Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 4. szám - Tanulmányok. Ficsor Mihály: Az officialitás elve a megsemmisítési eljárásban
Az officialitás elve a megsemmisítési eljárásban 3 vető felszólalási eljárást a megadás alapjául szolgáló szabadalmi bejelentés teljes újravizsgálatának.'18* A megsemmisítési, illetve az EPC szerinti felszólalási eljárás természetéből és rendeltetéséből adódik ezért, hogy a kérelmezőnek meg kell jelölnie a megsemmisítés (illetve a felszólalás) alapjául szolgáló okokat és az azokat alátámasztó bizonyítékokat. Az EPC esetében ez következik a Végrehajtási Szabályzat 55. szabályának c) pontjából'19* is, amelyet a Kibővített Fellebbezési Tanács nem csupán alaki előírásnak tekint: „az EPC (Végrehajtási Szabályzata) 55. szabályának c) pontja értelmetlen volna, ha nem úgy értelmeznénk, mint kettős rendeltetésű rendelkezést, amely (más szabályokkal együtt) a felszólalás elfogadhatóságának meghatározása mellett egyben elviekben kijelöli a felszólalás érdemi vizsgálatának jogi és ténybeli kereteit” .(20) Mindezekre tekintettel a Kibővített Fellebbezési Tanács szerint a felszólalási eljárásban nem kell hivatalból kiterjeszteni a vizsgálatot olyan felszólalási jogalapokra, okokra, amelyekre nem hivatkozott, illetve amelyeket nem támasztott kellően alá a felszólalási kérelem. Erre a fellebbezési eljárásban egyáltalán nincs lehetőség, a felszólalási osztály előtt folyó eljárásban pedig csak abban a kivételes esetben, ha primafacie egyértelmű, hogy annak a jogalapnak a figyelembevétele, amelyre a fellebbezési osztály hivatalból kiterjeszti a vizsgálatát, részben vagy egészben a szabadalom visszavonását eredményezné (G 9/91).'21* 8. Számunkra is példaértékű, ahogy a Kibővített Fellebbezési Tanács határozata összeegyeztette az officialitásnak a 114. cikk (1) bekezdésében rögzített elvét (és a mögötte meghúzódó, az érvénytelen európai szabadalmak visszavonásához fűződő közérdeket) a felszólaló önrendelkezési jogával, illetve a felszólalási eljárás kontradiktórius jellegével és az abban részt vevő felek egyformán tisztességes elbánásának követelményével. A magyar szabadalmi jog alapján is hasonló következtetésre juthatunk, azzal az eltéréssel, hogy az MSZH előtti megsemmisítési eljárásban inkább a Kibővített Fellebbezési Tanács részéről a fellebbezési eljárásra vonatkozóan kialakított - a hivatalból való vizsgálat lehetőségét még inkább megszorító - értelmezést tekinthetjük irányadónak, főként a hazai jogi adottságokra és alkotmányos követelményekre figyelemmel. A megsemmisítési eljárás kérelemre induló, kontradiktórius eljárás, amelynek jogi és ténybeli kereteit a megsemmisítési kérelem jelöli ki az Szt. 42. és 80. §-a alapján. Noha az Szt. 81. §-ának (3) bekezdése szerint a megsemmisítési kérelem visszavonása esetén az eljárást hivatalból folytatni lehet, maga a megsemmisítési eljárás csak kérelemre indulhat meg [Szt. 80. § (1) bek.]. Az Szt. rendszerében sem csupán alaki követelmény, hogy a kérelemben meg kell jelölni a megsemmisítés alapjául szolgáló okokat, és mellékelni kell az okirati bizonyítékokat [Szt. 80. § (2) bek.]