Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 4. szám - Faludi Gábor: Az adattár szerzői jogi védelme
6 Faludi Gábor ben kialakult tételt, hogy egymástól független a gyűjtemény és az alkotóelemek védelme. A szerzői jogi védelem tehát az adattár válogatásának, szerkesztésének, a hozzáférhetőség biztosítása módszerének egyéni, eredeti jellegére tekintettel áll fenn, és független attól, hogy milyen adatokból (vers, zenemű, más szerzői mű, de akár jogi védelem alatt nem álló adat is lehet) áll az adattár. Az egyes, az adattárba felvett adatokkal kapcsolatos felhasználási cselekmények függetlenek az adattár jogvédelmétől, míg például ugyanez a másik „új” mű-fajta, a szoftver egyetlen, alkotásnak tekinthető eleméről, fejlesztési részeredményéről sem mondható el. Ha tehát valaki egy adattárba felvett versre (feltesszük, hogy a vers szerzői mű) külön kiadói szerződést kíván kötni, ez független az adattárra vonatkozó szerzői jogtól. Ha valaki egy számítógépi program önálló alkotásként megálló elemét, fejlesztési részeredményét kívánja felhasználni, ehhez a jogosult engedélye szükséges. Ha pedig az adattárba felvett adatok nem tárgyai a szerzői jogvédelemnek, például nevek, címek, azok magukban, tehát nem az adattár szerinti szerkesztésben, válogatásban, hozzáférési módszerrel szabadon felhasználhatók. Ezt igazolja a régi Szjt. előzőekben elemzett bírói gyakorlata is, a bíróságok ugyanis az alkotóelemek egyenként történő felhasználásának megengedett voltát érezték, és ehhez kerestek jogi álláspontot/101 (A számítástechnikai eszközökkel működtetett szerzői jogi védelem alatt álló adattár alkotóelemeinek nem védett felhasználása, másképpen az adatokhoz való hozzáférés jelenleg nem feloldható ellentmondást hordoz, hiszen a működtető szoftver felhasználása nélkül nem lehet az adatokhoz hozzáférni.) A másik, hasonló jellegű újdonság abban áll, hogy az adattár szabálya kifejezetten utal arra, hogy akár számítástechnikai eszközökkel, akár másként működtetett adattárak is védelemben részesülhetnek. Ha nem számítástechnikai eszközökkel működtethető adattár a védelem tárgya, akkor ahhoz hozzáférni csak hagyományosan lehet (pl. csak írott formában létező utónévtár); ilyenkor elesik a szoftverfelhasználás nem engedélyezett voltából adódó, előbb említett ellentmondás. Összességében tehát az adattárra, mint mű-fajtára vonatkozó magyar szerzői jogi rendelkezések lényege az, hogy- az adattár olyan gyűjteményes mű, amelynek alkotóelemeihez egyenként is hozzá lehet férni,- a hozzáférés módja a védelem szempontjából közömbös. Mivel csak az adatgyűjteménynek tekinthető adattárakat védi az Szjt., emiatt - különösen a sui generis adattár védelem bevezetésétől kezdve - célszerű lenne legalább a törvény magyarázatában, de akár a törvényben is adatgyűj töménynek1111 nevezni a szerzői jogi védelemre alkalmas adattárat. Az adattár jogszerű felhasználása A legcélszerűbb, ha a vizsgált mű-fajtához legközelebb álló, az elektronikus adattárak esetében annak működtetését szolgáló szoftverre vonatkozó szabályok fényében vesszük szemügyre az adattár felhasználására vonatkozó szabályokat. Ha előbb az azonos rendelkezéseket nézzük, a jogalkotó - figyelemmel az adattárak létrehozásához szükséges jelentős anyagi befektetésekre, és a befektető által szervezett, irányított fejlesztői csoportmunkára - az adattárat is azon kivételes mű-fajták közé sorolja, amelyekre nézve a szerzői vagyoni jog átruházható/12' Azonos a jogi megoldás abban is, hogy az adattárat hordozó példány tulajdonjogának/birtokának megszerzése önmagában még nem keletkeztet szerzői/felhasználási jogot, másfelől viszont az adattár/adattárpéldány jogszerű (vagyis felhasználási jogot is megszerző) használója ipso iure megszerez bizonyos felhasználási jogokat, és az ezzel ellentétes szerződési kikötés semmis. Az adattár szerzői jogosultját az Adattár Irányelv alapján illető jogokat az új Szjt. nem másolja be a törvény adattárakról szóló VII. fejezetébe, tehát alkotóan közelíti a magyar szabályokat a közösségi joghoz/13' A vagyoni jogok általános szabályai114) alapján az adattár jogosultját megilletik az alábbi kizárólagos jogok (ez a törvényszerkesztési technika megfigyelhető a szoftver esetében is):- többszörözés/15'- fordítás, változtatás, át- és feldolgozás/16'- terjesztés/17'- nyilvánossághoz közvetítés/18'- a jelenlévők számára érzékelhetővé tétel^19' (ideértve a képernyőn más, jelenlévő számára történő megjelenítést is). Közös emellett a szoftver és az adattár jogszerű felhasználóját megillető jogokról rendelkező, alább tárgyalt szabályokban az, hogy jogszerű felhasználón a felhasználási jogot szerzett személyt kell érteni. Ha folytatjuk az előző, összehasonlító szempontok szerinti vizsgálódást, eltérést is tapasztalunk. Noha a „különös rész” tartalmaz egy adattárról szóló fejezetet, az látszólag nem szól olyan felhasználási jogokról, amelyek abban az esetben is megilletnék az adattár jogszerű felhasználóját, ha a felhasználási/jogátruházási szerződés ellenkező kikötést tartalmaz. Ilyenek a szoftver esetében a jogszerű felhasználót kényszerengedélyhez hasonlító megoldás (kogens szabály) alapján illető biztonsági másolatkészítési és dekompilációs jogok/20' Ugyancsak különbözik a jogszerű felhasználót ellenkező kikötés híján megillető felhasználási jogok sommás megfogalmazása (diszpozitív szabály) is. Az eltérés nemcsak abban áll, hogy a szoftver esetében a törvény felsorolja a jogszerű felhasználó által végezhető felhasználási cselekményeket, az adattár esetében pedig általában valamennyi, a rendeltetésszerű felhasználáshoz szükséges cselekmény elvégzésére feljogosítja a törvény az adattár jogszerű felhasználóját. Első pillantásra az is megvilágítatlan marad, hogy az ily módon általánosan megfogalmazott felhasználási jog korlátozható-e érvényesen, és ha igen, milyen mértékben a felhasználási szerződésben. (Jogátruházási szerződésben értelemszerűen nem korlátozhatók a felhasználási cselekmények/21') Hiányozni látszik ugyanis annak kifejezett kimondása az Szjt.-ben, hogy a felek eltérhetnek-e a jogszerű felhasználót illető „minimumjogokat” megállapító rendelkezéstől. Ha visszanyúlunk magához az Adattár Irányelvhez, annak 6. cikk (1) bekezdése alapján arra kell következtetnünk, hogy csak úgy érthető a rendelkezés, hogy a jogosult érvényesen nem korlátozhatja az adattár-felhasználó jogait olyan mértékben, hogy az megakadályozza vagy gátolja az adattár rendeltetésszerű felhasználását,
