Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám - Tanulmányok. Dr. Ficsor Mihály: Két ügy: iparjogvédelem alkotmányossági nézetben
Két ügy: iparjogvédelem alkotmányossági nézetben 13 a törlési eljárásra, mind pedig a törlési okokra vonatkozó (tehát anyagi jogi) rendelkezéseit alkalmazni kell. c) A Vt. 117. §-ának (2) bekezdésében az (1) bekezdés alkalmazhatósága alól tett kivétel nem a törlési eljárásra mint eljárástípusra és nem a törlési okokra vonatkozik, hanem a Vt. 42. §-ában szabályozott igazolásra. Az igazolásnak a Vt. 42. §-ában foglalt - a korábbiaknál az ügyfél számára kedvezőbb - szabályait természetesen a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő törlési ügyekben is alkalmazni kell. Ezekben az ügyekben a Vt.-t csak az igazolás kérdésében lehet alkalmazni (minden más kérdésben a korábban hatályos rendelkezések az irányadók), ami éppenséggel alátámasztja, hogy a 117. § (1) bekezdésében rögzített általános szabály alapján viszont a Vt. valamennyi rendelkezését alkalmazni kell a Vt. hatálybalépése után indult eljárásokban. d) Ha a Vt. 117. §-ának (1) bekezdésében kifejeződő jogalkotói szándék” valóban attól eltérő értelmezés kialakítására irányult volna, mint amelyre a Legfelsőbb Bíróság és az MSZH joggyakorlata épül, a törvény ezt egyértelművé tehette volna, azaz a Vt. akkor más átmeneti rendelkezést tartalmazott volna e kérdésben. Példa erre az Szt. 115. §-ának (5) bekezdése, amely a védjegy törlésével párba állítható, azzal tartalmilag azonos jogintézmény, a szabadalom megsemmisítése tekintetében éppen a Vt. 117. §-ának (1) bekezdéséből levezethető megoldással ellentétes rendezést eredményezett. Mint ismeretes, az Szt. e szabálya a szabadalom megsemmisítésének feltételeire az elsőbbség időpontjában hatályos szabályok alkalmazását írja elő. Az, hogy a Vt. 117. §-a nem tartalmaz ehhez hasonló, a védjegy törlésének feltételeire (a törlési okokra) az elsőbbség időpontjában hatályos szabályok alkalmazását megkövetelő szabályt, ismét csak azt támasztja alá, hogy a 117. § (1) bekezdése alapján a Vt. hatálybalépését követően indult eljárásokban a védjegy törlésének feltételeire (okaira) akkor is a Vt.-t kell alkalmazni, ha az elsőbbség időpontjában valamely korábbi védjegyjogszabály volt hatályban. Meg kell jegyezni azt is, hogy a Vt.-beli és az Szt.-beli átmeneti szabályoknak ez az eltérése korántsem eredményez a két oltalmi forma között önkényes különbségtételt a korábbi jogszabály alapján szerzett oltalomnak az új jogszabály szerint történő érvénytelenítését illetően. Éppen ellenkezőleg, az átmeneti szabályok közötti különbség a két oltalmi forma eltérő sajátosságait tükrözi. A szabadalmi oltalom ugyanis véges, határozott időtartamra szól: az Szt. 22. §-a értelmében a végleges szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított húsz évig tart. A Vt. 11. §-a szerint viszont a bejelentés napjától számított tíz évre szóló védjegyoltalom korlátlan számú alkalommal - azaz akárhányszor - meghosszabbítható további tíz-tíz éves időtartamra. Ezenkívül - szemben a szabadalmi joggal - a védjegyjog ismer olyan eseteket is, amikor valamely megjelölés oltalmazhatósága idővel megváltozik: az oltalomból kizárt megjelölés oltalmazhatóvá válik vagy a lajstromozott védjegy idővel megszűnik megfelelni az oltalmazhatóság feltételeinek [lásd a Vt. 2. §-ának (3) bekezdését, illetve 35. §-át], e) A Vt. 117. §-ának (1) bekezdése természetesen nem