Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 1. szám - Európai esetjog. Szimon Tivadarné: Célra, funkcióra, hatásra utaló jellemzők az igénypontokban – a szinergista herbicidektől a fluoxetinig
42 Szimon Tivadarné új, ha nem igényel új műszaki intézkedést. Ebben az esetben is az új, meghatározott célra való alkalmazás azt is jelentette, hogy az adott vegyületet eltérő körülmények között alkalmazzák; például nyilvánvalóan más körülmények között kell egy gombaölőt kiszórni, mint egy növénynövekedés-szabályozó szert. Ezért nemcsak a felismert hatás új, hanem az alkalmazás is. A G 6/88 döntésben (szintén 1989. december 11.) a Kibővített Fellebbezési Tanács a T 208/88 (1988. július 20., EP A 28 755, Bayer) döntés szerinti esetről döntött (a felmerültjogi problémával kapcsolatban a Kémiai Fellebbezési Tanács kérte a Kibővített Fellebbezési Tanács állásfoglalását). A vizsgált igénypont a következő volt: „Pirimidin-butanol-származékok (általános képlet) alkalmazása növénynövekedést szabályozó szerként.” Ismert volt a vegyületek gombaölő hatása. A felmerült probléma tehát analóg volt a fent ismertetett G 2/88 döntés szerinti esettel; a Tanács a döntést hasonlóan indokolva újnak ítélte az alkalmazást és elfogadhatónak az igénypontot. Két ezt követő döntés (T 254/93 és T 892/94) éppen olyan esetre példa, amikor az ismert vegyületek ismert készítményben - az egyik esetben gyógyászati, a másik esetben nem gyógyászati készítményben - való alkalmazása nem új, annak ellenére, hogy a felismert hatás új. A T 254/93 döntésben (1997. május 14., EP A 266 992, Ortho Pharmaceutical) vizsgált alkalmazási igénypont szerkezete a következő volt: „Retinoid alkalmazása topikálisan alkalmazható, a kortikoszteroidok által okozott bőratrófia megelőzésére szolgáló gyógyszer előállítására.” A technika állásából (EP A 196 121) ismert volt retinoidot és kortikoszteroidot tartalmazó gyógyászati készítmény; az ezt ismertető iratban nem írták le, hogy a retinoid komponens jelenlétének köszönhetően nem lép fel bőratrófia a kortikoszteroid mellékhatásaként. Amellett, hogy a döntés megállapítja, hogy a technika állásának ismeretében a vizsgált találmány nem új, a Tanács kimond egy más esetekre is alkalmazható következtetést, a G 2/88 és G 6/88 döntésekkel összhangban: „A puszta megállapítása annak a ténynek, hogy egy ismert készítményben egy bizonyos, akár gyógyászati hatás, egy ismert összetevő alkalmazásának tulajdonítható, nem elegendő ahhoz, hogy megalapozza az eljárás újdonságát, akkor sem, ha szakember számára nem volt ismert, hogy az adott hatás az adott anyagnak tulajdonítható, de az ismert volt, hogy az ismert eljárás alkalmazása során fellép az adott hatás” (indoklás, 4.8). Az ilyen esetekben ugyanis a találmány (az igényelt alkalmazás) nem rendelkezik új műszaki jellemzővel. A T 892/94 döntés (1999. január 19., EP B 307 400, Unilever kontra Róbertét S. A.) egészen hasonló gondolatmenetet követ. Az oltalmi igény bizonyos aromás savak észtereinek dezodorokban való alkalmazására vonatkozott, a funkcióra utaló jellemző az volt, hogy az észterképző alkohol és az aromás sav vízoldhatóságának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy mikrobaellenes hatást fejtsenek ki. Ismert volt azonban aromás észterek alkalmazása dezodorokban. Az új hatás felismerése nem jelentett új alkalmazást, a találmánynak nem volt semmilyen új műszaki jellemzője. A Tanács megállapította, hogy ismert anyag alkalmazása egy bizonyos, nem gyógyászati célra, nem tekinthető újnak, ha az új hatás az ismert alkalmazás során is fellép. A Tanács rámutatott arra is, hogy ha a joggyakorlat újnak tekintené az ilyen alkalmazást, akkor korlátlan oltalomhoz vezetne az ilyen igénypontok engedélyezése, mivel oltalmat lehetne szerezni olyan, ismert alkalmazásokra vonatkozó igénypontok formájában, amelyekben egy, az ismerttől alig különböző hatást tüntetnek fel. A T 954/92 és T 1024/96 döntések egy késleltetett hatóanyag-felszabadulást biztosító adagolási formára vonatkoztak. A bejelentéseket a vizsgálati osztály a 84. cikkely alapján utasította el, a Tanács azonban úgy ítélte meg, hogy az igénypontok megfelelnek az egyértelműség követelményének. A T 954/92 döntésben (1993. május 28., EP B 249 347, Eurocetlique kontra Euroceltique S. A.) vizsgált igénypontok a szilárd, orális adagolási formát a következő jellemzőkkel határozták meg: (i) dihidrokodeint vagy sóját tartalmazza késleltetett hatóanyag-kibocsátású mátrixban, olyan mennyiségben, hogy az fájdalomcsillapító hatást eredményezzen, (ii) egy USP-módszer szerinti in vitro kioldódási arány a megadott paramétereknek megfelelő, (iii) az in vitro hatóanyag-kibocsátás egy megadott pH tartományban a pH-tól független, (iv) a legmagasabb plazmaszint in vivo az adagolás után 2-4 óra elteltével lép fel. A Tanács szerint valamennyi kritérium elfogadott módszerekkel és eszközökkel vizsgálható, mivel nagyon valószínűsíthető, hogy az in vivo és in vitro hatóanyag-kibocsátás között korreláció van. A T 1024/96 döntésben (1997. június 16., EP A 484 186, Elan Corporation PLC) vizsgált bejelentés igénypontja aminopiridineket polimerhordozóban tartalmazó adagolási formára vonatkozott, az igénypontokban a hatóanyagfelszabadulás időbeli lefolyása is szerepelt ajellemzők között. A Tanács szerint a hatóanyag-felszabadulás időbeli lefolyása műszaki jellemző, sőt ez jelenti a találmány lényegét. A megfelelő profil számos különböző polimer és hatóanyag-mennyiség kombinációjával érhető el, a leírás elegendő támpontot nyújt ezek kiválasztására, ezért a találmány szerkezeti jellemzőkkel való meghatározása nem szükséges, és az méltánytalanul korlátozná az oltalmi kört. A második indikációs igénypontok alapvető sajátossága, hogy az elérni kívánt hatás szerepel az igénypontban. Korábban a hatást a bejelentők mindig valamilyen betegség elleni hatással jelölték meg, azonban a farmakológia fejlődése nyomán számos bejelentés igénypontjában szerepel a hatásnak valamilyen inhibitorra, receptorra kifejtett hatás szerinti megjelölése. Egy ilyen elutasított bejelentés fellebbezési eljárása során született a következő döntés. AT 241/95 döntés (2000. június 14., EP A 449 652, Eli Lilly and Company) az (R)-fluoxetin második (illetve többedik) gyógyászati indikációs alkalmazására vonatkozott. Az elutasított bejelentés igénypontjában a hatást meghatározójellemző az volt, hogy „szelektív szerotonin 5HTCI receptor ligandum”, azaz a találmány alapját az a felisme