. A szabadalom megadására irányuló eljárásban az érvénytelen jog keletkezésének megakadályozásához fűződő közérdek elvontan és általánosan jelentkezik; ehhez igazodik az officialitás elvének teljes, korlátlan érvényesülése, vagyis az, hogy az MSZH-nak ebben az eljárásban valamennyi szabadalmazhatósági feltételre és törvényi követelményre kiterjedő, korlátozás nélkül érvényesülő kötelezettsége a tények hivatalból történő vizsgálata. Ezzel szemben a megsemmisítési eljárásban a közérdeknek az érvénytelen jog fennmaradásából adódó sérelme individualizáltan, a kérelmező sérelmeként jelentkezik. Nem lehet ezért ebben az eljárásban az általános, elvont közérdekre hivatkozni és ilyen hivatkozással az MSZH részéről túlterjeszkedni a kérelemben kijelölt ténybeli és jogi kereteken. Ezt akadályozza a fél önrendelkezési jogának tiszteletben tartása (amelynek szükségességére a szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatója is felhívja a figyelmet)'22* mellett az is, hogy a szabadalmat megadó határozat az MSZH számára ex officio történő vizsgálat és eljárás alapján „érinthetetlen”, alaki jogereje folytán. Mindezekből az következik, hogy a megsemmisítési eljárás során az Szt. 47. §-a (1) bekezdésének első mondatában foglalt rendelkezést csak a megsemmisitési kérelemben (és a kérelem későbbi módosításaiban, kiegészítéseiben) meghatározott tárgykörben, az így kijelölt jogi és ténybeli keretek között lehet és kell alkalmazni. Noha - mint azt a módszertani útmutató is hangsúlyozza'23* - a megsemmisítési eljárásban alapvetően a feleknek kell bizonyítékokkal alátámasztani álláspontjukat, ez nem jelenti azt, hogy az MSZH-nak ne kellene az ilyen eljárásban is hivatalból vizsgálnia tényeket, vagy hogy vizsgálatát csupán a felek állításaira kellene korlátoznia. A megsemmisítési eljárás természetéből és a kérelmező önrendelkezési jogából azonban az is következik, hogy az MSZH hivatalból való vizsgálódása a megsemmisítési eljárás során - összhangban az alapvető eljárási garanciákkal is - csakis a megsemmisítési kérelemben megjelölt jogalapokra és a felek által e jogalapok kapcsán felhozott érvekre, kérelmekre és bizonyítékokra szorítkozhat. Az MSZH ex officio nem terjesztheti ki vizsgálatát és a megsemmisítési eljárás tárgykörét olyan megsemmisítési okokra és bizonyítékokra, amelyeket a megsemmisítési kérelemben nem jelöltek meg. Ez - álláspontom szerint - még az MSZH által hivatalosan ismert vagy a köztudomású tényekre'24* is igaz, ha azok semmilyen módon nem kapcsolódnak a kérelemben megjelölt egyik megsemmisítési okhoz vagy azt alátámasztó (a kérelmező által előterjesztett) bizonyítékhoz sem. Ha pl. a megsemmisítést az újdonság hiányára hivatkozva kérik, az MSZH ex officio nem vonhat be más újdonságrontó anyagot a megsemmisítési eljárásba, mint amelyre a kérelmező maga is hivatkozott. Mindezeknek nem mond ellent az sem, hogy az Szt. 81. §-ának (3) bekezdése értelmében a megsemmisítési kérelem visszavonása esetén az eljárást hivatalból folytatni lehet. Helytállóan szögezi le ezzel kapcsolatban a szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatója, hogy e szabályt nem lehet kiterjesztő módon értelmezni, és ezért „az eljárást hivatalból csak a kérelemmel a Hivatal tudomására jutott adatok körében lehet folytatni; sem a megsemmisítési okok, sem a bizonyítékok köre nem bővíthető”/25* A megsemmisítési kérelemhez való kötöttség (és a fél önrendelkezésijoga) ilyen módon még az eljárás hivatalból való folytatása esetén is érvényesül. A módszertani útmutató szerint az Szt. 81. §-ának (3) bekezdése „a köz érdekében kerülhet alkalmazásra olyan esetben, amikor a rendelkezésre álló adatokból az tűnik ki, hogy a visszavont kérelem alapos volt”.'26* Az útmutatónak ez a tétele a következő kiegészítéssel és megszorító értelmezéssel látszik számomra elfogadhatónak. Álláspontom sze