lehetőségként, hanem kötelezettségként szabályozza a Vt. -nek a hatálybalépését követően indult élj árásokban való alkalmazását. A kiindulás - amelyet a bekezdés első (a Vt. hatálybalépésének napját meghatározó) fordulata is kifejez - ugyanis természetszerűleg az, hogy valamely törvényt a hatálybalépésétől alkalmazni kell [lásd az Alkotmány 77. §-ának (2) bekezdését]. Ez alól az általános elv alól tesz kivételt a Vt. 117. §-ának (1) bekezdése azzal, hogy az egyébként a hatálybalépésétől kötelezően alkalmazandó törvény rendelkezéseinek az alkalmazását csak a hatálybalépést követően indult eljárásokban teszi lehetővé. A „csak ... lehet” szerkezet tehát nem lehetőséget, hanem megszorítást fejez ki, amelynek hiányában a törvényt valamennyi eljárásban, vagyis a hatálybalépést megelőzően indult eljárásokban is alkalmazni kellene. E szabály folytán tehát a törvény alkalmazásának általános kötelezettsége a Vt. hatálybalépése után indult eljárásokra korlátozódik. (Nem beszélve arról, hogy a Vt. e szabálya nyilvánvalóan nem bízhatta az eljáró hatóság vagy bíróság mérlegelésére, hogy a Vt. hatálybalépése után indult eljárásokban melyik törvényt alkalmazza.) f) A Legfelsőbb Bíróság és az MSZH által követett jogértelmezést erősíti meg a Vt. 117. §-ának (3) bekezdése is. A Vt. 117. §-ának (3) bekezdése a korábbi törvény, a védjegyről szóló 1969. évi IX. törvény (a továbbiakban: Rvt.) egyes címeinek felsorolásával egyértelművé tette, hogy a Vt. hatálybalépése előtt megvalósult védjegyhasználatra mely kérdésekben kell az Rvt.-t alkalmazni. Nem tartozik ezek közé a védjegy törlése vagy a törlési eljárás. Az Rvt. a védjegyoltalom hatálya (Rvt. 7. §-a), a védjegyhasználat fogalma [Rvt. 18. § (1) bek.] és a védjegybitorlás (Rvt. 13. §) tekintetében alkalmazandó a Vt. hatálybalépése előtt megvalósult védjegyhasználatra. 3.2. A Vt. 117. §-a (1) bekezdése alkotmányosságának vizsgálatakor - ahogy ez az indítványból is kiolvasható - az az alapvető kérdés, hogy e szabály sérti-e az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében deklarált jogállamiság részét képező jogbiztonságot. E sérelem - az indítványban foglaltak szerint - azáltal következhetne be, hogy a Vt. 117. §ának (1) bekezdése beleütközne a Jat. 12. §-ának (2) bekezdésében foglalt, alkotmányos jellegű [34/1991. (VI. 15.) AB hat.] szabálynak minősülő garanciális rendelkezésbe, amelynek értelmében jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Kétségtelen, hogy a Vt. 117. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabály olyan védjegyek oltalmának a keletkezésére - vagyis a bejelentés napjára - visszaható hatállyal való megszűnését is eredményezheti, amelyeket a Vt. hatályba lépése előtt jelentettek be lajstromozásra és amelyek az Rvt. alapján oltalomban részesülhettek, miközben a Vt. szabályai szerint az oltalomból kizárttá váltak. Szintén kétségtelen, hogy a lajstromozási akadályok és a törlési okok szabályozása nem azonos az Rvt.-ben és a Vt.-ben, azaz van különbség - adott esetben a bejelentőre, illetve a jogosultra nézve terhesebb, „szigorúbb” szabályok miatt - a két törvényben szabályozott lajstromozási akadályok (törlési okok) között. E különbségek elemzése, az eltérő szabályok részletes egybevetése nélkül is megállapítható azonban, hogy a Vt. hatálybalépése előtt bejelentett védjegyeknek a Vt. hatálybalépése után indult eljárásokban olyan okból való törlése, amely a bejelentés (avagy az el
