Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám - Tanulmányok. Dr. Ficsor Mihály: Két ügy: iparjogvédelem alkotmányossági nézetben
14 Dr. Ficsor Mihály sőbbség) időpontjában hatályos jog szerint nem számított az oltalomból kizáró, avagy törlésre alapot adó oknak, nem eredményezi a jogbiztonság, illetve a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának sérelmét, annak ellenére, hogy a védjegy ily módon való törlése esetén az oltalom szintén a keletkezésére - azaz a bejelentés (a Vt. hatálybalépésénél korábbi) napjára - visszaható hatállyal szűnik meg. Az oltalomnak a Vt. hatálybalépését megelőző időpontra visszaható hatállyal való megszűnése azonban csupán olyan formalitás, amely tartalmilag, érdemben nem eredményez alkotmányellenes helyzetet, vagyis nem jár valamely magatartásnak a Vt. hatálybalépését megelőző időre történő jogellenessé nyilvánításával, még abban az esetben sem, amikor a törlés jogalapja a Vt.-ben szabályozott olyan törlési ok, amely az Rvt. alapján nem állt fenn. Ez az értelmezés a védjegyoltalom tartalmi elemzésével támasztható alá. Az oltalomnak a Vt. hatálybalépését megelőző időpontra visszaható hatállyal való - s csupán a Vt.ben szabályozott okból bekövetkező - megszűnése ugyanis nem sértheti a jogbiztonság követelményét, ha e megszűnésjoghatásai csak a Vt. hatálybalépését követően állnak be, azaz, ha a védjegyoltalomból eredő jogok érvényesítésének a lehetősége csupán az ezt az időpontot követő időre szűnik meg. A védj egyoltalom lényege - leegyszerűsítetten - a megjelölés használatának kizárólagos joga, amely alapján a védjegyjogosult másokat - végső soron védjegybitorlási perben - eltilthat a védjegy jogosulatlan használatától (lásd a Vt. 12. és 27. §-át, illetve az Rvt. 7. és 13. §-át). A Vt. 117. §-ának (3) bekezdése a Vt. hatálybalépése előtt megvalósult védjegyhasználatra a védjegybitorlás tekintetében a korábban hatályos rendelkezések alkalmazását írta elő. Ha tehát a Vt. hatálybalépése előtt megvalósult védjegyhasználat az Rvt. szerint védjegybitorlásnak minősült, ezen nem változtat a Vt. időközben bekövetkezett hatálybalépése sem. A védjegybitorlás fogalmi feltétele, hogy a jogosulatlanul használt megjelölés oltalom alatt álljon (különben nem is volna olyan jog, amelyre figyelemmel a használat jogosulatlannak számíthatna). Ha a korábban hatályos jogszabály (ez gyakorlatilag csak az Rvt. lehet) szerint a védjegy oltalma érvényesnek számított (azaz a védjegy nem lett volna törölhető), a korábban hatályos jogszabály szerint elbírálandó bitorlási perben a bitorlás valamennyi jogkövetkezménye alkalmazható, függetlenül attól, hogy mód nyílna-e a védjegy törlésére sőt, hogy a védjegyet törölték-e a Vt. új szabályai alapján. A Vt. 117. §ának (3) bekezdése következtében ugyanis a Vt. hatálybalépése előtt megvalósuló védjegyhasználatra a védjegybitorlás tekintetében az Rvt.-t kell alkalmazni mind a használatjogi megítélését, mind pedig a védjegy érvényességét illetően. A védjegyoltalomból eredő jogok használati szerződés (védj egy licencia-szerződés) megkötése útján is gyakorolhatók. Az Rvt. alapján lajstromozott védjegyek használatára kötött licenciaszerződések a Vt. hatálybalépése után is természetszerűleg érvényesen fennmaradtak. A törlési okok változása e szerződések tartalmát közvetlenül nem érintette. Az Rvt. szerint érvényesen lajstromozott védjegynek a Vt.