Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 4. szám - Faludi Gábor: Az adattár szerzői jogi védelme
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 106. évfolyam IV. 2001. augusztus FALUDI GÁBOR Az adattár szerzői jogi védelme^ Az adattár szerzői jogi védelme a korábbi Szjt. alapján A régi Szjt. végrehajtási rendeletének 1988-as kiegészítése*2^ világossá tette, hogy a szoftver mű-fajtánál írottakhoz hasonlóan a magyar jogalkotók idejekorán felismerték, hogy az adattárak a gyűjteményes művek közé tartozhatnak. A rendelet kifejezetten kimondta, hogy a gyűjteményes művekre vonatkozó szerzői jogi törvénybeli szabályt kell alkalmazni a számítástechnikai eszközökkel működtetett (mai kifejezéssel: elektronikus) adattárakra is. Noha a régi Szjt. szövege maga nem említette, hogy a gyűjtemény védelmének, azaz gyűjteményes műként való minősülésének feltétele a gyűjtemény alkotóelemeinek egyéni-eredeti szerkesztése (összeválogatása, elrendezése), a törvény magyarázatai és bírói gyakorlata ezt kétségtelenné tették.*3* Vagyis csak az egyéni-eredeti szerkesztésű adattárakat illette meg a szerzői jogvédelem. Ezeket a törvény 1990-ben készített magyarázata - előrelátóan - adatgyűjteménynek nevezte, ezzel is kifejezve az egyéb, műnek nem minősíthető adattáraktól való megkülönböztetést. Szintén csak az irodalomból és a bírói gyakorlatból lehetett arra is következtetni, hogy a gyűjteményes mű, így az ilyen adattár alkotóelemei nemcsak művek, hanem egyéb anyagok is lehetnek.*4* Noha a törvényt magyarázó kommentárok nem tértek ki arra, hogy a szerzői műnek nem minősülő anyagokból összeállított gyűjtemények védelme hogyan vezethető le a BUE 2. cikk (5) bekezdéséből, az kétségtelen volt, hogy a hivatkozott bekezdés azon szövegrészei, amelyek a gyűjtemény anyaga („ matiéres ", illetve „contents”) kiválasztásának, illetve elrendezésének alkotásjellegére, továbbá arra utalnak, hogy a gyűjtemény, mint ilyen, részesül védelemben („sont protégés comme telles ", illetve „shall be protected as such ”), megalapozzák a nem művekből álló gyűjtemények szerzői jogi védelmét is. A bíróságok a 90-es években a hagyományos gyűjteményektől eltérő, nem védett alkotóelemekből (pl. jogszabályok) álló, adattárként működő gyűjtemények esetében Magyarországon is szembesültek az ilyen gyűjtemények szerzői jogvédelmének kérdésével. Bár elismerték a gyűjtemények védelemre alkalmas voltát, mégis kerülő úton szabadultak meg attól, hogy kimondják a szerzői jogsértést. A kerülő út vagy a szabad felhasználás megállapítása, vagy a hasznosítás „nem felhasználás”-ként való minősítése volt. Egy döntésben a bíróság a rádióújságban közzétett heti rádióműsor szerkesztői munkáját, vagyis a műsorszámok heti folyamának gyűjteményét szerzői jogvédelemre, illetve a Ptk. 86. § (3)—(4) bekezdései alapján jogvédelemre érdemes tevékenységnek tekintette, de az adott esetben a rádióműsor-újságban történt közlését mint adat-, illetve tényközlést a szabad felhasználás körébe tartozónak minősítette. Az alperes kiadó az indoklás szerint ugyanis csak akkor követett volna el szerzői jogsértést, ha a műsorszerkesztést mint egészet használja fel.*5* Egy másik esetben a kommentált*6* döntés alapjául szolgáló tényállás szerint egy gyűjteménybe (adattárba) felvett fotóművészek neveit és címeit „használták fel” a gyűjtemény jogosultjának engedélye nélkül, de nem a gyűjtemény szerinti elrendezésben. A bíróság a régi Szjt. szerint arra a következtetésre jutott, hogy az adatok „felhasználása” a régi Szjt. vhr. 10. § szerinti szerzői jogi felhasználás kritériumainak nem felelt meg, így szerzői jogsértés nem történt. Ma már, az új Szjt. szerint ez az indok nem volna kielégítő (a felhasználás fogalma kibővült), de még mindig elutasító lenne a döntés, mert a „felhasználó” nem a gyűjteményen fennálló jogot sértette meg. Az „adatelvétellel” szemben vagy a Ptk. 86. § (3) bekezdés, vagy a Tpvt. általános klauzulája, a tisztességtelen verseny általános tilalma*7* alapján lehetne fellépni. Az adattár, mint mű-fajta védelme az új Szjt.-ben Az Szjt. indoklása alapján „az adattárak ún. sui generis oltalmát illetően - a külföldi megoldások és a nemzetközi jogfejlődés figyelembevételével - csak középtávon indokolt közelítenünk a magyar jogot az irányelv előírásaihoz”.*8* így az adatgyűjteménynek minősíthető adattárakra vonatkozó jogharmonizáció megvalósulását kell az alábbiakban értékelni. A korábbi szabályokhoz képest tulajdonképpen nem történt lényeges változás. A törvény utaló rendelkezéssel mondja ki, hogy az adattár akkor esik szerzői jogvédelem alá, ha gyűjteményes mű, és a gyűjtemény védelme független az alkotóelemek esetleges, vagy ténylegesen fennálló védelmétől.*9* Az az egyik fejlemény, hogy immár a törvény kifejezetten rögzíti azt a gyakorlatban és elmélet
