Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám - Technikatörténet
34 Technikatörténet Újság címoldalán ismerteti Jedlik tudományos munkásságát abból az alkalomból, hogy negyedszázada kezdte meg működését a Magyar Természettudományi Társulat. Újra megtartották évenkénti vándorgyűlésüket a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók. Jedlik majd mindegyiken jelen van és beszámol saját kutatásairól. Kutatási témáit maga választja meg, bár az Akadémia megbízásából is végez vizsgálatokat. Felkérésre szabályos kutatási beszámolót készít egy tragikus balesetről, az emberáldozatot is követelő, 1861-es kőbányai pincerendszerben bekövetkezett beomlásról. 1863-tól kezdve tizenöt éven át tagja a Tanárvizsgáló Bizottságnak; ő vizsgáztatja fizikából azokat, akik magyar középiskolában kívánnak tanítani. Már Eötvös József a kultuszminiszter és az Akadémia elnöke, amikor Jedlik Ányost királyi tanácsosi címmel tüntetik ki. Most már igazán megengedheti magának, hogy saját gyönyörűségére kísérletezzék. A váratlan halálesetek (Czuczor Gergely: 1866, Eötvös József: 1871) őt is az élet végességére figyelmeztetik, ezért sem szívesen vállal megbízásból munkát. 1871 szeptemberében Jedlik egy hónapos tanulmányútra megy Németországba, felkeresi a híres és új egyetemeket, gyűjti a tapasztalatokat, hogy megtervezhesse itthon álmai munkahelyét: az ideális előadótermet, az ideális szertárat, előkészítő helyiséget, laboratóriumot. 1872-ben készen vannak a tervek. 1873-ban a bécsi világkiállításon egy Siemens vezetésével működő bírálóbizottság a Haladás érmével tünteti ki Jedlik „villamfeszítő” berendezését (feszültségsokszorozóját), amellyel 24 hüvelykes azaz 83 centiméteres szikrát idéz elő. Különlegessége, hogy a sűrítőket párhuzamosan töltik és sorosan sütik ki. A kiállításra kimegy - emellett szólnak 1855-ös párizsi rossz tapasztalatai is, ahová mást küldött el és tönkre is tették akkori találmányát-, de a díj átvételére már nem utazik ki újra, sajnálná az elfecsérelt időt. 1878-ban Jedlik nyugdíjazását kéri, s a 78 éves professzor helyét a tanszék élén átveszi a 30 éves Eötvös Loránd, akinek külórákat adott fizikából annak külföldi tanulmányai előtt. Az új épület felépítésére csak a 80-as évek közepén kerül sor, akkor már Eötvös Loránd tervei szerint. Jedlik Ányos nyugdíjas éveit Győrben, a rendházban tölti. Itt is dolgozik, amennyire a szűk hely és fizikai állapota megengedi, bár szellemileg mindvégig friss. Szombathelyen, az Orvosok és Természetvizsgálók 1880. évi vándorgyűlésén a természettudományos kutatás személyi és tárgyi feltételeiről tart előadást. Utolsó éveiben rendszerezi jegyzeteit. Megromlott kézügyességével nem tudja megjavítani készülékeit, ezért felfogad egy szertárost, aki Jedlik egy utazása alkalmával ellopja a szertárból az értékesebb készülékeket és azt az arany zsebórát, amit Jedlik a beavatásakor kapott. Mindennek tetejébe a rácsozót pedig eltörte. Később elfogják, s Jedlik megbocsát neki és visszafogadja. Hamarosan újra kirabolja őt, de ezúttal se a tettes, se az óra nem kerül meg. 91 éves korában lesz a megalakuló Mathematikai és Physikai Társulat első számú tagja. 94 éves korában köszönti Eötvöst, aki miniszteri megbízást kap. Még utazni szeretne. 95 évesen, 1895. december 13-án végső, nagy útra indul. Sírján kedvenc mondása áll: „Az igazak örökké élnek.” Temetésénél szeretett fiatal barátja, Eötvös Loránd mond beszédet. Felhasznált irodalom Horváth Árpád: Megkésett világhír, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1980 Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete, Gondolat Kiadó, Budapest, 1986 Ifj. Gazda István-Sain Márton: Fizikatörténeti ABC, Tankönyvkiadó, Budapest, 1989 Németh József: Jedlik Ányos (Magyar feltalálók, találmányok sorozat), Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1997 Természet Világa, 131. évf. 4. sz. 2000. április http: //www. kfki .hu/chemonet/TermVil/ http://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/ Magyarok a világ tudományos-műszaki haladásáért, CD-rom 1999 ELTE-OMIKK Varga Balázs Batsányi János Gimnázium és Szakképző Iskola, Tapolca, 9. A * * * NOBEL-DÍJAS LEHETNE Munkám témájául Teller Ede magyar tudós és ember bemutatását választottam. Az előszóban szeretném megindokolni a témaválasztást, majd a továbbiakban kitérnék professzor úr változatos életútjára, munkásságára, külön kiemelve az atombomba és a hidrogénbomba előállításában játszott szerepe jelentőségét. Végül, de nem utolsósorban megemlítem az elmúlt 40 év alkotó munkáját is. Akárcsak az előszóban, a zárszóban is néhány személyes gondolatomnak, véleményemnek adnék hangot. Azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy a XX. század mérföldkő az emberiség történetében, a politikai változásokban és elsősorban a tudomány és technika fejlődésében. Ebben a században történt meg először, hogy a távolságok nem befolyásolták a hírek, információk gyorsaságát. Teller Ede az az ember, aki századunk elejétől mind a mai napig rendkívül aktív szerepet játszott a tudomány rohamos fejlődésében. Képes volt elveit, emberi tartását megőrizni a politikai útvesztőkben. 11 amerikai elnök - Roosevelt, Truman, Eisenhower, Kennedy, Johnson, Nixon, Ford, Carter, Reagen, Bush, Clinton - kormányzása alatt hasznos és nélkülözhetetlen volt mindannyiuk számára, anélkül, hogy bármelyiküknek hagyta volna magát alárendelni. A XX. században akik a legtöbbet tették a modem fizikai és kémiai gondolkodás forradalmasításáért és akiknek működése nyomán az emberi fejlődés sohasem tapasztalt fejlődést ért el, nem kétséges: az első 10 név között ott találjuk Teller Ede nevét. Ha pedig azt a kérdést tesszük fel, hogy ki volt az ezredfordulót megelőző évtizedek legtöbb vihart kavart tudósa, a válasz ugyanez: Teller Ede. Ez a „világutazó” Magyarországon született, Németországban tanult, munkára Angliába szerződött, majd Amerikában élő és alkotó tudós. Életútját hatalmas viták szegélyezték. Sokan még ott sem rokonszenveztek vele, ahol munkáját rendelkezésre bocsátotta. Sajnos még az 1980-as évek közepén is Magyarországon „felsőbb kö