-vel bevezetett törlési ok miatt bekövetkező - a Vt. hatálybalépését megelőző bejelentési napra visszamenő hatályú-törlése közvetve sem érinti az Rvt. szerint kötött licenciaszerződéseket. Ha e szerződések a Vt. alapján bekövetkezett törlésig részben vagy egészben teljesedésbe mentek, a Vt. 36. §-a kielégítő, a jogbiztonsági követelményeknek megfelelő rendezést nyújt. A védjegyoltalom - meghatározott feltételekkel - a későbbi elsőbbségű (a védjeggyel azonos vagy összetéveszthető) megjelölések viszonylagos lajstromozási akadályaként is funkcionál [lásd a Vt. 4. §-át, illetve az Rvt. 3. §ának (3) bekezdését]. A Vt. hatálybalépéséig terjedő időre e rendeltetésüket is betöltik azok a védjegyek, amelyeket az Rvt. alapján lajstromoztak és a Vt.-ben szabályozott okból töröltek, miközben az Rvt. szerint nem lettek volna törölhetők. Ez éppen a 117. §-ának (1) bekezdése miatt van így: a Vt. hatálybalépése előtt indult eljárásokban (ebben a vonatkozásban: bejelentési eljárásokban) ugyanis még az Rvt.-t kell alkalmazni, aminek következtében az említett védjegyeket érvényesen fennállónak kell tekinteni az Rvt. alapján lefolytatandó bejelentési eljárások céljaira. Mindezek alapján levonható az a következtetés, hogy a Vt. 117. §-ának (1) bekezdése tartalmilag nem eredményezi valamely magatartásnak a Vt. hatálybalépését (kihirdetését) megelőző időre való jogellenessé nyilvánítását, nem avatkozik be utólag a hatálybalépést (kihirdetést) megelőzően kialakult jogviszonyokba. 3.3. Esetleg — bár az indítvány ezt konkrétan nem veti fel - vizsgálható volna a Vt. 117. §-ának (1) bekezdésen szerzett jogok tiszteletben tartása szempontjából is, hiszen a jogállamisághoz ez is hozzátartozik. A szerzett jogok védelme a jogállamban szabályként érvényesül, de nem abszolút érvényű, kivételt nem tűrő szabály [lásd pl. 43/1995. (VE 30.) AB hat.]. Mint ismeretes, a 43/1995. (VI. 30.) AB határozat az átmenet nélküli változtatás alkotmányosságának elismerésétől sem zárkózik el, ha annak „különös indoka” van. E határozat továbbá arra is rámutat: összefüggés áll fenn a szerzett jog időtartama és az alkotmányos jogszabály változtatás lehetősége között. Mivel a védjegyoltalom elvileg korlátlan időre is szólhat, „már megalapozottabb indoka lehet az állam részéről tervezett időközbeni változtatásnak”. A Vt. megalkotásának indokai ismertek.(9) Ezek közül leginkább arra kell - éppen az alkotmányos súly miatt - felhívni a figyelmet, hogy a Vt. az 1969-ben elfogadott Rvt.-hez képest a piacgazdaság igényeinek való nagyobb fokú megfelelést célozta, valamint, hogy nemzetközi - az Európai Megállapodás 65. és 67. cikkében, illetve a TRIPS-egyezményben előírt - kötelezettségek teljesítésére is irányult. Másfelől az elvileg korlátlan időre szóló védjegyoltalom jogosultja nem számíthatott arra, hogy a védjegy sokszor tízéves oltalmi ideje alatt nem következik be a védjegy érvényességét érintő jogszabályváltozás. (Tekintettel kell lenni továbbá az érem másik oldalára is. Nyilvánvalóan abszurd, a jogbiztonságot is sértő helyzetet eredményezne ugyanis, ha a Vt. hatálybalépését követő huszadik vagy negyvenedik évben - tehát szükségképpen nem a Vt. hatálybalépése előtt megvalósult védjegyhasználat miatt - indult bitorlási perben az alperest olyan védjegy oltalmának a megsértéséért marasztalnák el, amelyet a védjegyjogosult a Vt. alapján érvényesen nem szerezhetett volna meg, vagyis amelyet a Vt. szerint törölni lehetne. Szintén kedvezőtlen volna jogbiztonsági szempontból is, ha a bíróságoknak még akár másfél-két
