Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 4. szám - Tanulmányok. Ficsor Mihály: Az officialitás elve a megsemmisítési eljárásban
2 Ficsor Mihály dekű felek jogvitájának kereteként szabályozza” Z9^ A szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatója is ezt hangsúlyozza: „a megsemmisítési (és a nemleges megállapítási) eljárás ellenérdekű felek részvételével folyó (ún. kontradiktórius) eljárás”/10^ Az ellenérdekű felek jogvitájának eldöntésére szolgáló közigazgatási eljárásban — így az MSZH előtt folyó megsemmisítési eljárásban is - csorbítatlanul érvényesülniük kell az alapvető eljárási garanciáknak, függetlenül attól, hogy nem bírósági eljárásról van szó, illetve, hogy a szabadalom megsemmisítése ügyében hozott hivatali határozatot a bíróság kérelemre megváltoztathatja. Ez különösen igaz a törvény előtti egyenlőség alapelvére, illetve a tisztességes (pártatlan és igazságos) eljárás követelményére. Az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdése rendelkezik ezekről az alapvető eljárási garanciákról; az Áe. 2. §-ának (5) bekezdése pedig lényegében ezt az alkotmányos követelményrendszert „vetíti” az államigazgatási eljárásokra annak kimondásával, hogy az államigazgatási eljárásban mind a magyar, mind a külföldi ügyfelek a törvény előtt teljes egyenlőséget élveznek, és ügyeiket minden megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell elintézni/11* Az Áe.-nek ezek a rendelkezései természetszerűleg a szabadalmi eljárásokban is alkalmazandók. A G 9/91 és G 10/91 számú ügyekben hozott határozatával a Kibővített Fellebbezési Tanács is úgy foglalt állást, hogy „az EPC alapján a megadást követően lefolytatott felszólalási eljárásokat elviekben olyan - általában - ellenérdekű felek közötti kontradiktórius eljárásoknak kell tekinteni, akiknek egyformán tisztességes elbánást kell biztosítani”/12* 5. A törvény előtti egyenlőség alapelve és a tisztességes eljárás követelménye mellett a megsemmisítési (és más kontradiktórius) eljárásban is figyelembe kell venni a fél, pontosabban a kérelmező önrendelkezési jogát. E jog érvényre juttatását az Szt. a szabadalom megadására irányuló eljárásban is biztosítja (pl. azzal, hogy ez az eljárás is csak kérelemre - bejelentéssel - indul meg, sőt, az egyes eljárási szakaszok megkezdése is a bejelentő kérelmétől függ; vagy pl. a visszavonás, illetve az ideiglenes oltalomról való lemondás lehetőségének megteremtésével). Nemkülönben érvényesül a fél önrendelkezési joga a megsemmisítési és más kontradiktórius eljárásokban. Az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdése rendelkezik az emberi méltósághoz való jogról, amelynek- a 9/1992. (I. 30.) AB határozatban és az 1/1994. (1.7.) AB határozatban kifejtettek szerint - részét képezi az önrendelkezés szabadsága, az önrendelkezési jog is. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint „az önrendelkezési jog fontos tartalmi eleme - egyebek között - az egyén joga arra, hogy az igény állapotába került alanyi jogait a különböző állami szervek ... előtt... érvényesítse. Az önrendelkezési jog azonban, mint az általános cselekvési szabadsághoz való jog, a jogérvényesítéstől való tartózkodás, a nem cselekvés jogát is magában foglalja. Mivel ez a jog az egyén autonómiájának védelmére szolgál, általában mindenkinek szabadságában áll eldönteni, hogy a jogai és törvényes érdekei védelmére nyitva álló és alkotmányosan biztosított hatósági igényérvényesítési utat igénybe veszi-e vagy attól tartózkodik” [1/1994. (I. 7.) AB hat.]. „Egy olyan szabály, amely mindkét fél akaratától függetlenül és minden ügyben lehetővé teszi az eljárás folytatását és a határozat felekre kiható megváltoztatását, eleve nem lehet e jog sem szükségszerű, sem arányos korlátozása” [9/1992. (I. 30.) AB hat.], azaz nem felelhet meg az ún. általános alapjogi tesztnek/13* A közigazgatási szakirodalom ezekkel az alkotmányossági tanokkal összhangban hangsúlyozza, hogy „a kérelemre indult eljárások jelentős részében a polgári perhez hasonlóan a kérelmező rendelkezik az eljárással”/14) 6. Az Szt. 47. §-ának (1) bekezdésében rögzített offícialitási elvet nyilvánvalóan elsősorban a közérdek diktálja. Az ahhoz fűződő közérdek, hogy a törvényi előfeltételeknek meg nem felelő találmányra, illetve ilyen bejelentés alapján ne lehessen szabadalmat - azaz másokat a találmány hasznosításából kizáró jogot - szerezni, és hogy az így megszerzett szabadalom - az érvénytelen jog - ne maradjon fenn. Az offícialitási elvben tükröződő e közérdekű szempontokat kell összeegyeztetni a megsemmisítési eljárás során a4. pontban említett alapvető eljárási garanciákkal, illetve az előző pontban elemzett önrendelkezési joggal. Ahhoz, hogy e kényes egyensúly megtalálásához megfelelő támpontokat kapjunk, szükségesnek látszik a megsemmisítési eljárás rendeltetésének, jogi természetének felidézése. A megsemmisítés jogintézménye és a megsemmisítési eljárás nem arra szolgál, hogy a szabadalom megadására irányuló eljárásban elvégzendő vizsgálatot a Magyar Szabadalmi Hivatal teljes egészében megismételje. Ez összefügg azzal, hogy a szabadalmat megadó jogerős határozatához az MSZH kötve van: saját elhatározása alapján, hivatalból a már megadott szabadalmat nem érvénytelenítheti, illetve a megadó határozatot nem módosíthatja és nem vonhatja vissza/15* Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a szabadalom megsemmisítését maga az Szt. sem bármely (a bejelentési eljárásban vizsgált) szabadalmazhatósági feltétel hiányára hivatkozva, hanem csak bizonyos - az Szt. 42. §-ának (1) bekezdésében felsorolt - feltételek hiányában teszi lehetővé/16* Mivel a megsemmisítési eljárás nem a szabadalom megadását megelőző vizsgálat teljes megismétlésére irányul, s mivel az MSZH - legalábbis az alaki jogerő szempontjából - kötve van a szabadalmat megadó határozatához (összhangban a jogbiztonság követelményével is), a megsemmisítési eljárás szükségképpen csakis a megsemmisítési kérelemben megjelölt megsemmisítési okok és az azokat alátámasztó - a kérelemhez mellékelt - okirati (illetve a kérelmező részéről felhozott más) bizonyítékok vizsgálatára terjed ki. 7. E felfogást tükrözi - az értelemszerű eltérésekkel - a Kibővített Fellebbezési Tanácsnak a G 9/91 számú ügyben hozott határozata is (azzal az értelemszerű eltéréssel, hogy abban a megadást követő felszólalásról van szó): „minden megadást követő felszólalási eljárás természetes velejárója, hogy a szabadalmi hivatal nem járhat el és nem határozhat valamely megadott szabadalommal kapcsolatban, akármennyire is világossá válik a megadást követően a szabadalom érvénytelensége, hacsak ezt nem kezdeményezik egy szabályszerű felszólalással ... Más szóval: a szabadalmi hivatal a felszólaló eljárási cselekményeitől függően rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a szabadalommal kapcsolatban eljáijon”/17* Mindezekre tekintettel a Kibővített Fellebbezési Tanács sem tekinti a megadást kö
