozásában nemzetközi egyezmény kötése helyett a tanácsi rendelettel való bevezetést javasolja, hasonlóan a közösségi védjegyhez. 2.2. Másfelől viszont a tervezet tartalmilag-anyagi jogilag abban jelöli meg a Luxemburgi Egyezmény kudarcának két oka közül az egyiket, hogy az egyezmény előírta a közösségi szabadalomnak minden közösségi tagállam nyelvére történő lefordíttatásának kötelezettségét. Tekintettel a szabadalmi leírások szövegének bonyolultságára és a szöveg műszaki jellegére, a fordítások igen jelentős költséggel járnának, így e kötelezettség előírását az érintettek kezdettől fogva túlzottnak tartották. A nyelvi probléma tehát a tervezet egyik kardinális kérdése. Ez az egyik olyan pont, ahol a tervezet és a Londoni Egyezmény egymással szorosan összefügg, egymást átfedi már csak azért is, mert a tervezett közösségi szabadalom intézménye amúgyis az ESZE-vel és az ESZH-val szoros kapcsolatban van megkoncípiálva. 2.3. A tervezett egységes és autonóm - a nemzeti oltalomtól kizárólagossági jogként eloldott - közösségi szabadalom mint jogintézmény célja az, hogy megszüntesse a verseny eltorzításának a nemzeti szabadalmi jogok különbözőségeiből adódó lehetőségét. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezzel az intézménnyel az áruk szabad mozgásának szabadságát is biztosítani kívánják: összességében tehát arról van szó, hogy a belső piacon mozgó vállalatok számára az eddigiekhez képest sokkal inkább lehetővé válik az, hogy termelő és kereskedelmi tevékenységüket az európai dimenziókhoz igazítsák 2.4. A közösségi szabadalom intézménye nem a nemzeti és az ESZE szerinti „európai” szabadalom helyébe, hanem - harmadikként - azok mellé lépne: a feltalálónak joga lenne választani, hogy melyik védelmet kéri. Párhuzamos védelem kérésére azonban nem lenne mód. 2.5. A Rt értelemszerűen felveti az ESZE-hez való viszony kérdését. Az alapelv az, hogy amíg az ESZE szerinti „európai szabadalom” (inkább: a szabadalom megadására irányuló eljárás) klasszikus nemzetközi jogi (a nemzetközi szerződési jog körébe tartozó) instrumentum, a közösségi szabadalom a közösségi jog intézménye lenne. Ennek megfelelően az EK-nak csatlakoznia kellene az ESZE-hez. Ez annyit jelent, hogy a közösségi szabadalom intézménye a nemzeti szabadalmak mellé lépve funkcionálna, amelyet abban az esetben lehetne kérni, ha valaki az EK területére - és nem valamely uniós tag
